Miért fontosak a kutyás közösségek?- Márton Attila különvélemény

Számos oka van, hogy miért lett ennyire népszerű az állattartás, főleg a kutyák esetében. Napi szintű téma, mint ahogy az is, hogy ezt hogyan csináljuk jól. Feltéve, ha meg tudjuk határozni, hogy mi a jó. Arról viszont jóval kevesebb szó esik, hogy milyen segítséget kapunk, illetve mi magunk mit tudunk tenni, hogy a kutyatartási kultúránkat és annak környezetét formáljuk.

Ha alaposan meg akarjuk érteni egy társadalom és az abban élő emberek viszonyát, működését, érdekérvényesítését, jó sok könyvet el kell olvasnunk.
Ha el akarunk mélyedni a felelős kutyatartáshoz szükséges alapvető tudnivalókban, az úgyszintén sok idő.

És ha a két dolgot összetesszük, akkor egy roppant bonyolult rendszert találunk.

Az individualizált társas lény

Az ember sok-sok évezreden át csoportban élte az életét. A törzs, a falu, a társadalom tagjai bonyolult rendszerben működve valósították meg a tanulást, az új generáció kiművelését, a problémák megoldását és biztosították a csoport tagjainak életben maradását.
A jelenkorban az „én” rendkívül fontos szerepet kapott, az önismeret és az önmegvalósítás rendkívül sokat hangoztatott fogalmak. Véleményem szerint ezzel nincs semmi gond akkor, ha közben nem felejtjük el, hogy ettől még az ember nem úgy van összeállítva, hogy az egész életét magányos farkasként, fajtársai nélkül oldja meg és élje le. Nem is tudnánk, hiszen mindenkinek számos szociális közege van, amelyekkel folyamatos kapcsolatot tart fenn.
Amikor valaki kutyát tart – pusztán ettől a ténytől – sok csoportosulás tagja lehet. Feltéve, ha ezt felismeri és él a lehetőséggel.

A közösség ereje

A kutyatarás, a kutyával való sportolás, kirándulás és megannyi más kutyás tevékenység elég komoly „ragasztója” lehet emberi közösségeknek. Ez pedig egyszerre fontos és jó.

Mi, emberek, nagyon sok minden tudást, döntési mechanizmust és életszemléletet szívunk magukba egymástól, szociális tanulás révén. A jól összerakott és megfelelően funkcionáló kutyás közösségek erre nagyon jók.
A kutyafuttató megszokott tagjai, a kutyasulis foglalkozások és az ezernyi más, kutyatartásból kiinduló közösségek mind-mind nagyon sok hasznot hozhatnak mindenkinek.
Lehet tanulni, kereshetünk magunknak mentort, segítséget és információt kérhetünk, ha baj van.
Lényegesen egyszerűbbé és hatékonyabbá válik minden, amikor meg kell írni egy feljelentést, lobbizni kell az önkormányzatnál, valamiről meg szeretnénk győzni a falu lakosságát, megoldást keresünk kutyánk egészségügyi vagy viselkedési problémáira.
A kutyatartás egy rendkívül összetett és sok mindennel kapcsolódó tevékenység, amelyben van hova fejlődnünk. A lehetőség pedig adott, csak élnünk kell vele.

Szabályok és változás

Ha valamit nem tartunk megfelelőnek az életközegünkben és változást szeretnénk, általában egyből szigorúbb jogszabályokért kiáltunk. Vagy pedig felháborodottan követeljük, hogy valaki végre csináljon valamit. Holott, nagyon sokszor egy jól működő csoportosulás képes kiállni magáért, megszervezni, megoldani a napi szintű problémákat.
Az ember bonyolult és irracionális lény. Egyáltalán nem könnyű jól működő dinamikájú közösségeket létrehozni. Viszont mikor egy csapatnyi ember képes elfogadni egymást, mindenki hozza saját maga előnyös oldalát, akkor az erősségek összeadódnak, az egyéni hiányosságok eltompulnak és az egészből létrejön valami új, valami jó.

Az írott szabályokat a sokat emlegetett jogszabályok alkotják, amelyeket felülről lefelé rányomják a társadalomra. Aztán az egyén vagy betartja őket, vagy nem.
És ott vannak az íratlan szabályok is. A megannyi és egymástól sokszor eltérő normák, dogmák, szokásrendszerek, tévesen berögzült hiedelmek.
Általában azt hisszük, az előző mindennél fontosabb, az lesz a megoldás. Holott, az egyén szintjéről induló elhatározás, amely összeáll másokéval és együtt keresi a változtatás lehetőségét, a mindennapok szintjén fontos eredményeket érhet el. Persze csak akkor, ha az elhatározáshoz aktív cselekvés is társul. Nem csak otthon ülünk és követeljük, hogy mások intézzék el, legyen jobb minden.
Közösségekben élünk, amelyeket mi magunk alkotunk. Ezek a közösségek határoznak meg megannyi szabályrendszert és találnak megoldást a problémáinkra. A sajátunk és kutyánk problémáira egyaránt.