Legendák az akitákról: a szamurájok akitaként újjászületve kaptak még egy esélyt

Az akita inuk régóta népszerű kutyák, és világszerte ismert egyik képviselőjük, Hacsikó lenyűgöző története. De a fajtához más érdekességek is kapcsolódnak.

Szinte minden kutyabarát ismeri a japán akita, Hacsikó történetét. Az ebét, aki kilenc éven át várta halott gazdáját egy vasútállomáson. A kutyát a világ leghűségesebbjeként tartják számon, így sokan magát a fajtát is. De a különleges akita inuhoz számos más érdekes történet is kapcsolódik. Mutatjuk, melyek ezek!

A kutyák éles szemükkel látják a kísérteteket is

Egy legenda szerint egy férfi ellátogatott a halál földjére, ahol sok ismerősével találkozott. Vele tartott akitája is, akit azonban egy halott sem látott vagy hallott. Jelenlétét csak más kutyák érzékelték, és úgy fedhették csak fel, ha ráugattak. A történet világszerte elterjedt, kissé továbbfejlesztve. Eszerint az ebek látása annyira éles, hogy a halál fátylán is átlátnak, így érzékelik a szellemeket is.

Szamurájok újjászületése

A történelem során kevés harcost tekintettek olyan nemesnek és fegyelmezettnek, mint a japán szamurájokat. Valójában legendás becsületkódexükről ismertek, ahol a halált a vereséggel és a gyalázattal szemben többre tartották. De tudtad, hogy a szamurájokat is megihlették az akita inuk?

Amikor a császár egy akitát kapott ajándékba, az eb annyira lenyűgözte, hogy végül a birodalmi szamurájkultúra szerves részévé vált a fajta. Az uralkodó elrendelte, hogy minden szamurájnak tartania kell ilyen kutyát. A harcosok mellett öt évszázadon keresztül éltek akiták.

A szamurájok annyira beleszerettek a kutyákba, hogy végül terjedni kezdett a legenda, miszerint a harcosok akitaként születnek újjá. Azt hitték, hogy ha egy szamuráj becstelenül meghalt a csatában, gyakran kap egy második esélyt azáltal, hogy akitaként születik újjá következő életében.

A nagy becsben tartott fajta

A fenti történet ismeretében nem meglepő, hogy a japánok az akitát a szerencsével társítják. Az kutya képmását gyakran adják ajándékba egy csecsemő születésekor, vagy egy olyan személynek, aki beteg vagy megsérült. A fajtát a sógunátus korban (1185–1867) státuszszimbólumnak tekintették. Úgy tartják, hogy egy sógunnak körülbelül négyszáz akitája volt, és egy különleges szolgát tartott, aki mindegyikükről gondoskodott. Az évszázadok során sok tulajdonos megőrizte legbecsesebb kutyáinak szőrét, hogy mindig emlékezhessen rájuk.

1899-ben pusztító veszettségjárvány sújtotta Japánt, és 1929-ig körülbelül 3000 esetet jelentettek. Attól tartva, hogy bármely eb hordozza a végzetes betegséget, a kutyákat válogatás nélkül – és kíméletlenül – megölték. Az 1900-as évekre az akita szinte teljesen kihalt, majd 1927-ben megalakult a Japán Akita Inu Hozonkai Társaság a fajta védelmére és tisztaságának megőrzésére.

Az akiták helyzetét az is jelentősen rontotta, hogy a 20. században rendkívül elterjedt a kutyaviadalozás. Ezeken rendszerint akiták vettek részt, de az emberek elkezdték egy japán harci kutyával, a tosával keresztezni őket. Így még kevesebb tisztavérű akita maradt fenn, nem beszélve a kegyetlenkedés áldozatairól.

1931-ben Japán kormánya nemcsak nemzeti kincsnek nyilvánította a fajtát, hanem támogatta az eredményes akiták gondozását, ha a tulajdonosok erre nem voltak képesek. Nem tudni, hány kutyát mentettek meg ezzel, de segített megőrizni a sebezhető állapotban lévő fajtát.

Miért ugatnak a kutyák?

Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak című könyvében további két akitával kapcsolatos történet is olvasható. Ezekhez hasonlók számos más kultúrában is előfordultak. Az egyik szerint egy akita megsúgta gazdájának, hogy azt férje megcsalja. Később, amikor a pletyka már az egész környéken elterjedt, a kutya büntetésből nem tudott többé beszélni. Ezért ugatnak ma a kutyák.

A másik történet szerint egy férfi akitájával vadászott, amikor alulmaradt egy medvével szembeni küzdelemben. A kutya hazament, és azt hazudta a feleségnek, hogy gazdája utolsó kívánsága az volt, hogy keljen vele egybe. A nő azonban nem hitt az akitának, akármennyire is győzködte. Miután megelégelte az asszony az udvarlást, hamut szórt az eb szájába, ami által többet nem tudott beszélni.