Lehet a farkast kutyaként nevelni? Ezért veszélyes az ilyen vállalkozás!

Vajon mi történik akkor, ha valaki a farkast úgy szeretné felnevelni, mint egy kutyát? A dolog korántsem egyszerű, és igencsak veszélyes lehet.

Bár a kutya és a farkas sok tekintetben hasonlít egymásra, mégsem lehet azt mondani, hogy az ordas is ugyanolyan házi kedvenc lehet, mint az eb. Az utóbbi az ember legjobb barátja – legalábbis így tartja a mondás. De mi lehet a helyzet vadon élő rokonaival? Mi történik, ha valaki egy farkaskölyköt szeretne háziasítani? A kérdést szakértők is vizsgálták, és érdekes eredményekre jutottak.

Farkaskölykök és kiskutyák összehasonlítása

Számos tanulmány foglalkozott már azzal, hogy az eb vajon mikor szegődött az ember mellé. A kutyák a szürke farkasokból történő háziasítása feltehetőleg 20 vagy 40 ezer évvel ezelőtt következhetett be, legalábbis a kutatások erre következtettek. A szakértők nem csupán a két faj közös múltját vizsgálják, hanem azt is, hogy mennyire hasonlítanak egymásra ezek az állatok.

Az ELTE etológusai például érdekes kísérletet végeztek. Vizsgálatuk folyamán 16 farkas és 11 kutyakölyköt neveltek azonos módon, és rendszeresen tesztelték az állatokat. A kutatók megállapították, hogy a játékos feladatok során az ebek sokkal többször vitték vissza a labdát gondozóiknak, mint a farkasok. Ugyanakkor behíváskor, a szájkosár feladásakor és a leültetéskor a két állatfaj hasonló magatartást tanúsított. A kutatók azt is megállapították, hogy az intenzív szocializáció ellenére a farkasok sokkal kevésbé voltak kezelhetőek, és társállatként való tartásuk pont emiatt bizonyul veszélyesnek.

Hogyan viselkedik az ember által nevelt farkas?

Magyar kutatók már egy korábbi, 2017-ben megjelent tanulmányukban is rámutattak, hogy az ember nevelte farkaskölykök ragaszkodásának jelei a gondozóik iránt kimutathatóak, és ez akár felnőtt korukban is megmaradhat. Továbbá arra az eredményre jutottak, hogy a szocializált, ember által nevelt farkasok viszonylag komfortosan viselkedhetnek idegenek társaságában, bár olykor félelmet mutathatnak.

Ezek a megállapítások olyan viselkedésre utalnak, amelyek valószínűleg már a háziasított kutyák vad őseinél is jelen voltak, és arra késztethette őket, hogy az emberek társaságát keressék. Ugyanakkor a kutatásban óvatosságra is intenek azzal kapcsolatban, hogyha valaki óvatlanul szocializált farkashoz akar közeledni. Ugyanis ezeket az állatokat a félelem vezérli, és ellentmondásos lehet a viselkedésük, motivációjuk. Ha az illető nem figyel, akár baleset is történhet.

Képesek kötődni a farkasok?

Szintén az ELTE kutatói vizsgálták azt a kérdést, hogy a szocializált, emberhez szokott felnőtt farkasok vajon mennyire képesek kötődni. A kísérletben kézhez szokott farkasokat és kutyákat vizsgáltak szeparációs tesztben. Az állatok egy idegen személy, valamint a gazdájuk társaságában maradtak pár percig felváltva, egy számukra ismeretlen helyen.

A teszt során azt tapasztalták, hogy a farkasok hiányolták nevelőiket, idegessé váltak, ha magukra hagyták őket. Ám amikor az idegen csinálta ugyanezt, akkor alig reagáltak rá. Ezzel szemben az ebek sokkal érdeklődőbbek voltak az emberek irányába. A kutatás során kiemelték, hogy a farkasból nem lehet házi kedvencet nevelni. Hiszen a tesztalanyok is csak azért tanúsították a fent említett magatartást, mert emberhez vannak szoktatva.

A magyar kutatók már egy korábbi kutatásukban is azt tapasztalták, hogy a farkasok kevésbé fogékonyak az emberi kommunikációra. Ennek magyarázata pedig az lehet, hogy az ordasok sohasem néznek az emberek szemébe, ellentétben a kutyákkal.

Vajon lehet kutyaként nevelni?

A fenti kutatások is azt támasztják alá, hogy a farkast nem lehet úgy tartani, mint akármelyik házi kedvencet. Az ordas még akkor is bizalmatlan az emberekkel, ha egész életében intenzíven hozzájuk van szoktatva. Ugyanakkor az eb már évszázadok óta él együtt az emberekkel, már egészen kicsi korától kezdve képes alkalmazkodni és bensőséges kapcsolatot létrehozni velük. Ez genetikai változások eredményeként jött létre, míg a farkas akkor is bizalmatlan marad, ha megfelelő szocializációban részesült.