Lajka kutya igaz története: az űrhajós, akit a szovjetek a biztos halálba küldtek

Bizonyára mindenki hallott már Lajkáról, az első űrhajós kutyáról, akit 1957-ben a szovjetek lőttek ki a világűrbe. Halálának valódi körülményeit évtizedekig titkolták, nem véletlenül. Az igazság teljesen más volt, mint amit a propaganda közvetített.

Lajka kutya az első állat, aki Föld körüli pályára állt. 1957-ben ez a teljesítmény hatalmas szenzációnak számított az oroszok – pontosabban akkoriban a szovjetek – számára, hiszen ebben az időben javában zajlott az űrverseny az amerikaiakkal.  Azonban a körülményeket ismerve a sikert igencsak beárnyékolja a tény, hogy a mit sem sejtő négylábú szörnyű kínok között vesztette életét.

A feladat, hogy egy élőlényt kilőjenek a sztratoszférába, és onnan azt biztonságban visszajuttassák, kivitelezhető lett volna az akkori tudományos ismeretek birtokában is. Hruscsovot viszont ennél jobban izgatta, hogy az akció megvalósítása, azaz a Szputnyik-2 kilövése pontosan a bolsevik forradalom 40. évfordulójára essen. Az erős nyomás miatt a tudósoknak csupán négy hetet adtak a program kidolgozására. Így azonban nem maradt elég idő arra, hogy kitalálják, miképp lehetne az űrhajót és utasát biztonságban visszahozni.

Hogyan választották ki a „szerencsést”?

A szovjetek egy külön, a kiválasztásra létrehozott csapata azt a feladatot kapta, hogy olyan kóbor kutyákat keressenek Moszkva utcáin, akik alkalmasak lehetnek az űrutazásra. Úgy gondolták, az az eb, aki képes az utca viszontagságaival megbirkózni a mindennapokban, egy ilyen feladat elvégzésére is alkalmasabb lesz. Ők ugyanis már hozzászoktak ahhoz, hogy fáznak, éheznek, nehéz körülmények között élnek. A világűrben is ez a sors várt rájuk. Végül három „szerencsésre” esett a választás, akiket elkezdtek kiképezni a számukra cseppet sem megtisztelő feladatra. Egyikőjük volt Lajka, a 2-3 év körüli keverék szuka, akit nyugodt természete miatt ideális jelöltnek tartottak a kutatók.

Az alábbi videón megnézheted, hogyan választották ki az új asztronautát:

Lajka kiképzése

Az űrhajósoknak manapság is komoly kiképzésen kell átesniük, nem volt ez másképp az állatokkal sem. A tudósok először kiderítették, a három eb közül, melyik a legalkalmasabb az űrutazásra. Ezt igen kegyetlen módszerekkel vizsgálták: rendkívül kicsi és hideg helyekre zárták be őket hetekre, ahol annyi helyük sem maradt, hogy megfordulhassanak. Ez idő alatt kizárólag gél állagú táplálékot ehettek, a gyorsulást pedig centrifugákkal imitálták. Az apró ketrecekben emésztésük szinte teljesen felborult, üríteni hashajtó segítségével is képtelenek voltak. A cél az volt, hogy elfelejtsék, milyen egyáltalán a szabad élet, ne ismerjenek mást, csupán a hideg és szűk ketrecüket, és a magányba beletörődve sodródjanak az árral.

A választás végül Lajkára esett, ő viselte a legjobban a szörnyű megpróbáltatásokat. Egy másik kutya, Albina már korábban részt vett két programban is, így őt megkímélték az újabb megrázkódtatástól. Mushka – a harmadik jelölt -, pedig annyira rettegett a kiképzés során, hogy alkalmatlannak találták a feladatra. Három évvel később, 1960-ban, egerek, rovarok és növények társaságában azonban őt is az űrbe küldték, és szintén nem élte túl az utazást.

A kilövés előtt egy nappal az egyik tudós hazavitte családjához Lajkát, hogy életében legalább egyszer megtapasztalja, milyen szerető környezetben élni, gyerekekkel játszani. Elmondása szerint a kutya elbűvölő, csendes és szófogadó volt. Mindenki tudta, hogy nem fogja túlélni az akciót, a visszahozataláról tervek sem készültek. Amikor az induláskor behelyezték az apró szerkezetebe, mielőtt azt lezárták volna, az egyik technikus megpuszilta az űrhajós négylábú orrát. Lajkára a biztos halál várt.

Mi történt a kilövés után?

Egy meghibásodás miatt három nappal el kellett tolni a kilövés idejét. Ez idő alatt Lajka borzasztóan fázott, a tudósok próbáltak rajta segíteni, de nem sokat ért fáradozásuk. November 3-án kilőtték a Szputnyik-2 űrhajót, a fedélzeten az első állattal, aki Föld körüli pályára állt. A kutya szívverése a normál érték háromszorosát mutatta, 3 órával később nyugodott csak meg, amikor elérte a súlytalanság állapotát.

Ezután következett be a tragédia. A szovjetek azt állították, hogy Lajka az utazás második napján megkapta a mérgezett ételt, amitől békésen elhunyt. Olyan verzió is napvilágot látott, hogy hat nap után oxigénhiányban halt meg. Az eset a nyugati országokban hatalmas felháborodást keltett, ezért vált szükségessé a békés halálról szóló történetek kitalálása, így próbálták csillapítani a mérges tömeget. Az állatvédők tiltakoztak, egyesek egy perces néma csenddel emlékeztek meg a nem mindennapi asztronautáról.

Lajka és a valóság

2002-ben kiderült az igazság. A hőmérséklet-szabályozó rendszer meghibásodása miatt a kabinban a kilövés után pár órával 40 fok lett, és ennek következtében Lajka túlmelegedésben meghalt. Öt hónappal később az űrhajó felrobbant, és a hős kutya teste már sohasem térhetett vissza a Földre. A kutatócsapat egyik tagja, Oleg Gazenko azt mondta 1998-ban egy sajtókonferencián: “Nem kellett volna ezt megtennünk. Nem tanultunk eleget ebből a küldetésből ahhoz, hogy megérte volna ezt az áldozatot.” A Szovjetunió összesen 48 kutyát küldött az űrbe. Közülük egyet Gazenko örökbe is fogadott, aki 14 évig élt családjában. A Lajka miatt érzett bűntudat azonban sohasem csillapodott benne. Tudjuk, hogy minden kutya a mennybe megy, ő pedig talán egy lépéssel közelebb is került hozzá, mint korábban bármely más négylábú.

(Képek: Getty Images Hungary)