Érthető, miért egyre népszerűbb kutya a lagotto romagnolo: de kinek való?

Ez a bongyor szőrű, uszkárra és az újabb designerfajtákra emlékeztető hajdan volt vízivadász még ma is tevékenykedik munkakutyaként. Elsődleges feladata azonban manapság már a szarvasgomba felkutatása, amit mesteri ügyességgel hajt végre.

Az utcán sétálgatva valószínűleg egy laikus kutyásnak fel sem tűnik, ha lagottót lát. Azt gondolhatja, hogy egy kellemes és helyes pudli mellett haladt el a járdán. Pedig ha jobban megfigyeljük, egyre többet láthatunk belőlük. Ennek persze elsődleges oka a bohókás személyiség és a hatványozottan megnyerő, aranyos külső. De kinek való tulajdonképpen az éles eszű, és kiváló szaglással rendelkező lagotto romagnolo, vagyis az olasz vízikutya?

A lagotto romagnolo múltja

A lagotto romagnolo történelme egészen a reneszánszkori Olaszországig nyúlik vissza. Eredetileg Ravenna városát körülvevő mocsaras területeken gyűjtötte be a kilőtt madarakat. Rendkívüli orrának köszönhetően később azonban egyetlenként ő lett az, akinek fő feladatává vált a szarvasgomba felkutatása. Ma már szinte csak erre a feladatra használják, és a világ legjobbjaként tartják számon.

A sokak által minden vízikutyák ősének tartott fajta azonban nem önszántából vált szarvasgombásszá a 19. században. A ravennai lápvidékek jelentős részét ugyanis lecsapolták, hogy szántóföldeket hozzanak létre, így a legősibb olasz kutyafajta munka nélkül maradt. Szerencsére egy munkaköri leírás nem tudta megállítani abban, hogy egy új területen teljesítse ki adottságait! Ugyanezen a környéken sok volt akkoriban is a szarvasgomba, amely különlegességnek már akkor is borsos ára volt, és éppen abban az időszakban kezdett igazán népszerűvé válni.

A disznók ugyan kiválóak voltak a magyar népies nevén triflaként is emlegetett csemege felkutatásában, ők azonban gyakorta el is fogyasztották azt. Mivel a szarvasgomba a föld alatt bújik meg, így az embernek mindenképpen szüksége volt egy társra, amely kiszagolja azt, és hagyja is, hogy learassa a babérokat. A lagotto nem csak kivételes szimatú, intelligens, mozgékony kutya, ezek mellett ásni is nagyon szeret, így mintha csak erre a feladatra teremtették volna.

A lagotto külső és belső jellemzői

A lagotto romagnolo a saját népe nyelvén carino, vagyis édes, cuki, amely jellemzőre nem csupán a fizimiskája alapján szolgált rá. Valójában bár, ha munkáról van szó fegyelmezett és rendkívül kitartó. Dacol az elemekkel és a fáradtsággal is, energiakészletei szinte kimeríthetetlenek. Ebből is látható, milyen fontos a kutyafajták esetében kiemelten, hogy soha ne ítéljünk csupán a külső alapján!

Ez a bundás mackó küllemű fajta igazi mókamester, ha kikapcsolódásra kerül a sor. Nagyon szeret a gazdával együtt szó szerint bármit csinálni! Szuper társunk lehet a kirándulások alkalmával, vagy szinte bármilyen programon, ha megfelelően szocializáltuk és képeztük. Kompakt mérete lehetővé teszi, hogy bevonjuk majdhogynem bármibe. Amivel érdemes is számolni, ha ilyen kutyát szeretnénk magunknak, ugyanis ha nem foglaljuk le, akkor keres ő magának programot. Ezért pedig valószínűleg nem fogjuk majd megdicsérni, bár nem a négylábú hibája lesz, hiszen a gazda feladata, hogy ismerje a kutyáját és kielégítse az igényeit.

A lagotto vízálló, vastag bundája dupla rétegű, és inkább a hajhoz hasonlatos a növekedését tekintve, mint a szőrhöz, így tehát minimálisan vedlik. Ezzel szemben azonban hajlamos lehet a filcesedésre, így rendszeresen nyírni kell, amit legjobb, ha kutyakozmetikus végez. Ugyan a fajta alapvetően egészségesnek mondható, jellemző betegsége lehet a könyök- és csípőízületi diszplázia, valamint a fiatalkori epilepszia.

Kinek való tehát a lagotto romagnolo?

A fentiekből is kitűnik, hogy a lagotto olyan gazdik eszményi bajtársa lehet jóban és rosszban, akik aktívak, és mozgékony életvitelt élnek. És persze idejük is van arra, hogy egy fizikálisan és mentálisan is kiválóan terhelhető kutyát lemozgassanak és lefárasszanak. Persze ez nem azt jelenti, hogy szarvasgombászt kell nevelni a kutyusból, de azt mindenképpen, hogy megfelelő mennyiségű mentális stimulációt kell biztosítani számára. Legyen itt szó szimatmunkáról, környezetgazdagításról, trükktanulásról vagy kutyás sportokról, a teljesség igénye nélkül.

Továbbá fontos még kiemelni, hogy mivel ez a fajta az emberrel mancsot karba öltve dolgozik évszázadokon keresztül, így a hosszú, magányosan töltött időszakokat nehezen viseli. Családi környezetben remekül ki tud teljesedni, de ha a gazdi vagy a gazdik otthonról dolgoznak vagy kutyabarát a munkahely, az is kiváló segítség a tartásánál.