6 érdekesség a lapátfülű rókáról: az egyetlen rovarevő kutyaféle

A kutyafélék családjába (Canidae), azon belül pedig a rókák nemzetségébe (Vulpini) tartozó lapátfülű róka az afrikai szavannákat mondhatja élőhelyének, és már a pleisztocén kor közepe óta jelen van a Földön.

A következőkben a lapátfülű róka (de a kanálfülű kutyára is hallgat) megjelenéséről és életmódjáról tudhatsz meg érdekességeket.

1.) A kívülálló

Érdekes módon sokáig úgy gondolták, hogy egy különálló nemzetség, az Otocyon egyetlen élő faja. Ezt a besorolást eltérő fogazata miatt állapították meg, ugyanis ennek köszönhetően nem lehetett közeli rokonságot megállapítani az esetében egyetlen kutyafélével sem. Azonban az újabb vizsgálatok szerint a faj a rókafélék vonalához kapcsolódik, így ma már nem kérdés, hogy a nemzetséghez tartozik a valódi rókafélékkel, és a nyestkutyával együtt. Színes kis társaság, az már biztos!

2.) Nagymama, miért ilyen nagyok a füleid?

Ha csak egy közeli képet látunk erről a helyes kis jószágról, talán nem is tűnik fel, hogy egy igen kicsi állatról van szó. Súlya mindössze 3–5,3 kg, marmagassága 30–40 cm. Tehát csak egy kicsivel nagyobb, mint egy átlagos házi macska.

Bár hatalmas fülei igen különlegesnek tűnnek, ha megnézzük az élőhelyén őshonos állatokat, láthatjuk, hogy ezek a helyes hallószervek átlagosnak számítanak arrafelé. Azonfelül, hogy segítik a forró klímában a megfelelő hőelosztást, a zsákmány mancsvégre kerítésében is nagy hasznát veszik. A hűsölést is tökélyre fejlesztették a túlélés érdekében. Saját üregeket ásnak, ahová bármikor elvonulhatnak, valamint gyakran kapják őket lencsevégre akáciák tövében, az árnyékban heverészve is.

3.) Ínyenc állat a lapátfülű róka

A faj az egyetlen kutyaféle, amelyet teljes egészében rovarevőként jegyeznek. Legkedvesebb táplálékuk a termesz, amely étrendjük körülbelül 80-90%-át teszi ki. Amennyiben ez valamilyen okból nem érhető el, a menüjükre felvesznek szinte bármilyen más bogarat és rovart, valamint kisebb emlősöket, madarakat, tojást, bogyókat, gyümölcsöket és még gombákat is.

Érdekesség azonban, hogy a Trinervitermes trinervoides nevű termeszfajt teljes mértékben elutasítják, aminek az lehet az oka, hogy nem tudják ezen faj kémiai védekező mechanizmusát kivédeni.

4.) Úgy fejlődtek, hogy képesek legyenek habzsolni

Az első pontban említettük már, hogy a rendszertani besorolást a faj fogazata tette olyan nehézzé. A lapátfülű róka fogai ugyanis sokkal kisebbek, valamint azok rágófelülete is sokkal apróbb. Ez természetesen a rovarevő étrendhez való alkalmazkodás egyik terméke. Ám nem ez az egyetlen morfológiai (alaktani) módosulás, amit megfigyelhetünk rajtuk. Az alsó állkapcson egy lépcsőszerű kiemelkedést találunk, ami rögzíti a kéthasú állizmot, így lehetővé téve a gyorsabb rágást. Az izom egyedülálló módon másodpercenként ötször nyitja és zárja az állkapcsot.

5.) Csapatokban, párokban vadásznak

Természetesen a kutyafélék között nem ritka, hogy azok csapatban vadásszanak, a rókaféléknél azonban már annál inkább. A lapátfülű rókák gyakran csapatokban, párban élnek és indulnak a prédák felkutatására. (Ez többek között azért alakult így, mert rendkívül szociális állatok, akik nem igazán mutatnak territoriális viselkedést.) Gyakran követnek nagyobb emlősöket, majd megvárják, hogy azok elvégezzék dolgukat, és szépen kivárják, hogy a végtermék felkeltse a rovarok érdeklődését. A zsákmányt ezen érdekes technika ellenére azonban leginkább hallás alapján lokalizálják, de hogy milyen módon ejtik azt el, az persze nagyban függ a fajtól. Gyakran figyelik meg őket, ahogy lassan, hangtalanul sétálnak, orruk közel a földhöz, a füleik előredöntve.

Ha már a vadászatnál tartunk, akkor ne menjünk el szó nélkül a különleges utódgondozási módszerük mellett sem! Mint látható, szinte semmiben sem átlagosak, így ebben a kérdésben sem követik a hagyományt. Miután a kölykök 14-15 hét után fokozatosan áttérnek a szilárd táplálékra, a hím átveszi a gondozásukat minden tekintetben. Eközben a nőstény élelem után kutat, ami lehetővé teszi számára, hogy fenntartsa a tejtermelését. Ha jobban belegondolsz, ez teljesen logikus, hiszen a termesz nem olyan jellegű zsákmány, amit begyűjtve a hím el tudna juttatni a kölykökkel foglalkozó nősténynek, továbbá az sem működő módszer, hogy azokat bekebelezve részben megemésztett állapotban felöklendezze a kölyköknek. A nősténynek emiatt hosszabb időn át szükséges termelnie a tápláló anyatejet.

6.) Figyeld a testem!

Akár ez is lehetne a jelszavuk, ugyanis más kutyaféléktől eltérően a kommunikációjuk elsődleges eszköze a testbeszéd, nem a vokalizáció.

Amikor figyelmesen vizsgálnak valamit, a fejüket magasra tartják, a szemeik nyitva vannak, a füleik felfelé állnak és előrenéznek, a szájuk csukva. Ha egy példány fenyegetve érzi magát vagy kifejezi alárendeltségét, a füleit hátracsapja, a feje pedig alacsonyan van. Amikor egy állat dominanciát vagy agressziót demonstrál, játszik vagy szexuális izgalomban van, a farka fordított U alakba ível. Sőt, a macskákra oly jellemző szőrborzolást is tetten érhetjük náluk, amitől veszélyhelyzetben nagyobbnak tűnnek. Még a veszélyre is mozgással figyelmezteti a mama a kölyköket: ha fenyegetést észlel, ugrik egy nagyot, és egy halk, „vuf” szerű hangot hallat, így a kölykök tudják, mikor kell az üregbe iszkolniuk.