Képes szótár kutyákhoz: tanuld meg értelmezni kedvenced testbeszédét!

A csóválás egyenlő a boldogsággal? Az ásítás azt jelenti, álmos? A puszi mindig a szeretet jele? Nem feltétlen, ezért érdemes utánajárni, kutyád mit akar neked jelezni testbeszédével!

Sokan gondolják, hogy ismerik a kutyák testbeszédét, azonban számos jelet mégis félreértelmeznek. A farokcsóválás, az ásítás vagy éppen a puszi nem feltétlen azt jelenti, mint azt elsőre gondolnád. Így számodra is érdekes lehet Lili Chin: Kutyanyelv című könyve, melyben végigveszi a legfontosabb jeleket és azok értelmezéseit. A következőkben a könyvből mutatunk egy rövid részletet.

Kutyanyelv

„Sok évvel ezelőtt megnéztem egy videót, amelyen a kutyámat, Boogie-t treníroztam. Előtte már többször láttam ezt a felvételt, de ezúttal észrevettem, hogy Boogie ásított, és megnyalta a száját, miután megrántottam a nyakörvét. Korábban olyannyira csak arra figyeltem, milyen remekül reagált Boogie az „Ül” parancsra, hogy ezeket a jeleket teljesen figyelmen kívül hagytam.

Mivel pont akkor olvastam el Turid Rugaas Beszélőviszonyban a kutyákkal c. könyvét, ezúttal észrevettem és megértettem, hogy az „ásítás” és a „szájnyalás” a kényelmetlenséget jelezték, és hogy Boogie így reagált a nyakörv szorítására a nyakán. Észbontó volt ez a felismerés, és utána már nem tudtam nem észrevenni ezeket a jeleket.

Eltökéltem, hogy amit lehet, megtanulok a kutyák testbeszédéről, hogy jobb gazdája legyek neki. Mivel elképedtem azon, milyen keveset lehetett erről tudni, illusztrációim segítségével osztottam meg a többi kutyarajongóval azt, amit megtanultam.

Karrierem utóbbi tíz évében abban a kiváltságban volt részem, hogy számos kutyakiképző szakember és állatjóléti csoport részére készíthettem képeket a kutyák testbeszédéről. (…)

A tudomány is megerősítette, hogy a kutyák gondolkodó, érző, társas lények. Az emberekhez hasonlóan ők is éreznek félelmet, dühöt, örömet, bánatot és meglepetést. Van, amit szeretnek, és van, amit nem. Ők is érezhetik úgy, hogy összezavarodottak, vagy hogy támadják őket, és amikor másokkal együtt vannak, megtesznek minden tőlük telhetőt a béke fenntartása és a konfliktus elkerülése érdekében. Akárcsak mi.

Az emberek annyiban különböznek a kutyáktól, hogy mi szeretünk fizikai érintéssel (öleléssel, kézfogással) és közvetlen szemkontaktussal kommunikálni. Sokunk számára meglepő lehet, de a kutyák állandóan kommunikálnak vizuálisan. Nincs szükségük ugatásra vagy fizikai érintkezésre ahhoz, hogy tudassák egymással – és velünk –, hogy mi az, ami nem tetszik nekik, mi az, amivel nincs bajuk, és mi az, amit kifejezetten szeretnek.

Amikor a kutya elmondja, hogy valami számára túl intenzív (túl közeli, túl hangos, túl közvetlen, túl mozgásos vagy túl fura), akaratlanul is ronthatunk a helyzeten, ha a kutya testbeszédét félreértelmezzük, és fokozzuk a stresszt. A kutyák csak a legvégső esetben morognak, harapnak vagy kezdenek verekedni, ha már minden más, kisebb kommunikációs jelük hatástalan maradt.”

Ha szeretnéd még jobban megérteni kedvencedet, ez az ajánló neked szól: