Nem csak a gyerekek lelkének, az agyuknak is jót tesz a kutyatartás: kutatások bizonyítják a számos pozitív hatást

Köztudott, hogy a kutyatartás számos pozitív hatással bír, megtanít gondoskodni, szeretni, valaki más szükségleteit a sajátjaink elé helyezni, hogy csak néhányat emeljünk ki közülük. Egyes kutatások pedig arra jutottak, hogy az állattartás a szociális és mentális készségeinkre is befolyással bír.

A kutya-, tágabban véve az állattartás életünk minden szakaszára jó hatással lehet. Egy háziállat elmélyítheti a párkapcsolatot, kisgyermekkorban kiváló játszótárs, míg később, mikor az utódok már kirepültek, hű társként teheti szebbé a házastársak életét.

Egy amerikai kutatás szerint a 12 hónaposnál fiatalabb gyermeket nevelő háztartások 63%-ában tartottak valamilyen háziállatot, míg egy ausztrál vizsgálat alapján 10%-kal nőtt az állattartás aránya akkor, mikor a családban élő gyermek elérte az iskolás kort. Ebben közrejátszhat az, hogy a szülők ösztönösen olyan pozitívumokat társítanak az állattartáshoz, amelyek a gyermekek hasznára válnak. Ilyen a gondoskodás és a felelősségvállalás, vagy az empatikus készség fejlődése.

– Nagyon fontos, főként a kisgyermekek számára, hogy megtanulják, nemcsak a saját nézőpontjuk létezik. Ezt talán könnyebb megtanulni egy háziállattól, mint egy testvértől vagy egy kortárstól – mondja Megan Mueller, az egyesült államokbeli Tufts Egyetem emberek és állatok interakcióival foglalkozó docense.

A memória is jobban működik

Egyes kutatások eredményei azt mutatják, hogy az állattartás hatással van a gyerekek pillanatnyi teljesítményére is. Az egyik ilyen vizsgálatban részvevő gyermekeknek tárgyakat kellett kategóriákba rendezniük, valamint memóriafeladatokat megoldaniuk. Az eredmény azt mutatta, hogy kevesebb hibát vétettek a kategorizálás során, valamint kisebb mértékű segítségre volt szükségük a memóriafeladatokban akkor, amikor kutya is tartózkodott a helyiségben.

Más vizsgálatok szerint autista gyermeket nevelő családoknál a háziállat gondozása képes csökkenteni a stresszt, és elősegítheti a támogató kapcsolatok kialakítását. A nevelőszülők körében végzett kutatások alapján pedig segítheti a szorosabb kapocs kialakítását az újdonsült szülő és az örökbefogadott gyermek között.

Ugyanígy a pozitívumok közé sorolandó, hogy csupán az, hogy valaki családtagként tekint a kutyájára, már önmagában jó hatással van a mentális állapotára.

Mi hat mire?

Hayley Christian, a Perth-i Nyugat-Ausztrál Egyetem Népesedési és Globális Egészségügyi Karának docense, valamint a Telethon Kids Institute ausztrál kutatócsoport tudományos főmunkatársa az okok és az okozatok elkülönítését tűzte ki célul. Kollégáival egy 4000 fős, 5 és 7 év közötti gyermeket érintő kutatás adatbázisa alapján azt vizsgálta, melyek azok a pozitív hatások, amelyek valóban az állattartás eredményei, és nem csak hozzájuk társítjuk őket. Ennek eredményeképp arra jutottak, hogy a háziállatot tartó gyerekek körében kevesebb a kortársak közti probléma, és jobbak a szociális készségek is.

Jobb alvás és kevesebb képernyőzés

Egy másik ilyen irányú vizsgálat során pedig arra mutattak rá, hogy azon 2 és 5 év közötti gyerekek, akiknek a családja kutyát tart, sokkal aktívabbak, kevesebb időt töltenek képernyő előtt, és jobban alszanak. Ennek magyarázata főként a közös aktivitásokban keresendő, mint például a kutyasétáltatás.

Egy 2021-ben megjelent tanulmány végül rámutatott a két kutatás közti eredmények kapcsolatára. A kutatók a társadalmi és gazdasági tényezőket is számításba véve arra a megállapításra jutottak, hogy azok a gyerekek mutattak jobb fejlődési eredményeket, akik rendszeresen végeztek valamilyen kutyával kapcsolatos fizikai tevékenységet is.

– Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek már egészen kicsi koruk óta van háziállatuk, és rendszeresen foglalkoznak is velük, sokkal jobbak a szociális és az érzelmi fejlődés tekintetében mért eredményeik – összegezte Hayley Christian.

A kapcsolat milyensége, a gyermek életkora és családi helyzete is mérvadó

Mueller a vizsgálódásai során arra jutott, hogy a gyermek és az állat kapcsolatának milyensége döntő befolyással bír az állattartás pozitív hatásainak kiaknázása szempontjából. Ennek alapján nem elég pusztán egy fedél alatt élni a családi kedvenccel, de aktív szerepet kell vállalni az állat gondozásában és mindennapi tevékenységeiben.

Az életkor mellett az is hatással van a gyermek-háziállat kapcsolatra, hogy a kis gazdának van-e testvére. Az egykék esetében ugyanis a kedvenc mintegy póttestvérként is funkcionálhat, továbbá a szülők gyakran nagyobb mozgásteret is engednek gyermeküknek, ha vele van a család kutyája.

Az sem mindegy, mikor milyen háziállatot választ a család. A vizsgálatok arra jutottak, hogy a 6 és 10 év közötti gyermekek szorosabban kötődnek az emberekhez közelebb álló állatokhoz, mint a kutyák vagy a macskák, az idősebb, 11 és 14 év közötti fiatalok azonban már a biológiailag távolabbi fajokkal, például a madarakkal, a halakkal vagy akár az egerekkel is képesek jó kapcsolatot kialakítani.

A kutya önmagában nem csodaszer

A már említett Megan Mueller azonban hangsúlyozta, hogy mindezen pozitívumok ellenére sem mondhatjuk azt, hogy minden háztartásban, ahol gyermek születik, automatikusan kutyát is kellene tartani. Az anyagi helyzet, a lakhatási körülmények és a családtagok egészségügyi állapota mind befolyásoló tényezők annak tekintetében, hogy valóban megfelelő-e a családi helyzet a háziállat tartására.

Mueller a koronavírus okozta világjárvány idején az amerikai tinédzserek mentális állapota és a háziállat léte vagy nem léte közti kapcsolatot vizsgálta. Arra jutott, hogy a pandémia okozta extrém stresszhelyzetben az állattartás ténye nem elegendő ahhoz, hogy lényegi befolyással bírjon a fiatalok hangulatára. Ennek magyarázataként úgy fogalmazott, hogy egy ekkora stresszhatás leküzdéséhez nem elegendő egyetlen tényező. Bár a kutya vagy más kedvenc társasága alapvetően jó hatással van a mentális egészségre, de a járvány miatt voltak hátrányos változások is. Például hiába maradt meg a kutyasétáltatás lehetősége, ami alapvetően pozitív, az intézkedések következtében megszűntek az azzal járó társas interakciók, ami viszont negatívum. Mindezekkel együtt az állattartás, a kutyatárs mindenképpen jó hatással van a gyerekre, ezért ha megtehetjük, érdemes átgondolni, belevágjunk-e.