2000 éve etetjük így a kutyusainkat: ezért kezdtünk el száraztápot adni nekik
2021. december 1 - Képek: Getty Images Hungary
2021. december 1 - Képek: Getty Images Hungary
Valószínűleg nem is gondoltad, hogy a kutyatáp története több mint 2000 évvel ezelőttig, egészen a római birodalom koráig nyúlik vissza. Azóta számos változtatáson ment keresztül, amíg a jelenleg ismert formáját elérte.
A kutyatáp gyártásnak története nagyon régi időkre nyúlik vissza. Eleinte hol voltak még a hozzáadott vitaminok, a dizájnos csomagolás és a hosszú eltarthatóság! Lássuk, hogyan is alakult a kutyaeledel története az elmúlt 2000 évben.
Annak ellenére, hogy a Római Birodalom hajnalán már egészen pontos feljegyzéseket lehet találni a kutyákról és azok étkezési szokásairól, ebben az időszakban még inkább munkakutyaként tekintettek az ebekre. Marcus Terentius Varro római költő és filozófus gazdálkodási kézikönyvének részleteiből tudjuk, hogy juhcsontot és tejben áztatott árpakenyér keverékét kapták, melyet alaposan összekevertek.
A középkori kutyatartás már sokkal inkább hasonlónak bizonyult napjaink szokásaihoz, ugyanis ebben az időszakban a tehetős famíliáknál az eb családtaggá vált. Viszont igencsak jelentős különbség alakult ki a szegény, illetve a gazdag emberek állattartási szokásai között. A közemberek kizárólag a nap végén összegyűjtött maradékokból tudták táplálni kedvenceiket. Így a megmaradt hús, a meg nem evett csontok, illetve a takarmányzöldségek maradékai jelentették a táplálékot számukra.
A nemesek és a királyi udvar kutyatartása ezzel szemben igencsak jóléti volt, az ebek saját kenneleikben éltek. Miután ezek speciálisan tenyésztett kutyák voltak, így olyan lakomákat kaptak, melyeknek elmaradhatatlan hozzávalója volt a tüdő, a máj, vagy éppen a szív és a friss zöldségek. Egyesek úgy tartják, hogy ezek a nemes kutyák magasabb színvonalon éltek, mint az alacsony jövedelmű emberek.
A világon először 1860-ban jelent meg a kutyatáp. James Spratt villanyszerelő fejlesztette ki, miután Ohióból utazott el az Egyesült Királyságba, méghozzá villámhárítókat árulni. Úgy alakult, hogy a tengerparton a tengerészek kutyáit látta pogácsát enni. Ennek hatására fejlesztette ki a kutyatápokat, melyeket nagyon nagy mennyiségben lehetett előállítani. Spratt kutyasüteményei igencsak drágán keltek el, egy 20 kg-os csomag kutyakeksz ára megegyezett egy munkás egész napi bérével. 1889-re a terméke olyan népszerűségnek örvendett, hogy a American Kennel Club borítóján is szerepelt. Annak ellenére, hogy még messze nem tartalmazta az összes szükséges táplálékot, hatalmas áttörésnek bizonyult.
A kekszeket követően megjelentek a konzervek. Az elsők, amiket 1922-ben Ken L. Ration dobott piacra, még lóhúsból készültek. Mégis ezek voltak az Egyesült Államok legnépszerűbb kutyaeledelei. A II. világháború következtében jelentősen megnövekedtek az alapanyagárak, így szűkebb réteghez tudott eljutni a táp, illetve a lovakat is elkezdték jobban félteni, így újabb reform következett.
A váltás 1956-ban történt meg, mikor is újra visszatértek a gyártók a keksz típusú tápokhoz. Ez a technológia az extrudáláson alapult. Így olcsón lehetett nagy mennyiséget gyártani. Amiből végül megszületett a maihoz egyre inkább hasonló kutyatáp. Ezek extrém magas hőmérsékleten készülnek, és mára már rengeteg ízben és fajtában lehet őket kapni, egyre jobban ügyelve a kutyák speciális igényeire, és szem előtt tartva azt, hogy az egészséges táplálkozás a kutyák hosszú életének egyik titka.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek