Halászok kutyájából gombászok kedvence lett: mit kell tudni az olasz vízikutyáról?

A lagotto romagnolo meglehetősen ritka fajta, de kedvelői számára igazi kincs. Nemcsak kiváló vadászkutya, aki rendkívüli szimattal rendelkezik, de intelligens, kedves természetével a családok szívébe is belopta magát. Mit érdemes tudni erről a különleges nevű ebről?

Első ránézésre nem feltétlen arra tippelnénk, hogy egy rendkívül ügyes vadászkutyával vagy szarvasgombák rejtekhelyeinek legsikeresebb felkutatójával állunk szemben. Göndör szőre, kedves megjelenése és mozgékonysága kitűnő családtaggá teszi, azonban ő sokkal több ennél.

Minden vízikutya őse

A lagotto romagnolót nemcsak Olaszország legrégebbi fajtájának gondolják, de úgy vélik, ez az eb minden vízikutya őse. Sokan egészen az időszámításunk előtti időkhöz, az etruszkokhoz kötik. Egy Ferrara közelében lévő temetővárosban ugyanis olyan falfestményekre bukkantak, amik az olasz vízikutyához hasonló ebeket ábrázolnak vadászat és halászat közben.

A mocsaras vidékeken rendkívül elterjedt vadászkutyává vált, kitűnő szaglásának köszönhetően. Fő feladata az volt, hogy a vízbe esett zsákmányt megtalálja, majd kihozza a nádasból. Göndör, sűrű bundájának köszönhetően pedig időjárástól függetlenül órákon át képes volt a vízben lenni. Az úszásban vízálló szőrzete is nagy segítséget jelent, és melegen is tartja közben. Kimagasló intelligenciája miatt tanítása nem nehéz munka, figyelmét pedig szinte lehetetlen elterelni.

Olasz művészek múzsája

A lagotto őséről már időszámításunk előttről is maradtak fenn falfestmények. De jóval később is szívesen ábrázolták a művészek, többek között Guercino, aki együtt is pózol kedvencével egy festményen, illetve Andrea Mantegna. A műalkotásokon jól megfigyelhető, hogy az utóbbi hatszáz év során a fajta külleme nem változott, ami igen ritka jelenség.

A szarvasgombászás koronázatlan királya

A 19. században az olasz vízikutyának más munka után kellett néznie. Ugyanis ravennai lápvidék mocsarait gazdasági érdekek miatt lecsapolták, így mondhatni, munkanélkülivé vált a kiváló szimatú eb. Szerencséjére olyan vidékeken volt elterjedt, ahol a szarvasgomba is.

Akkoriban vált népszerű, értékes ínyencséggé a föld alatt, fák gyökerével szimbiózisban élő szarvasgomba. Az emberek természetesen nem tudják kiszagolni lelőhelyeiket, a disznók pedig gyakran meg is eszik azt, amit találnak. Így a gombászok a kutyák mellett tették le a voksukat.

A rendkívül érzékeny szimatú és jól idomítható lagotto pedig tökéletes a feladatra. Benne minden megan, ami a munkához kell. Mozgékonyság, kitartás, ásási kedv, összpontosítás, időjárásálló bunda és természetesen a legfontosabb, a nagyszerű szaglás.

A lagotto romagnolót a mai napig a legsikeresebb triflásznak tartják. Ennek ellenére igen ritka fajta és kevesen ismerik. Ez az egyetlen fajta, akit hivatalosan is szarvasgombászásra tenyésztenek. Habár más ebek is képesek lehetnek kiszagolni a csemegét, egyikőjük sem ér fel a lagotto sikereihez.

Ez a vitathatatlanul tehetséges kutya családi ebnek is ideális. Azt azonban érdemes számításba venni, hogy rendkívüli kvalitásait kamatoztatni is szereti. Azaz fontos, hogy fizikailag és mentálisan is el legyen foglalva, különben bevetheti másik kedvenc elfoglaltságát: az ásást is. Emellett igen kedves és szeretetteljes társ, aki akár jelzőkutyának is ideális.

(Képek: Getty Images Hungary)