Ha falkavadász kutyád van, ezt mindenképpen tudnod kell róla

A falkavadász kutyák olyan ebek, amelyek a szagok alapján kutatják fel a prédát. Ezeknek a négylábúaknak általában lógó füleik vannak és szélesebb orrüregeik, hogy a szagokat hatékonyan legyenek képesek az orrba terelni az elemzéshez és feldolgozáshoz. Az FCI a VI-os csoportba sorolja őket „Kopók és rokon fajták" elnevezés alatt. Ide tartozik többek között büszkeségünk az erdélyi kopó is, vagy az itthon is nagy népszerűségnek örvendő beagle vagy basset hound.

Mindenki hallott már kutyát vonyítani, azonban ezek a fajta ebek hallatnak egy nagyon különleges hangot, amely csak rájuk jellemző.

A vonyítás célja

A vonyítás egy teljesen természetes viselkedés, amely a kutyák őseinél, a farkasoknál is megfigyelhető. A farkasok esetében a vonyítás például eszköz ahhoz, hogy összetereljék a falkát a vadászathoz vagy a csoport identitásának megerősítésére is szolgál; ilyenkor összegyűlnek és együtt „énekelnek”.

A kutyák esetében is megfigyelhető, hogy gyakran vonyítanak abban az esetben, ha elszigetelik őket akár a családjuktól akár a kutyatársaiktól. Azért jeleznek így ilyenkor, hogy felhívják magukra a figyelmet.

A vonyítás a falkában vadászó kutyák esetében igazán különleges jelzés

Ezek az ebek akkor használják ezt a speciális vonyítást, amikor szagot fognak vagy követik a nyomot. Egyértelműen megkülönböztethető ez az ugatástól és még egy „hagyományos” vonyítástól is eltérő; szinte énekléshez hasonlítható. Ez annak köszönhető, hogy ez a fajta jelzés nem egy hang hosszan kitartott változata, hanem számos hangszínváltozatot tartalmaz, ami sorozatokat alkot. Egy rendkívül izgatott hang ez, ami egyértelműen tele van lelkesedéssel. Sokan a jódlihoz is szokták hasonlítani.

Az ilyen típusú vadászkutyák nyomkövetés közben kiadott hangja jeladóként működik a vadászok számára, vagyis bármikor tudják, hogy hol van éppen a falka. Valamint annak a közlésére is szolgál, hogy mennyire erős az illat, amit követnek, vagyis milyen közel vannak a prédához. Az emberek pedig a vonyításhoz hasonló hangokkal, vadászkürttel vagy síppal irányítják a falka mozgását.

Így hangzik az a speciális vonyítás, ami dallamos és több hangszínváltozatot tartalmaz:

Kutya és ember ebben is hasonló

Gyakran hívják az orrot lusta szervnek, mert amikor például belépünk egy szobába, ahol áll egy gyönyörű virágcsokor, annak az illata intenzíven hat számunkra. Minél több időt töltünk el ebben a szobában, a csokor illata annál inkább elhalványul. Ezt a szaglósejtek fáradtsága okozza és a kutyáknál is megtörténik, nem csak nálunk.

Amikor egy vadászkutya megérzi az illatot, vonyítani kezd, ami jelzi a falka többi tagja számára, hogy kövessék. A szaglósejtek azonban már körülbelül 2 perc után fáradni kezdenek, így tehát a kutya elveszti az érzékelési képességeit. Ezen a ponton az eb elhallgat, felemeli a fejét és hagyja, hogy a friss levegő hatására a sejtek ismét működőképessé váljanak. Ez akár 10 másodperctől 1 percig is eltarthat; emiatt szoktak tehát falkában vadászni az ilyen kutyákkal. A falka különböző tagjai felváltva képesek követni az illatot; azok, akik nyomon vannak, vonyítanak. Ahogy a nyom egyre közelebb kerül, vagyis az illat erősödik, a vonyítás egyre kevésbé lesz dallamos; a hangok szakaszai megrövidülnek, de gyakoribbá válnak, és az üzenet most a „gyere utánam” helyett „kapjuk el”-re változik. Amikor rálelnek a prédára, a vonyítás ugatással keveredik.