A kutyákat is összetöri a gyász: így élik meg társuk elvesztését

Egy szerettünk elvesztése nagy fájdalom, ahogy nekünk, úgy kedvenceinknek is. Az alábbi módon küzdenek meg a nehézségekkel.

A gyász a kutyákat sem kíméli, ami egy kutatás során bizonyítást nyert. Ahogy az embereknél, úgy esetükben is különféle viselkedésváltozások figyelhetők meg egy négylábú társuk elvesztését követően.

Ahogy arról korábban írtunk, a kutya számára a gazdája elvesztése óriási fájdalom. A Milánói Egyetem kutatócsoportja pedig azt figyelte meg, hogy egy másik eb távozása is hatással van-e rájuk.

Bár nem tudják egyértelműen, hogy a folyamatot gyásznak nevezhetjük-e olyan értelemben, ahogy az emberek gyászolnak (tehát megértve, hogy a halál az élet végét jelenti), ám az bizonyos, hogy negatív hatással van az állat mindennapjaira. Ez ellen pedig tenni kell, segítve a kutyának megküzdeni a helyzettel.

A kutyák rendkívül érzelmes állatok, akik nagyon szoros köteléket alakítanak ki az ismerős csoport tagjaival. Ez azt jelenti, hogy nagyon megviselheti őket, ha valamelyikük meghal, és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy segítsünk nekik megbirkózni ezzel a szorongással.

– hangsúlyozta dr. Federica Pirrone, a tanulmány egyik szerzője.

A vizsgálat menete

Pirrone és munkatársai összesen 426 személy bevonásával végezték a vizsgálatukat, minden résztvevővel kitöltetve egy úgynevezett „gyászkérdőívet”. Mindegyikőjük vesztett már el életében kutyát úgy, hogy közben legalább egy másik négylábúja vele maradt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, miként élte meg a gazda, valamint a másik eb a társ halálát. Mind a viselkedésre, mind a megélt érzelmekre vonatkoztak kérdések.

Mint kiderült, a válaszadók 86%-a tapasztalt viselkedésbeli változást a másik kutyája esetében.

Összegezve, a beszámolók szerint a kutyák a társuk elvesztését követően kevesebbet játszottak és ettek, többet aludtak és jobban keresték a gazda figyelmét.

– emelte ki dr. Pirrone. Hozzátette, hogy a kapott eredmények szerint mindezt nem befolyásolta a kutya és a gazda közötti kapcsolat minősége, sem az, hogy az adott személy humanizálta-e a kutyát, azaz felmerülhetett-e az a lehetőség, hogy a saját gyászát vetítette ki az állatra. Ezen felül a kutatócsoport szerint a bekövetkező változások nem voltak összefüggésben azzal sem, hogy mennyi ideig élt együtt a két kutya, illetve hogy a túlélő látta-e a társa tetemét.

Megváltozott rutin

A kutatók szerint az eredményekre számos lehetséges magyarázat létezik, többek között az, hogy a halál megzavarhatta a túlélő kutyák közös viselkedését.

E hipotézis alátámasztására azt találtuk, hogy ha a kutyák életük során megosztották egymással az élelmet, a túlélő kutya az elvesztés után nagyobb valószínűséggel kevesebb időt töltött ezen tevékenységgel (mármint az evéssel – a szerk.) és többet aludt.

– magyarázták.

Egy barát vagy hozzátartozó elvesztése fájdalmasabb

Az eredmények alapján a kutyákat jobban megviselte a gyász, ha az elhunyt társuk a barátjuk, vagy valamely hozzátartozójuk – szülőjük vagy utódjuk – volt. „Valószínűleg ez azt jelenti, hogy a túlélő kutya elvesztett egy kötődési figurát, aki biztonságot és védelmet nyújtott.” – mondta dr. Pirrone.

Az emberi érzelmek is közrejátszanak

A vizsgálat eredménye szerint a gazda érzelmi reakciója is hatással volt a kutyáéra. Mint a kutatók rámutatnak, ez a fajta szociális átadás jellemző a társas fajokra.

Dr. Pirrone szerint épp emiatt a gyász meghatározása a kutyák esetében ugyanúgy nem egyértelmű, mint a kisgyermekeknél. Ahogy fogalmaz, emellett nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a halál tényére vagy az életükben beállt változásra reagálnak-e a fentebb ismertetett módokon. Annyi azonban bizonyos, hogy a kutyatárs távozása változást eredményez.

Vannak hiányosságok

Prof. Samantha Hurn, az Exeteri Egyetem szociálantropológusa szerint fontos megérteni, hogy mit élhet át egy kutya egy kutyatárs halálakor, de hozzátette, hogy a tanulmánynak vannak korlátai. Többek között az, hogy a gazdák nem mindig tudnak jól olvasni a kutyák viselkedéséből, míg a skálákat tartalmazó kérdőívek használata egy ilyen szubjektív kérdésben korlátozhatja a levonható következtetéseket.

Elmondta: „saját kutatásaim során sok kutyát és más állatot vizsgáltam, akik bár nagyon különböző módon viselkedtek, mégis oly módon, ami azt sugallta számomra, hogy érzelmileg befolyásolta őket a közeli társuk halála”.