Bárkinek lehet kutyája. Pedig nem kéne – Márton Attila különvélemény

Mit jelent felelősen kutyát tartani? Honnan szerezzük meg ezt a tudást? Egyáltalán, milyen az, amikor egy kutyának jó? És mit kell ehhez tennünk?

A kutyatartás rendkívül népszerű dologgá vált. Ennek több oka is van. Évek óta rendületlenül emelkedik azok száma, akik akármilyen indíttatásból egy (vagy több) négylábúval osztják meg az életüket. Van, aki világéletében kutyás volt, van, aki most vág bele. De vajon honnan tudják, hogyan tartsák kutyájukat jól?

Felelősen, jól

A felelős kutyatartás nem rólam szól. Nem arról, hogy ez a szituáció nekem komfortos, a kutyámat most már családtagként emlegetem, és ettől a kijelentéstől egyből megkapom a képzeletbeli társadalmi tanúsítványt, miszerint felelős gazdi vagyok.

A dolognak arról kéne szólnia, hogy a kutyámnak jó élete van. A „jó élet” pedig önmagában egy rendkívül nehezen definiálható dolog, de egészen biztosan nem egyetlen egy tényező kell hozzá.

Hogy legyen egy közelítő fogalmunk, hogy mikor is jó egy kutyának – mert sosem fogjuk kétséget kizáróan tudni –, ahhoz értenünk kell a fajhoz, célszerű a fajtához is. Mert például egy rottweiler és egy csivava között lényegi eltérés van biológia és viselkedéstani szempontból is. Ezen túl pedig fontos megismerni személyesen azt a négylábút, akivel megosztjuk az életünket.

Milyen a temperamentuma, a habitusa, adott helyzetekben hogyan viselkedik. De akár beszélhetünk arról is, hogy milyen eddigi élettapasztalattal rendelkezik, vagy éppen milyen egészségügyi problémái vannak.

Ettől lesz ő egyedi, nekünk pedig ez alapján kell az ő életét úgy szerveznünk, hogy az nem csak nekünk, de neki is jó legyen.

Emberi döntések láncolata

Ha alaposan megvizsgáljuk az állatjólléti problémákat, lemenve a gyökerekig, hogy megértsük, mit is kéne kiirtani már csírájában, általában oda jutunk, hogy hiányzik a hozzáértés és a tudatosság, amelyből végül előbb-utóbb baj lesz. A kutyatartás – mint bármilyen egyéb interakció, cselekmény az életben –, ezernyi apró döntésből áll.

Sok esetben hibás zsigeri reakcióink és félrevitt értelmezéseink vannak nemcsak a tartásról, hanem arról is, hogyan és honnan válasszunk magunk mellé egy társállatot.

Ahogy említettem, alapvetően már azt nehéz meghatározni, hogy egy állatnak mikor jó és mikor nem. Ezáltal azt sem könnyű kivitelezni, hogy a megkívánt állapotot hogyan érjük el. Egy viszont biztos: léteznek olyan alapvető tudáselemek, amelyek megszerzése és megértése viszonylag könnyű, csak egy kis időt kell rá szánni. Amikor már ebben is hiányt szenved a gazdi, az a kutyának sem jó.

A tanulási folyamatban – amikor felfedezi, megismeri a világot működtető mechanizmusokat –, amikor az ember hibázik, megtapasztalja ennek következményeit, és innen fogja tudni, hogy az adott döntés-cselekvés kerülendő. Ilyen az, amikor például egy kisgyerek visszatérően feszegeti a határokat, majd amikor újra és újra nem kívánt eredményekbe ütközik, megtanulja, hogy azt úgy nem kéne.

Ez a tanulási „típus” velünk marad. Akár a kutyatartás során is. Aztán vagy tanulunk a hibáinkból, vagy sem. Viszont ezzel egy komoly probléma azért van.

Amikor egy kutyán kísérletezgetjük, hogy az általalunk elképzeltek alapján kivitelezett döntések jók-e, egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz mindennek a következménye. Hiszen nem egyszer a kutyánk jóllétét és egészségét kockáztatjuk vele. Ez pedig nem egy olyan dolog, amivel kísérletezgetni kellene. Főleg úgy, hogy alkalmanként azt sem vagyunk hajlandók belátni, hogy valójában tévedtünk. Mert a hárítás és a tagadás lényegesen egyszerűbb.

Kötelező hozzáértés

Kedvencem az „én kutyám, én tudom, hogy mi a jó neki!”-kijelentés. Lehet, hogy így van, és a kijelentőnek igaza van. És az is lehet, hogy csak a szokásos, olcsó rigmusról van szó, amivel megpróbáljuk könnyedén elhárítani magunkról a felelősséget. Probléma továbbá, hogy ezzel együtt meggátoljuk saját magunkat abban, hogy fejlődjünk. Jó minden úgy, ahogy tudjuk, ahogy csináljuk. Nem akarunk azzal szembesülni, hogy miben kéne még fejlődnünk.

De honnan is tudjuk, hogyan kell kutyát tartani úgy, hogy az a kutyának is jó?

Elég bonyolult folyamat, ahogyan az ember az élete folyamán megtanulja a körülötte lévő világ és annak különböző résztvevőinek működését. Mint például azt, milyen egy kutya, és hogyan kell kutyát jól tartani.

Kutyával együttélni összetett szituáció. Nagyon sok apró, szerteágazó tudást szükséges magunkévá tenni. Ennek egy része lexikális, elméleti tudást. Egy másik pedig gyakorlati tapasztalatszerzés. Amikor az első hiányzik vagy rendkívül hiányos, marad az utóbbi. Azaz nekilátunk kísérletezni. Amivel az a legnagyobb probléma, hogy a kutya érdekei és sok esetben az egészsége is sérül.

Nem lehet úgy kutyát jól tartani, hogy belevágunk, mert ettől nekünk jó, viszont a szükséges tudással nem rendelkezünk. Aztán lesz, ami lesz.

Kutyajogsi

Folyamatosan visszatérő téma a kutyajogsi bevezetése, mint alapkritérium a kutyatartáshoz. Vannak országok, ahol bizonyos fajták tartása esetében kötelező. Van, ahol mindegyik esetében kell az alaptudás. És kellene is.

Egyre több állatjólléti probléma van, és itt most ne csak az elhagyásra és a bántalmazásra gondoljunk. Nagyon sok probléma visszavezethető az elégtelen tudásra. Főleg egy olyan korban, ahol a tudás megléte értékét vesztette, ahol bárki lehet magabiztos akkor is, amikor a világ legnagyobb marhaságát szajkózza. Egy olyan korban, ahol nagyon sokan nem tudnak különbséget tenni a vélemény és a tény között.

És az valójában tény, hogy a kutyák tartásához tudásra van szükség, amelyet nem az anyatejjel szívunk magunkba, nem a génjeinkben öröklünk meg.

Nem elég annyi, hogy szeretjük a kutyákat. Ez önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a kutyánknak is jó legyen az élete mellettünk.