Melyek a legerősebb harapási erejű kutyafajták? Mérhető ez egyáltalán?

Régi és visszatérő vita kutyás berkekben, hogy melyik kutyafajta átlagos egyedei rendelkeznek a legnagyobb harapási erővel. Mérhető mindez egyáltalán és megmérte már valaha valaki ezeket az értékeket? Ha igen, mit mutatnak az eredmények?

A világon nagyon sok hasonló méretű és valószínűsíthetően harapási erősségű fajta létezik, akik között alig léteznek különbségek. Ráadásul a fajták döntő zömének harapási erejét még soha senki nem mérte meg elfogadható és jól dokumentált módon. Ilyen típusú mérések elsősorban az angolszász kultúrkörben és a világ keleti felén találhatóak meg, és ebből fakadóan az ott ismertebb fajták mért eredményeit mutatják meg.

Mielőtt nekivágnánk egy ilyen listának, egy fogalmat mindenképpen érdemes tisztáznunk. Azt, hogy mi is az a rejtélyes PSI, amiben általában a harapási erőt megadják. Mivel ezeket a méréseket elsősorban az angolszász országokban végezték el, a PSI jelentése az ottani mértékegységek szerinti értéket jelent, ami nem más, mint a Pound per Square Inch, azaz az egy négyzetinch-re eső fontban mért súly nagysága. Ha ezeket az értékeket a hazánkban is használt metrikus számokra, azaz a kg/cm² értékre szeretnétek átszámolni, akkor a PSI értéket 00,7-tel kell elosztanunk.

10. Németalföldi juhászkutyák

A németalföldi régióból származó juhászkutyák, mint például a belga juhász és a holland juhászkutyák feladata a múltban a nyájak védelme és kisebb mértékben terelése volt. Napjainkban pedig rendkívül agilis és aktív, kiemelkedő intelligenciájú szolgálati kutyákként ismeretesek. Kiváló egészségi állapotuk és gyorsaságuk miatt egyre több fegyveres testületnél térnek át e kitűnő fajták tartására, képzésére és használatára, hiszen fogáskészségük is kiváló. Nem véletlenül szerepelnek a lista 10. helyén. A hitelesen mért harapási erejük jellemzően 200-220 PSI körül mozog.

9. Középtermetű német munkakutyák

A középtermetű német munkakutyákat, mint amilyen például a németjuhász és a dobermann, jellemzően a 19. század második felében, a 20. század első évtizedeiben alakították ki, majdnem minden esetben őrző-védő célokra. Szinte mindegyikükről elmondható, hogy tudatosan, úgymond „papíron” megtervezett és tudatosan alakított fajták, akik napjainkban kiváló szolgálati kutyákként remekelnek. A mérések szerinti átlagos harapási erősségük 240-250 PSI közöti sávban mozog.

8. Nagyobb termetű bull, illetve bullterrier típusú kutyák

Ezen kutyafajták döntő zöme és ősei a 19. századi Angliából származnak, ahol elsősorban kutyaviadalokra tenyésztették ki őket. Itt természetesen ne a pöttöm termetű angol staffordshire terrierekre gondoljunk, sokkal inkább a már Amerikában véglegesített amerikai pitbull terrierekre, az amstaff-okra és az amerikai bulldogokra, valamint az angol bullterrierekre. Ezek a fajták termetükhöz mérten hatalmas fogáskészséggel és harapási erővel rendelkeznek, aminek átlagos értéke 300 PSI körüli a hiteles mérések szerint.

7. Nagy termetű német munkakutyák

Itt elsősorban kettő, harapási erejében nagyon hasonló fajta az, ami ebbe a kategóriába tartozik, a rottweiler és az óriás schnauzer. Minkét fajta ősi múlttal rendelkezik, de végleges formájukat szintén a 20. század elején alakították ki tudatosan. Átlagos harapási erejük 330-350 PSI körül mozog a hitelesített mérések szerint.

6. Bernáthegyi/leonbergi

E két, hatalmas termetű, karakterében sokban hasonló óriás nem csak karakterükben hasonlítanak egymásra, hanem a mért harapási erőben is, ami a hitelesnek tekinthető források szerint 380-390 PSI körül mozoghat. A hasonlóság sem véletlen, hiszen a leonbergi tudatos kitenyésztésében például igen fontos szerepe volt a bernáthegyiknek, akiktől nagy termetüket örökölték.

5. Csehszlovák farkaskutya

A világ egyik legérdekesebb, az európai szürke farkashoz genetikájában legközelebb álló kutyafajta harapási erejének mért eredményei jellemzően 400-410 PSI körüli értéket mutatnak. Talán nem is véletlenül, hiszen ezt a fajtát az 1950-es években kezdték kialakítani cseh kinológusok, német juhászkutyák és farkasok keresztezésével. Kitartásuk és egészségük mellett ezek szerint a harapási erejük is direktben öröklődött a farkas ősöktől.

4. Argentin dog

Ez a gyönyörű, nagytestű, hófehér óriás amellett, hogy egy kiváló munkakutya, egy félelmetesen hatékony vadász is, brazil tenyésztői kifejezetten a brazil vadászati szokásokhoz igazították a természetét. Ezek bizony nem voltak egyszerűek, hiszen falkában vadászva vaddisznókat és ragadozó nagymacskákat kellett legyőzniük, amihez nem ártott az átlagon felüli fogáskészség és harapási erő. Harapási erejük nagyságát 500 PSI körüli értékre becsülik a mérések alapján.

3. Nagytermetű masztiff fajták

Angol masztiff, bordeaux-i dog, bullmasztiff, nápolyi masztiff és tosa inu, ki ne hallott volna ezekről az óriásokról, akik többsége az ősi molosszerek leszármazottai. Hatalmas fejük és széles állkapcsuk miatt harapási erejük átlagon felüli, szinte mindegyikük értékét 540-570 PSI közötti átlagban jelölik meg a létező és elérhető mérési eredmények. Mindez természetesen nem visszajelzés e fajták munkaképességével kapcsolatban, hiszen napjainkban többségük már sokkal inkább békés és barátságos családi kutyaként funkcionál.

2. Cane corso

A cane corso esetében e cikk szerzője egy kis „zűrt érez az űrben”, semmilyen értelmes magyarázatot nem lát ugyanis arra, hogy a cane corso miért szerepel ennyire elöl a legtöbb ilyen típusú felsorolás rangsorában, pl. más nagy testű masztiffok előtt. E kiváló és mozgékony olasz masztiff-fajta harapási ereje szinte minden mérés szerint 600-700 PSI közé tehető. Mindenesetre, ha ennyi forrás állítja, miért állítanánk mást: a cane corso a második ezen a listán.

1. Kangal

Kivétel nélkül, minden mért eredményeket tartalmazó hasonló összesítésben a török kangal áll az első helyen. 700 PSI fölötti, elképesztő értékekkel. Itt, a kangalok kétségkívül kiváló képességei mellett érdemes azon is eltűnődni, hogy a sikeres török marketingnek mekkora szerepe lehet ebben az eredményben.

E cikk írójának szerény véleménye szerint a kangal mellett kellene szerepelnie a legnagyobb termetű pásztorkutyáknak (vagy azoknak nevezett fajtáknak), pl. a kaukázusi juhásznak, a közép ázsiai juhásznak, vagy akár a magyar komondornak, velük kapcsolatban azonban nincs hiteles forrás mérési eredményekről. Mivel azonban kialakulásuk és felhasználási területük igencsak hasonló a kangalokéhoz, legyünk merészek, és soroljuk őket is a dobogós hely környékére.