A kutyák őrzik a mennyország kapuját: ahogy velük bánt az ember, úgy ítéltetik meg a túlvilágon a mitológia szerint

A mitológia talán az egyik legérdekesebb, és egyben leginkább rejtélyes vonulata a történelemnek. Az ókorban keletkező eredettörténetek, illetve mitikus történések számos nemzet kultúrájára hatnak napjainkig. Rendkívül érdekes, hogy számos nép mitológiájában a kutyák úgy jelennek meg, mint a mennyország kapujának őrzői, illetve az emberek túlvilágra való jutásának segítői.

Mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy önmagában a mitológia miként foglalkozik az állatvilággal, és milyen formában jelennek meg egyes teremtények ebben a világban. Különösképpen érdekes az, hogy a kutyák mindig jelentős szerepet kapnak, hiszen önmagában a túlvilágra való jutás egy rendkívül fontos lépés a mitológiai kereteken belül. Ugyanakkor miért éppen az ebek a legalkalmasabb vezetők, és miért ők őrzik a mennynek a kapuját?

Az erényesség vizsgálata

Az Aveszta, vagyis a zoroasztriánus szentírás szerint az élők és a holtak közötti hidat kutyák őrzik. Ennek az oka többek között abban rejlik, hogy az ebekkel való bánásmód szerintük kihat a túlvilági bírálatra. Olyannyira, hogy aki megölt egy kutyát a földi életében, az már biztosan nem kerül a Paradicsomba. Szintén hasonló történetre lehetünk figyelmesek az indiai mítoszokban is. Ugyanis itt az embernek túlvilágra való jutása hasonlóképpen összefügg azzal, hogy miként bánt jószágával.

Itt Yudhishthira király történetét kísérhetjük végig, akit hűséges kutyusa vezet zarándoklata során végső nyughelyére. Mikor eléri a Paradicsom kapuját, választás elé állítják a királyt, hogy ugyan ő bejöhet, de a kutyája semmiképpen sem lépheti át a határt. A király erre válaszul inkább maga sem akarja átlépni a halhatatlanság kapuját. Ekkor azonban kiderül, hogy ez az erényének egy utolsó próbája volt, mely a hűséget mérte fel, a kutya pedig maga Visnu volt, aki a királyt egész életében kísérte.

A kutya vezetője a léleknek, és olykor bírája is?

A maják hasonlóképpen értelmezték a túlvilág működését. Szerintük az ebek egyfajta vezetői a túlvilági átkelésnek. Úgy vélték, hogy miután az elhunyt lélek megérkezett a sötét birodalomba, a kutya egyfajta vezetőként szolgál, hogy átsegítse a Xibalba urai által támasztott kihívásokon, és végezetül eljusson a Paradicsomba. Az aztékok hasonlóképpen gondolkodtak. Éppen ezért a halott gazdik mellé eltemették a kutyusokat is, hiszen így egyszerre kerülnek át a halottak országába, ahol az eb el tudja vezetni a gazdáját. A taraszkánok szintén abban hittek, hogy szükséges az elhunytak mellé eltemetni az ebeket. Ezt annyira komolyan vették, hogy hitük szerint a vízbe fulladt, vagy csatában elveszett embereket szellemkutyák találják meg, akik biztosítják az átjutást a túlvilágra.

Ehhez hasonlóan a skandináv kultúrák is úgy tartották, hogy a poklot és az elhunytak lelkét egy kutya felügyeli. Meglepő módon még a csukcs hagyomány szerint is két husky őrzi a mennyország kapuját. Szintén visszatérő hiedelem, hogy ezek az őrzők elhárítanak mindenkit, aki földi élete során kegyetlen volt akár egyetlen kutyával szemben is. De a görög mitológiában is ismert, hogy Hádész kapuját Kerberosz, háromfejű kutyája őrzi.

A kutyával való bánásmód az emberi lét mércéje?

Bár egyértelmű válasz nyilvánvalóan nincsen erre a kérdésre, mégis valószínűsíthető, hogy ez az ebek kiváló jellembírói képességére alapul. Ezt az elképzelést támasztja alá az a mitológiai elem is, hogy többek között ahhoz mérten ítéltetik meg az illető, amint bánt az állatával. Hiszen az emberi lét egyik legfontosabb alapelve, hogy amint akarod, hogy veled bánjanak, úgy bánj másokkal. Azonban ez az állatokra sokkal inkább igaz, mint az emberi kapcsolatokra. Mivel az igazi önzetlen viselkedés kizárólag ebben a viszonyban mérhető. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kutyák képesek megmutatni azt, hogy milyen valójában az ember.

Az ebekkel való kapcsolatban nincsen érdek, így pontosan azt mutatja meg, hogy érdeken túl minként viselkedik az ember. Mintha az önzetlen szeretet és a jóság tökéletes mércéje lenne a velük való bánásmód. Éppen ezért nem véletlen, hogy a mitológia összeköti eme kapcsolatot azzal, hogy átjut-e az illető a Paradicsomba, vagy földi lététnek örök szenvedés lesz a jutalma.