Kutyafejű vagy kutyaként ábrázolt istenek: meglepően sokan vannak

Kutyafejű istenek több kultúrában is megjelennek, mindegyikben egy kicsit másképp. Közülük mutatunk most be négyet.

Kutyafejű istenként sokan csak Anubiszt ismerik (aki egyébként sok forrás szerint inkább sakálfejű), ám rajta kívül még számos kutyafejű, vagy kutyaként, kutyaféleként ábrázolt istennel, illetve istenséggel találkozhatunk különböző kultúrák legendáiban és mitológiájában. Az egyiptomi „kutyafejű isteneket” már bemutattuk egy korábbi cikkünkben, így rájuk most nem fogunk kitérni. Ám még így is meglepően sok kutyaként ábrázolt isten maradt, akik közül válogathattunk.

A továbbiakban érdemes még észben tartani, hogy az alábbi istenségek köré épült mitológia általában igazán sokrétű, és van, hogy pontos részletei a mesélőtől függően változnak. Most nem feltétlenül megyünk bele olyan részletességgel a történetükbe, hogy ez releváns legyen, de ezt jó tudni, amikor ilyen témákkal találkozunk.

Az aztékok kutyafejű istene: Solotl

Az alábbiak közül talán az egyik legismertebb kutyafejű isten az azték mitológiában keresendő. Ő Solotl (Xólotl), a tűz, villámlás, szerencsétlenségek, szörnyek, deformitások, betegség és halál istene. Solotl Quetzalcoatlnak, az azték papság védőistenének „gonosz ikertestvére”, aki halál után átvezeti a lelkeket az alvilágba (Mictlanba), és őrzi a napot az éjszaka során. Földi megtestesítőinek tartották a mexikói axolotlt, illetve a mexikói meztelen kutyát. Utóbbi fajtaleírásában részletesebben is kifejtjük az azték isten szerepét.

Niníszína: mezopotámiai gyógyító istenség

A mezopotámiai mitológiában számos gyógyító istennő szerepel, akik eredetileg külön entitásoknak számítottak (már-már régiónként változott, hogy éppen hogy hívták az ottani gyógyító istennőt), ám idővel összeolvadtak, vagy éppen felcserélték egymást. Niníszína is ezek közé az istenségek közé tartozott, eredetileg Íszín város védőistene volt. Gyógyító istenség, aki állítólag ki tudta űzni a démonokat is.

Niníszína neve gyakran összeolvad (és a múltban is összeolvadt) Bau vagy éppen Gula nevével, utóbbit pedig gyakran átfogó megnevezésként használják a gyógyító istennőkre. Emellett még a gyógyítás babiloni istennője volt, valószínűleg Niníszínia alakjáról mintázták, és hozzá hasonlóan gyakran kutyák társaságában ábrázolták. Előbbi viszont egy érdekes asszociáció, ugyanis Baut eredetileg az a teremtéssel és az életadással hozták párhuzamba, és gyakran skorpiók, illetve lúdalakúak társaságában ábrázolták (kutyák társaságában viszont nem.) Csak később vonták össze Niníszínával, feltehetően politikai okokból. Érdekesség, hogy egyes források szerint pedig Niníszínát volt, hogy kutyafejű istennőként ábrázolták.

A kutyák és a gyógyítás, illetve a gyógyító mezopotámiai istenségek kapcsolata még egy érdekes kérdés, és számos teória van rá. Korábban úgy gondolták, hogy ez a kapcsolat azért alakult ki, mert a kutyák nyálának gyógyító erőt tulajdonítottak. Egy újabb elképzelés szerint a kutyákat az élők és a holtak határán lévő állatoknak gondolták, akik mindkét világ lakóival kapcsolatba tudtak lépni, csakúgy, mint a gyógyító istennők.

Szíriusz: a legfényesebb csillag istene és megtestesítője

Szíriusz (Sirius) a görög, illetve a római mitológiában is megtalálható isten. Az úgynevezett „kutyacsillag” megtestesítője, amit néha röviden csak „a Kutyának” hívtak. Ez a Nagy Kutya csillagkép legprominensebb csillaga, illetőleg pedig az éjszakai égbolt legfényesebbike. Szíriuszt gyakran kutyaként ábrázolják, illetve az ókorban a nyári hőhullámok elhozójaként gondoltak rá: „a fényes csillag, ami felerősíti a Nap saját hőjét”.

Már egészen a korai feljegyzésektől kezdve a meleggel és a kutyákkal azonosították a csillagot, illetve annak megtestesítőjét. Ha júliusban és augusztusban megjelent az égbolton, tudták, hogy rövidesen forróság következik. Emellett a kutyacsillagot még a lázzal és a tűzzel is kapcsolatba hozták.

Kutyákkal való kapcsolata egészen érdekes, azonkívül is, hogy gyakran ezen állatfaj képében ábrázolták. Akkoriban úgy tartották, hogy Szíriusz melegétől, tehát a nyári kánikulától a kutyák szenvednek leginkább, egészen pontosan őket érinti legjobban, hiszen láthatóan gyorsabban vették a levegőt, lihegtek, illetve agresszívabb viselkedést tanúsítottak az emberek felé. Így nagyobb volt annak az esélye is, hogy megbetegednek egy kutyaharapás következtében, mondjuk egy szerencsétlenebb esetben veszettséget kapnak el. Így nemcsak hogy a napszúrás következtében lehetett magas láza az embereknek, de akár még a kutyák agresszívabb viselkedése miatt bekövetkezett harapás okán is.

Simargl: a szárnyas kutya

Simargl egy kevésbé ismert, és viszonylag kevés alkalommal említett isten (avagy istenek.) A keleti szláv mitológia része, és többen úgy gondolják, hogy alakja egy iráni mitológiai lényen, a Simurgh-on alapszik. Egyes források szerint a fizikai tűz istene, illetve vannak, akik úgy gondolják, hogy valójában két isten, Sěm és Rgel megtestesítője. Amiben viszont általában megegyeznek, az az istenség megjelenítése. Leggyakrabban ugyanis egy szárnyas kutyaként (néha farkasként) ábrázolják.