Munkaképes kuvasz román törzskönyvvel, kiállítási magyarral

A munkában helytálló kuvaszok miért kapnak román törzskönyvet? Visszakerülnek-e Magyarországra az Erdélyben bevált kutyák? Szabó Istvánnal, a Kuvaszok a Kárpátokban mozgalom egyik elindítójával, a Magyar Kuvasz Egyesület elnökével beszélgettünk.

Szabó Istvánnal korábban arról beszélgettünk, mit takar pontosan a Kuvaszok a Kárpátokban mozgalom, valamint milyen ragadozóktól kell megvédeniük a nyájat a hegyekben. Itt olvashatod el a kétrészes interjú első részét.

Tehát egy medvetámadás elleni védekezést nem úgy kell elképzelni, hogy a kutyák komoly veszélyt jelentenek a medvére, hanem inkább úgy, hogy annyi kellemetlenséget okoznak neki, hogy a medve kedve elmegy a zsákmányolástól?

Sz. I.: Igen, egy jó kutyafalka feladata elsősorban a hárítás, és az, hogy elvegyék a medve kedvét attól, hogy ezen a helyen bármit zsákmányoljon. Ehhez nagyon határozott fellépésű, igen aktív kutyákra van szükség, és szerencsére ez a kint nevelkedett kuvaszgeneráció már ilyen. Még egy nagyon fontos dolog, amit kevesen értenek meg:

ebben a hárításban a pásztornak mindenképpen közre kell működnie. Támogatnia és biztatnia kell a kutyákat. Többek között ezért is ilyen veszélyes az erdélyi pásztorok munkája, és ezért ennyire fontos, hogy rátermett kutyáik legyenek.

Ha az embernek nincs bátorsága konfrontálódni egy medvével, legalább szóban és hanggal ott kell lennie a helyszínen, és éreztetni a kutyákkal, hogy a gazda mögöttük áll. Hála istennek mi olyan pásztorokkal dolgozunk együtt, akik odaállnak a feladathoz, és aktívan támogatják a kuvaszaikat. Akármilyen abszurdan hangzik, ez a fajta kutyás védekezési módszer világszerte összefonódik a nagyragadozók védelmével, és egyre népszerűbbé válik, hiszen még ha első hallásra mindez durvának hangzik is, ez tulajdonképpen egy nagyragadozó-barát védekezési módszer. Ha ugyanis a kutyák megzavarják és elűzik a nagyragadozót, az nem válik kilövés, csapdázás, mérgezés vagy egyéb drasztikus módszerek áldozatává.

Ezek szerint azon a környéken, ahol a kuvaszaik dolgoznak, a farkastámadás nem annyira jellemző, mint a medvék jelenléte?

Sz. I.: Igen, ez a helyzet, és emiatt nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ha a farkas nagy számban jelen van, általában még nagyobb problémát okoz egy területen, mert a farkas egy sokkal rafináltabb és kifinomultabb módszerekkel dolgozó falkaállat. Ráadásul nagyon sok esetben a kutyát is prédaállatnak tekinti, és úgy is kezeli. Ami egy újdonság, hogy Erdély területén is megjelentek az aranysakálok is, ezek azonban, szemben a magyarországi helyzettel, egyelőre nagy károkozást és komolyabb veszélyt nem jelentenek.

Ha ezek között a nagyon kemény körülmények között beválik egy dolgozó kuvasz, az visszakerül valamilyen módon a magyar tenyésztésbe? Felhasználják a magyar tenyésztők a kiválóan dolgozó kuvaszok vérvonalait?

Sz. I.: Volt néhány korábbi kezdeményezés a 2010-es évek közepén, ahol előfordultak ilyen esetek. Itt például Fekete György nevét és tenyészetét kell megemlítenem. A mi helyzetünk jelen pillanatban az, hogy mi a romániai törzskönyvezésben tudjuk a kutyáinkat törzskönyveztetni, tehát a román kinológiai vonalon tudunk haladni. Nyilván az lenne a célunk, hogy ezek a sokszorosan bevált kutyák Magyarországra is visszakerüljenek, de ez egyelőre nem jellemző. Az úgynevezett „kultúrtenyésztők” szemében ezek a kutyák, részben a munka kondíciójuk miatt, nem minősülnek elég szépnek. Ezek a kuvaszok nyilvánvalóan nem a kiállításra felkészített állapotban élik a mindennapjaikat, hiszen nem ez a dolguk. A szépségüknek és a tökéletes küllemüknek munkakörülmények között nincs jelentőségük.

Ha jól értem ezt a furcsa helyzetet, az Erdélyben többszörösen bizonyító, munkavonalú, kiválóan dolgozó, a medvékkel szemben is a helyüket megálló kuvaszok többségében román törzskönyvvel éli az életét, a román kuvasztenyésztéshez tartoznak. Nálunk, Magyarországon meg itt vannak a szép kuvaszok, akik kiállításokra járnak. Ez a helyzet?

Sz. I.: Ez ebben a formában nem teljesen így van azért, hiszen Magyarországon is vannak néhányan, akik próbálják a kutyáikat a lehetőségekhez mérten autentikusan nevelni és tesztelni. Valamint figyelnek arra, hogy szelektáljanak ebbe az irányba is. Erre egyre inkább szükség is van, hiszen alig 10 évvel ezelőtt nem sokan gondoltuk volna, hogy ilyen problémákkal szembesülünk akár a magyar vidéken is, mint például a már említett sakálinvázió délen. Lassan meg kell szoknunk, és együtt kell élnünk ezzel a gondolattal.

Például 2022-ben 18 000 sakál került terítékre, ami jelzi a probléma mértékét.

Vagy azzal, hogy Magyarország északkeleti részében már több farkasfalka, és bizony a medvék is megjelennek időnként, például a Börzsönyben. Mindez nemcsak a vadgazdálkodásban jelent problémát és megoldandó feladatot, de egyre inkább a haszonállattartásban is. Ami ellen igencsak nehéz lesz védekezni jó képességű, munkaképes kutyák, például kuvaszok nélkül.

Ma Magyarországon a nagytestűpásztorkutya-tartás nem a fénykorát éli. Én abban bízom, hogy a változó természeti környezetünkben, az ilyen kezdeményezésekkel, mint amilyen a miénk is, ismét szimpatikussá és közkedveltté tudjuk tenni a kuvaszt. Amire hamarosan nagy szükség lesz a magyar
vidéken is.