A kutyaviadalok tragikus története: hogyan alakult ki ez a kegyetlen szokás?

Mára már a legtöbben elítélik az állatokkal való szórakoztatást. Itt nem csak a véres viadalokról, hanem minden olyan tevékenységről szó van, ami a négylábú számára veszélyes. Sajnos azonban napjainkban is előfordul, hogy emberek saját kisebbségi komplexusukat kutyáikon élik ki, harcoltatás formájában. Semmi sem változott az ókor óta?

Az állatok harcoltatása ugyanis egészen az ókorig nyúlik vissza. Rómában már az időszámításunk előtti 6. században rendeztek efféle viadalokat. Rendkívül kedvelt, olykor ünnepi szórakozás volt. Általában masztiffok és bulldogok, illetve azok ősei szerepeltek az arénákban. Leggyakrabban medvék, bivalyok ellen, de olykor saját fajtársaikkal szemben kellett helytállniuk. Az amfiteátrumok falain belül véres összecsapások, tragikus harcok folytak. Az ünnepi alkalmakra néha különlegességként tigriseket, elefántokat, zsiráfokat és oroszlánokat is hoztak, hogy aztán barbár mód véget vessenek életüknek. Gyakran felfegyverzett gladiátorokat vagy fegyvertelen halálraítélteket is a küzdőtérre küldtek.

Gladiátorok a középkorban

Az állatviadalok népszerűsége sajnos nem áldozott le a középkorban sem. A bikákkal vagy medvékkel való küzdelem leginkább Angliában vált közkedveltté. Gyakran komoly tétekben fogadtak a nézők, hogy ki nyer aznap este. A kutyákat már kölyökkorukban agresszívvá „nevelték”, a versenyek előtt pedig felheccelték őket, hogy aztán egymáson vezessék le a feszültséget. Gyakran súlyos sebeket szenvedtek, amiket nem feltétlen látott el gazdájuk.

A vesztes kutyák, ha túl is élték a küzdelmet, sokszor elpusztultak elfertőződött, vérző, mély sebeik miatt. Őket garantáltan kizárták a tenyésztésből, ami még a kisebb retorziót jelentette számukra. A bajnokokat viszont nagy becsben tartották. Ám az ő életük sem volt jóval fényesebb, mint a többieké.

Milyen kutyák harcoltak?

Leggyakrabban masztiffok, bulldogok. A mai staffordshire bullterrierek őse, a bull and terrier is népszerű volt a kegyetlen porondon. Az angol bulldog korai őse is rendkívül közkedvelt harci kutyának minősült. Talán nem is gondolnánk mai példányairól, hogy egykoron a bikaviadalok sztárja volt.

A törvény felett

1835-ben a bikaheccelést betiltották ugyan, de népszerűsége alig csökkent, illetve inkább átfordult a kutyák harcába. Ugyanis ekkor még a törvény nem vonatkozott a párviadalokra, tehát az ebek egymással küzdhettek. Ekkor alakult ki a a már fent említett bull and terrierből a bullterrier. Ez az eb ötvözi a terrier mozgékonyságát és a bulldog erejét. Őt tartották a kutyák gladiátorának.

A kutyaviadalok rendezése számos országban tilos, ez mégsem jelenti azt. hogy megszűnt volna. November 28-án Nyíregyháza külterületén a TEK ütött rajta egy állatviadalon. A helyszínről 25 kutyát menekítettek ki. Az első körben harcoló eb olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy elpusztult. Nem sokkal később, december 5-én Nagykőrös külterületén számoltak fel egy állatviadalt. Innen 51 ebet mentettek ki, de közülük egy az azonnali állatorvosi beavatkozás ellenére is elpusztult. December 15-én egy budapesti férfit fogott el a rendőrség, aki ellen tiltott állatviadal miatt indítottak eljárást. 17 ebet találtak nála, közülük egy már nem élt. Súlyos harapások miatt vesztette életét.

Sajnos szinte lehetetlennek tűnik megállítani ezeket a kegyetlen harcokat. Az is hatalmas probléma, hogy az ilyen helyekről kimenekített kutyákat nehéz rehabilitálni. Lehetséges, hogy életük végéig agresszívek, frusztráltak, félénkek maradnak, olyan súlyos történéseken mentek keresztül. A legtöbb menhelynek pedig nincs kapacitása és annyi ideje, amit egy ilyen állattal való foglalkozás igényelne. Lehetetlenek azonban nincsenek, de kétség kívül nehéz feladat áll a befogadó szervezetek előtt. Tragikus, hogy ilyenek a mai világban még megtörténhetnek, és egyes emberek ugyanazt a kegyetlenséget találjk szórakoztatónak, mint az évszázadokkal ezelőtt élt népek.

(Képek: Getty Images Hungary, Dogs of all nations)