Mi történik a kutyákkal, miután távoznak az örök vadászmezőkre? A tudomány válasza a kérdésre

Filozófusok, vallási vezetők, tudósok és hétköznapi emberek évezredek óta töprengenek a kérdésen: mi történik velünk, ha meghalunk? Az kutyatartók pedig valószínűleg hasonló kérdést tesznek fel, ha a legjobb barátjukra gondolnak: hová mennek a kutyák, ha meghalnak? A testük természetesen itt marad a Földön; eltemetjük vagy elhamvasztjuk őket, hogy lerójuk tiszteletünket. Azonban mind tudjuk, hogy az ebek létezése több, mint a fizikai jelenlétük. Szellemük, lelkük és tudatuk alkotja valódi lényüket.

Mi történik a lelkükkel, ha eltávoznak a materiális világból? Tovalebegnek valamiféle túlvilági létbe, ahol békében töltik el az örökkévalóságot? Sok gazdi meg merne rá esküdni, hogy tapasztalta kedvence szellemének visszatérését. Ha azon vagy, hogy homlokráncolva bezárod a cikket, kérünk, ne tedd! Megközelítésünkhöz a tudományt hívtuk segítségül.

Amikor eltávozik a legjobb barát

Egy kutya halála ugyanolyan hatással lehet rád, mint amikor elveszítesz egy családtagot vagy barátot. Bár beszélni nem tudnak, mégis különleges képességeiknek köszönhetően olyan szoros lelki kötődést tudnak veled kialakítani, hogy fel sem tűnik, hogy nem szavak útján értitek meg egymást. Nem csoda hát, hogy a túlvilág kérdése állandóan ott motoszkál a fejedben.

Valakinek segít a gyászban, ha arra gondolhat, kedvence már egy jobb helyen van és boldogan kergeti a mókusokat, éppen úgy, mint a földi létben. És vannak olyanok is, akik szinte biztosak benne, hogy négylábú barátjuk szelleme továbbra is vigyázza minden lépésüket.

Ha a lélek itt marad

Akár hiszel egy magasabb hatalomban, akár nem, arról nehéz vitatkozni, hogy akárcsak az embereknek, úgy minden kutya jelenlétének van egy különös, semmihez sem fogható energiája. Áraszt egy bizonyos hangulatot, kelt benned bizonyos érzéseket. Így nehéz nem hinni az olyan gazdiknak, akik állítják, kedvencük halála után is érezték ezt az energiát a közelükben.

Sokan beszámoltak arról, hogy még mindig érzik, ahogy a fotelben ülve a lábukhoz dörgölik magukat, vagy hallják a nyakörvön lévő biléta csilingelését.

A tudomány válasza

Az ilyen és ehhez hasonló észlelések mellett nehéz lenne szó nélkül elmenni. John Bowlby és John Archer pszichológusok szerint az egyesülés elméletnek köze van ahhoz, amiért az emberek látják, hallják és érzékelik elhunyt kutyáikat.

Sokan azt tartják, hogy a mély gyász mint érzelmi válasz egy szeretett személy halálára, elképzelhető, hogy olyan dolgokat láttat az emberrel, amik nem valóságosak. Annak a vágyából táplálkozik, hogy bárcsak meg se történt volna ez a szörnyűség. A fent említett pszichológusok azonban úgy gondolják, hogy ezek az észlelések valójában abból az ősi ösztönből fakadnak, hogy mindig keressük azokat, akik elvesztek.

Így az újraegyesítés elmélete alapján a gyász arra készteti az embereket, hogy tudat alatt keressék az elveszett, eltűnt társakat. Ha így tekintünk ezekre a tapasztalatokra, máris egyből reálisabb képet kapunk arról, mi történik éppen.

Ezek, az emberek által látott jelek valójában hamis felismerések. A tudatalattink kísérlete, hogy megtalálják elhunyt szeretteiket. Egyes látványok, a hangok vagy szagok legkisebb hasonlósága is kiválthatja ezt belőlünk, a belső vágyakozás pedig meggyőz minket arról, hogy azt láttuk, amit szeretnénk látni.

A hit a legfontosabb

Bár az ilyen érzékeléseknek megvan a tudományos magyarázatuk, az még nem jelenti azt, hogy ne hihetnél abban, ami megkönnyíti számodra az elengedés és a gyász folyamatát. Ha mosolyt csal az arcodra az ismerős csilingelés, nem kell megfosztanod magad a vigasztól. Kedvenceink örökké mellettünk maradnak, amíg emlékezünk rájuk.