Ezért költ sok gazdi többet a kutyájára, mint saját magára

Egy tavalyi kutatás szerint az irodákba visszatérő gazdik annyira aggódnak kedvencük jólétéért, hogy kétharmaduk többet költ az ebre, mint saját magára. Egyharmaduk pedig arra is kész a szorongás enyhítésének érdekében, hogy terápiára járjon, vagy kedvencét fizesse be rá.

Ennek a féltő gondoskodásnak árnyoldala is van. Számos tulajdonos, miután gondot fordított arra, hogy kedvence mentálisan és fizikálisan se szenvedjen semmiben hiányt, anyagi gondokkal küzd, annyit költ a kutyára. A kutyatartás egy 261 milliárd dollárra duzzadt iparág, ami a becslések szerint a következő években egyre növekszik majd. Sokan vívnak csatát azért, hogy a kutyatartáshoz szükséges pénzügyi hátteret biztosítsák.

Boldog a gazdi, ha a kutyára költ

Egy 2020-as tanulmány szerint azok a gazdik, akik kedvencükre költöttek pénzt, nagyobb boldogságot tapasztaltak meg, mint azok, akik saját magukra költötték el ugyanazt az összeget. Érdekes kontrasztban áll ez az információ egy brit biztosítási cég által végzett kutatással, mely szerint a gazdik készek költeni játékra, ételre és egyéb kiegészítőkre, ám ha a biztosítás jött szóba, úgy érezték, hogy ez az a terület, ahol le lehet faragni a költségekből.

Talán csábító lehet visszamondani a havi rendszeres kiadást akkor, ha teljesen egészségesnek tűnik a kutyus. Ám hogy egy szeretett főnökünket idézzünk: addig nincs baj, míg nincs baj! Az állatorvosi ellátás, a gyógyszerek vagy műtétek költsége meglepően nagynak tűnhet (és valójában is az), ha hirtelen van rá szükség, és egy összegben kell rendezni.

A kutyatartás felelősséggel jár. Sokat hangoztatjuk ezt a mondatot; az is lehet, hogy olyan sokat, hogy már üressé vált. De nézzük innen: kedvenceink olyan állatok, akik szeretnek bennünket, megbíznak bennünk, és tulajdonképpen 100%-ban a józan ítélőképességünkre van utalva az életük. Ha már szeretjük őket családtagként emlegetni, gondoljuk rájuk azokban a pillanatokban is így, amikor úgy kell a zsebünkbe nyúlni, hogy nem érezzük az endorfin mámorító hatását.

Kutyatartás, mint self care

Egy szintén 2020-ban készült kutatás során, amely kifejezetten a millennial generáció kutyatartással kapcsolatos szokásait vizsgálta, komoly felfedezést tettek: A megkérdezettek

• 42%-a nyilatkozott úgy, hogy kedvencét gyermekének tekinti
• 29%-a rendszeresen vásárol ajándékot kutyájának
• 17%-a élte már meg a szituációt, amikor inkább önmagának nem vett meg valamit, csakhogy a kutyának tudjon vásárolni.

Abban azonban jelentős, 49% egyezett meg, hogy a kiskedvenc kényeztetése boldoggá teszi.

Ezzel talán első látásra nincs semmi gond, de ha nem csak a felszínt kapargatjuk meg, láthatóvá válik egy érdekes minta. Egy kutyának ugyanis sokkal kevesebb dologra van szüksége, mint azt hinnénk. Étel, víz, egy meleg zug, ahol pihenhet, a kedvenc játék (a legtöbbüknek van ilyen, és többre értékelik, mint egy kosárnyi másikat) ,és a gazdi figyelme, szeretete.

Meglepő látni, hogy úgy gondoljuk, a kutya akkor boldog, ha minél több mindent megveszünk neki. Meglepő látni azt is, hogyan hajszoljuk a pillanatnyi boldogságot azáltal, hogy inkább a kutyának veszünk valamit. Így önzetlenként tűnhetünk föl magunk és mások előtt is. Nem magunkra költöttünk, hanem a blöki jólétét tartottuk szem előtt, és rá áldoztuk a pénzt.

Konklúzió

Egy fantasztikus jó TEDTalk-ot hallgattunk meg évekkel ezelőtt, ami azóta is velünk van, bárhol is találjuk magunkat az életben. Az előadó arról beszélt, hogy a halálos ágyunkon fekve nem arra fogunk gondolni, hogy bárcsak megvettük volna azt a farmernadrágot, videójátékot, vagy a kutyának még egy nyakörvet, hogy legyen, ami harmonizáljon a télikabátjával is.

A törődés nem az elköltött pénzben nyilvánul meg. Nem érezzük magunkat szeretve csak azért, mert játékok és ruhák tömkelege vesz bennünket körül. Akkor érezzük a gondoskodást, ha a barátunk vagy a családtagunk szentel ránk az értékes idejéből, és együtt megtapasztalhatjuk a világ nyújtotta különböző élményeket. Így vagyunk ezzel mi is, és hidd el, a kutyák is.