Az utcán hagyott kutyakakinak károsabb hatásai vannak, mint azt eddig gondoltuk

Egy négylábú által lerakott taposóaknába lépni az egyik legkellemetlenebb dolog, ami történhet velünk, ugyanis nincs annyi zsebkendő, amivel tisztára pucolhatnánk a járdaszélen a cipőnket. Ráadásul azt is borítékolhatjuk, hogy bárhová is megyünk, valószínűleg meg fogják kérdezni: mi ez a szag?

Mégis, utcáink és parkjaink továbbra is tele vannak kutyakakival. És mivel a világjárvány miatt megugrott a kutyatartók száma, a probléma csak súlyosbodik. Ami egyébként érthetetlen számunkra, hiszen aki sétáltatás közben nem szedi fel a kutyája után az ürüléket, az is ott jár naponta, nem? Számára nem kellemetlen, hogy aknákat kell kerülgetnie a saját felelőtlensége miatt is? Persze ezek csak költői kérdések, a választ mind tudjuk. A kutyagumival való nemkívánatos érintkezés nyilvánvaló kellemetlenségén túl azonban lenne itt még néhány nyomós ok arra, hogy felszedjük kedvencünk végtermékét.

A kutyakakival összefüggésbe hozható az antibiotikumrezisztencia is

Azt talán többé-kevésbé mindenki tudja, hogy a kutyaürülék olyan mikroorganizmusokat tartalmazhat, amelyek az emberekben is betegségeket okozhatnak. (Akár hónapok múltán is fertőzhetnek!) A teljesség igénye nélkül például szalmonellát, E. coli-fertőzést, giardiát és parazitafertőzéseket elkaphatunk általuk. A kutyaürülék az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok potenciális gyűjteménye is lehet, ami azt jelenti, hogy az emberekben a kutyaürülékkel való érintkezés miatt nehezen kezelhető bakteriális fertőzések alakulhatnak ki. Aggasztóan hangzik, igaz? Mert az is.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a csapadékvízbe mosott kutyaürülék jelentős mértékben hozzájárul a vízszennyezéshez. A kutatás feltárt néhány mintát arra vonatkozóan, hogy hol található a legtöbb kutyagumi a közterületeken. Az eredmények szerint lényegesen gyakoribb azokban a parkokban, ahol a kutyákat szabadon engedhetik, valamint a parkolókhoz közeli területeken.

Egy brit tanulmány szerint pedig az is fontos tényező lehet, hogy a kutyasétáltatók hagyományosan hogyan használják az adott területet: a kutyaürülék előfordulásának meghatározásában kulcsfontosságú tényezők voltak a szemetesek elérhetőségei, az útvonal morfológiája, a láthatóság és az útvonal elhelyezkedése.

Ugyanez a tanulmány megjegyezte, hogy bár a legtöbb kutyasétáltató helyesen cselekszik, egyesek „túl büszkék ahhoz, hogy összeszedjék”, míg mások a kontextus alapján ítélik meg, hogy hol és mikor szabad kutyahulladékot hátrahagyni. Megint mások a „nem elkötelezett” kutyasétáltatók, akik „akkor sem szedik fel, ha tisztában vannak az egészségügyi és környezeti következményekkel”. Ó, és hogy szeretjük azokat, akik ugyan bezacskózzák a kakit, de a zacskót a kerítéshez vagy a kapuhoz kötve hagyják, akár egy elrettentő trófeát.

Kulcsfontosságú a kutyasétáltatók oktatása

Az ingyen igénybe vehető zacskók és a kihelyezett kukák biztosítása, valamint a pórázra vonatkozó törvények betartatása mellett a kutatások szerint az oktatás is segít abban, hogy a helyzet változhasson. A leghatékonyabbnak azok az üzenetek tűnnek, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a jó szomszédok és a közösségek hasznos tagjai szorgalmasan felszedik a kutyagumit, mivel az emberek valóban reagálnak a közösségi üzenetekre.

Érdemes tehát kihelyezett kukákkal, zacskókkal és a lélekre ható üzenetekkel hadba szállni. Sőt, működhet az is, ha köszönetet mondunk szintén kihelyezett táblákon azoknak a kutyatulajdonosoknak, akik szorgosan teszik a dolgukat. Akárhogyan is, ezek az eredmények azért számunkra azt jelzik, hogy van remény!