Így vált Versailles a kutyák Paradicsomává: cukik voltak, de kilométerekről bűzlött tőlük az udvar

A királyok és királynők – XIV. Lajostól kezdve a forradalomig – nemcsak azon igyekeztek, hogy fényűző tárgyakkal, selymekkel és szolgák tömkelegével töltsék meg a versailles-i palota termeit és parkjait, hanem egzotikus és háziállatokkal is. A versailles-i állatok nagy részét különleges bánásódban részesítették, de egy kardinális probléma megoldatlan maradt.

A kutyakaki kifogott a díszes udvartartáson.

A Napkirály annyira imádta a kutyáit, hogy kézből etette őket

XIV. Lajos, a Napkirály nem volt vonzó férfi, de mégis minden nőt megkapott, akire csak szemet vetett. És nemcsak a női nemért bolondult, de a kutyákért és a vadászatért is rajongott. Cukrászai minden reggel különleges kutyakekszeket készítettek, amelyekből mindig tartott a zsebében és kézzel etette kedvenc ebeit, köztük Bonne-t és Filou-t. Remek taktikát választott, ugyanis tudta nagyon jól, hogy a blökik szívéhez a hasukon keresztül vezet a legrövidebb út. Vajon a nőket is finomságokkal hódította meg, vagy számukra valami mást rejtegetett a tarsolyában?

Törődése odáig fajult, hogy szép napon kiadta a parancsot, hogy távolítsák el a biliárdasztalokat a játékterméből, és ott helyeztette el a kutyák ágyait. Természetesen ezek különleges tervezésű, furnérozott dióból és ébenfából készült fekhelyek voltak, bíbor bársonnyal bélelve. A Napkirály, akárcsak később XV. Lajos, házi kedvenceiről készíttetett portrékat Alexandre-François Desportes kifejezetten állatokra specializálódott művésztől rendelte meg. Ihlet és téma hiányával nem kellett megküzdenie a festőnek, ugyanis mintegy 300 vadászkutya nevezhette otthonának a versailles-i palotát.

Nem fogod elhinni, milyen házi kedvenceket tartottak még a palotában!

Körülbelül 2000 ló, egy komplett állatkertre való egzotikus állat, a Napkirályné majmai és papagájai, társalkodónőjének ritka madarai, kecskéi, malacai és egerei is különleges bánásmódban részesültek itt. Ugyan a 17. században még nagyon könnyen köthettek boszorkánypert a nyakadba ha macskád volt, ez nem zavarta Richelieu bíborost, aki olyan magas pozícióban volt, hogy könnyedén ignorálhatta ezt a nonszenszt: 14 cicája volt.

Ha azt hiszed, már nem érhet meglepetés, most figyelj! XIV. Lajos titkos felesége, Madame de Maintenon szokatlan módon nem rajongott különösebben az állatokért, a gyerekeket jobban kedvelte. Míg mielőtt olvadoznál, mint vaj a palacsintán, az ő kis kedvence egy Angola nevű mór fiúcska volt, akit Villette márkinőtől kapott ajándékba.

Az udvarhölgyek számára a kutya család helyett volt család

Az udvarhölgyeknek gyakran voltak kisebb, öleb típusú kedvencei. Nemcsak divatosnak számítottak ezek a kutyusok, de fontos társaságként is szolgáltak ezeknek a hölgyeknek, akiket külföldi nemesekhez küldtek férjhez, és nagy valószínűséggel soha nem látták többet családjukat és a szülőhazájukat.

XIV. Lajos német sógornője, Liselotte állandóan kutyákkal volt körülvéve, amelyek a szoknyája alatt és az ágyában is felfedezhetők voltak. Leginkább azért, mert a férje olyan ritkán látogatta ezt a helyet.

A 14 éves Marie-Antoinette is házassága miatt érkezett Franciaországba. Szívszorító beszámolójában leírja, hogyan vették el tőle osztrák személyes tárgyait, köztük szeretett kutyáját is, hogy francia megfelelőkkel helyettesítsék azokat. Uralkodása végén Marie-Antoinette spánielje, Thisbe is a királyi családdal tartott, miután a templomi börtönbe szállították őket.

Egyszerűen csak büdi palotaként utaltak rá

Mercy-d’Argenteau osztrák nagykövet Versailles-ban tett látogatása közben Mária Terézia császárnénak levélben számol be a látottakról. Szárazon kommentálja, hogy milyen tisztátalanok voltak az ebek a palotában. A Grand Couvert előszobájában lévő szőnyeg egyik sarkában egy lyuk volt, amelyet Marie-Antoinette kutyái kapartak ki, lakosztályát sáros lábnyomok borították.

A korbeli beszámolókból az is kiderül, hogy Versailles amilyen fényűző volt, olyan büdös is. És nem csak a kert, a szag terjengett az épületben is, utat törve magának a magánlakosztályokba és galériákba. Nem voltak olyan szolgák, akik konkrétan azzal lettek volna megbízva, hogy a kutyák melléktermékeivel törődjenek, így ahol azok könnyítettek magukon, az ott is maradt.

Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az udvartartás és a lakók száma összesen körülbelül 10 ezer főt számlált egy olyan korban, ahol a higiéniát még egészen máshogy értelmezték, mint ma. Kizárólag a királynak és a királynénak volt privát fürdőszobája, amit ha hihetünk a pletykáknak, a Napkirály életében mindössze háromszor vett igénybe. És hogy fokozzuk a megdöbbenést, szennyvízelvezető rendszer akkoriban még a palotában sem létezett. De nem estek kétségbe, volt helyette parfüm!