A kutyamancs anatómiája: nyúl, macska vagy úszóhártyás a te kutyád?

A kutyamancs anatómiájának megértésével hozzájárulhatunk kedvenceink mancsproblémáinak megelőzéséhez. Rendkívül fontos figyelni erre, hiszen jól tudjuk, hogy központi szerepet lát el az életükben ez a testrész.

A kutyamancsok állapota kiemelkedően fontos a kényelmes járáshoz és futáshoz. Funkciójukat tekintve a mancspárnák lengéscsillapítóként, míg az ujjak és a karmok húzóeszközként működnek. Cikkünkben most a kutyamancs anatómiájának részletes ismeretéhez szeretnénk segítséget nyújtani; ígérjük, nem lesz unalmas!

A kutyamancs szerkezete és a különböző részek funkciója

Érdekes lehet, hogy a kutyamancs alapvető anatómiája minden egyednél megegyezik, azonban fajtánként eltérő formájú, alakú lehet. Alakjuk szerint gyakran csoportosítják őket angol nyelvterületen nyúlmancs, macskamancs és úszóhártyás mancs kategóriákba, amelyek mindegyikének más-más előnyei vannak.

Lássuk most a mancs részeit.

Karmok

Minden kutya lábán 4-4 karom van, azonban akad egy 5. is, amely a mellső lábakon egy kicsivel feljebb, a „boka” környékén található. A 4 lábujj csontokból és izmokból áll, amelyek a tartásért és a járásért felelnek. Egy egészséges kutya mancsában a karmok enyhén görbülnek és előre mutatnak, nem visszahúzhatóak, ugyanis a mozgásnál nekik szükségük van a nagyobb mértékű tapadásra. A karmoknak keratinból készült külső héja van, amely átlátszó vagy fekete lehet, belsejük pedig számos ideget és eret tartalmaz. Ezért is fontos a karomvágás közben nagyon odafigyelni, hogy ne vágjuk túl rövidre, mert nagyon megsérthetjük vele a kutyát. Akár maradandó károkat is okozhatunk vele.

Farkaskarom

Ha megvizsgáljuk a lábakat, találunk egy 5. karmot is, amelyet farkaskaromnak neveznek. Ez a tapadást és az egyensúlyt segíti elő, azonban segítségül szolgálhat a dolgok megragadásában, megtartásában is; például evés közben.

A legtöbb kutyának csak a mellső lábán van farkaskarom, azonban vannak olyan fajták, akiknek a hátsó lábán is találhatunk egy 5. karmot. Sőt, egyes hegyvidéki kutyafajtáknál akár duplán is előfordulhat. A hátsó lábakon lévő extra farkaskarmok néha csak bőrrel rögzülnek a kutya lábához, ezek jóval hajlékonyabbak, mint csontos társaik. Egyes fajtáknál, például a brie-i juhászkutyánál vagy a pireneusi hegyikutyánál akár két farkaskarom is lehet mindkét mancson, de a másodikat csak a bőr tartja, nem csont. A farkaskarom természetesen nem kopik le futás és séta közben, mint a többi karom, ezért rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén vágni, nehogy túl hosszú legyen.

A mancspárna anatómiája

A kutyáknak minden ujjához tartozik egy párnácska, valamint a mancsközépen és a boka környékén is megfigyelhetünk egyet. A mancspárnák változó színűek lehetnek a feketétől, a fehéren át, egészen a rózsaszínig. A párnákat epidermisz fedi, amely egy zsírt tartalmazó, felületi bőrtípus, amelynek hőszigetelő funkciója van. A mancspárnák segítenek szabályozni a kutya hőleadását, és védelmet nyújtanak a fertőzésekkel szemben. A párnákon és a lábujjak között feromontermelő mirigyek is találhatók. Úgy gondolják, hogy a kutyák ezeket a kutyák jelölésére használják, amikor vizelés után hátra kaparnak.

Az ujjakon lévő párnák

Az ujjakon lévő párnák párnázást biztosítanak a mancs számára. Kívül vastag, keratinizált bőrrel borítottak a védelem érdekében. A kutya lábujjai nem mozognak, mint az embereké, de mancsnyomaik ugyanolyan egyediek, mint az emberi ujjlenyomatok, és használhatók azonosításra is.

Mancsközép talppárna

A mellső és a hátsó mancsok közepén látható egy nagy, szív alakú párna, amely olyan, mint az emberi tenyér. Ez a párna tompítja a lábakra nehezedő súlyt mozgás közben. Emellett párnázza és védi a mancs csontjait, valamint segít megvédeni a mancsot a hidegtől, a melegtől és az érdes felületektől.

Csuklópárna

Ez egy kicsi, magányosan álló, gombóc alakú párnácska, ami kutya lábszárán a „boka” körül helyezkedik el csak a mellső lábakon. Nem érintik a talajt séta közben. Funkciója nem a tartásban keresendő, mint a mancsközép párna esetében, hanem inkább a gyorsan megállásban vagy a hirtelen elfordulásban segíti a kutyát.

Különböző mancsformák

Az alapvető anatómia ugyanaz, azonban meglepő lehet, de nem minden kutyamancs egyforma. Természetesen a méret is eltérhet a kis, közepes és nagy testű kutyafajták között, de fajtától függetlenül is eltérő formájú mancsokat figyelhetünk meg.

Macskamancs

A macskamancs kicsit tömörebb és kerekebb, ez az egyik leggyakoribb típus. Ez a forma segíti az egyensúlyt, a mozgékonyságot és a stabilitást. A bullterriereknek, az óangol juhászkutyáknak és az akita inuknak is ilyen mancsformája.

Nyúlmancs

A nyúlmancsú kutyáknak a macskamancsúaktól eltérően két hosszúkás középső ujjuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy sprinteljenek vagy gyors mozdulatokat hajtsanak végre, akár nyugalmi helyzetből is. Nyúlmanccsal rendelkező kutyafajták például az agarak és a szamojéd.

Úszóhártyás mancs

Nem ritka, hogy kis hártya található a kutya lábujjai között. Egyes fajtáknál például tovább is nyúlnak, egészen az ujjak végéig. Ezek a kutyák általában jó úszók, azonban ezek a hártyák az ásásban és a havon való gázolásban is tökéletes segítőtársak lehetnek. Ilyen mancsformával rendelkező fajták például a portugál vízikutya, a vadkacsavadász retriever és a vidravadász kopó.

Vigyázzunk a kutya mancsaira!

Bár a kutyamancsok igen masszívak és időjárásállók, sajnos adódhatnak velük problémák, ezért fordítsunk rájuk kiemelt figyelmet. A mancsok megsérülhetnek, kiszáradhatnak, kirepedezhetnek, begyulladhatnak, ami igen fájdalmasak lehet kedvencünknek. Ha azt vesszük észre, hogy kutyánk sokat nyalja mancsait, harapdálja vagy éppen vonakodik a lábra állástól, mindenképpen vigyük el állatorvoshoz, hogy kiderítsük a probléma okát.

Elengedhetetlen, hogy kedvencünk mancsait rendszeresen ellenőrizzük és ápoljuk. A mancs anatómiájának megértése segítségünkre lehet abban, hogy már a kezdeteknél észleljük a kialakuló problémák jeleit, és gondoskodni tudjunk kedvencünkről.