Miért nem tartjuk be a kutyás törvényeket? Márton Attila különvélemény

Mély és rendíthetetlen meggyőződéssel hiszünk abban, hogy a törvény betűje, mint valami varázsige, helyretesz mindent, ami nem megfelelően működik. Tesszük ezt úgy, hogy a már évek óta meglévő rendelkezésekre is napi szinten fittyet hányunk.

A mindennapi együttélésnek jó néhány írott és íratlan szabálya van. A jog adja ennek az írott részét. Olyan dolgokat is meghatároz, amelyeknek természetesnek kéne lenniük. De ha esetleg valakinek mégsem volt gyerekszobája, és nem állnak rendelkezésre a békés együttéléshez szükséges viselkedésminták, majd a törvény megmondja, mi a követendő viselkedés adott élethelyzetben.

Kutyatartók és a paragrafusok

A kutyák jóllétét biztosítani próbáló jogi szabályozások nem csak abban merülnek ki, hogy állatot bántalmazni tilos. A legextrémebb helyzetek mellett még nagyon sok egyéb szabály létezik. Számos olyan élethelyzet van, amikor egy kutya jólléte vagy a közvetlen környezet jogai sérülnek.

A magyar állattartóktól elvárt viselkedés és az együttélés milyensége mélyen és aprólékosan szabályozva van. Mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a kutyatartással ránk rótt törvényi kötelezettségeinek nem mindenki felel meg. Vagy azért, mert nem tud róla, vagy csak simán tesz rájuk. Ráadásként érdekes jelenség, amikor jogszabályban egyértelműen rögzített témakörökben folyik az állandó vita.

Együtt élni a kutyánkkal

Létezik a jó gazda gondossága fogalma. Eszerint, ha valaki állattartásba kezd, köteles arra, hogy „számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel. Tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)”.

A megfogalmazás tökéletesen tükrözi, hogy egy állat jól tartása érdekében mennyi minden tényezőt kell figyelembe vennünk és mennyi területen kell megfelelnünk.

Ha ezt összehasonlítjuk a mindennapi valósággal, sokak kutyatartási szokásai egyből elhasalnak a túlzónak abszolút nem nevezhető követelmények előtt. Pedig nincs szó nagy dologról: tartsuk úgy a kutyánkat, hogy neki ne legyen rossz.

Továbbá, minden év január első napjaiban gyönyörű gyűjteményt lehet összeállítani a gazdik Facebook bejegyzéseiből, amelyekben kétségbeesetten próbálják megtalálni szeretett négylábújukat, aki az új év beköszöntével zajló égi háború közepén meglépett. De természetesen „csipp” nincs benne. Miért is kéne az? Ez csak egy másik rendeleti előírás, amit vagy betartunk vagy nem. Majd mi magunk eldöntjük.

Együtt élni a társadalommal

Amikor elkezdett terjedni a hír, hogy megemelték az állatvédelmi bírság alapösszegét, és az otthonról kiszökő kutyák után mekkora összegre bírságolhat a jegyző, nagyon sokan háborogtak. Ugyanígy – és ekkor már jogosan – háborognak az emberek (általában szerencsére nem ugyanazok), ha az utcán kószáló, akár bandába tömörülő kutyák rettegésben tartják a környéket. Valahol önmagától érthető elvárás lenne, hogy mindenki oldja meg úgy a kutyatartását, hogy az másokra veszélyt ne jelentsen.

Nincs olyan hét, amikor ne kerülne elő a téma a póráz nélküli kutyasétáltatásról. Sokan gondolják úgy, hogy az ő kutyájuk a világ legfegyelmezettebb ebe. Aztán, amikor kész a baj, csak értetlenül néznek maguk elé, hogy ez hogyan történhetett meg.

A kutyakaki felszedése egy olyan téma, amely aktuálisát mind a mai napig makacsul őrzi. Mindezt úgy, hogy jó néhányan érthetetlen módon kikelnek magukból, ha valaki szóvá teszi, hogy a kutyák ürüléke akadálypályát csinál a közterületekből.

Egyszerű témák ezek, amelyek megmutatják, hogy a társadalom bizonyos tagjai milyen mértékben képesek és hajlandók figyelembe venni, hogy mások is élnek rajtuk kívül. Ez, mint jól tudjuk, nagyon sokszor nem sikerül. Összecsapnak az érvek és ellenérvek olyan témákban, amelyeket már évek óta szabályoz a jog. Az a jog, amelytől azt várjuk, hogy majd elhozza a sokkal szebb jövőt az állattartás és az állatbántalmazások visszaszorítása terén. Az a jog, amit saját magunk sem tartunk be.

A tudatos kutyatartás kezdete

Azt nehéz megmagyarázni, – illetve több oka van – hogy emberek miért nem szabálykövetők. Főleg úgy, hogy nem is túlzott elvárásokról van szó. Olyan dolgok ezek, amelyeket egy felnőtt embernek saját magától kellene tudnia és értenie a következményekkel együtt.

A felelős állattartás sok apró, de fontos tényezőből áll össze és egyáltalán nem arról szól, hogy mennyire szeretem a kutyámat, mert nekem ettől jó. A fentebb felsoroltak szabályok mindegyikének – és azoknak is, amelyekre nem tértem ki – valós indoka és létjogosultsága van. Mégis nagyon sokan saját indíttatásból felülírják ezeket. Semmi túlzót nem tartalmaznak a jelenleg hatályos előírások, mégsem sikerül őket követni. Ha bekövetkezne a kőkemény jogérvényesítés, és elindulna a bírságolás, nagyon sokan elég komoly összegekre számíthatnának.

A kutyatartásra vonatkozó jogi tudnivalókat gyűjti egybe a NÉBIH kutyakötelesség című kiadványa.

(Képek: Getty Images Hungary)