7 különleges állás, amiben kutyák dolgoztak a történelem során

Mindenki tudja, hogy bizonyos kutyafajtákat vadászatra, őrzésre, terelésre tenyésztettek ki, és persze nem tudunk elég hálásak lenne a terápiás, vakvezető vagy keresőkutyáknak sem. Van azonban néhány olyan munkakör, amely furcsa lehet, ha megtudjuk, hogy kutya tölti be.

Lássuk hát, hogy a kutyák mely rendkívüli munkakörök betöltésében tündökölnek!

1. Szarvasgomba-keresők

A szarvasgomba a föld alatt nő, leginkább erdős-ligetes területeken, leggyakrabban, tölgy, hárs, mogyoró és feketefenyő gyökerén él. Évszázadokon át sertéseket használtak ennek a ritka és drága finomságnak a levadászására. A baj csak az velük, hogy ugyan hatékonyan képesek felkutatni, előszeretettel el is fogyasztják azt. Így jöttek képbe a kutyák!

Mivel a gomba a melegebb, nedvesebb éghajlatot kedveli, ezért Olaszországban különösen nagy hagyománya van. Nem véletlen, hogy az olaszok vízi vadászkutyáját, az éles szaglású lagotto romagnolot a szarvasgomba keresésére is kiképezték. Szarvasgomba-kereső kutya azonban bárkiből lehet egy kis tanulást követően, vagy akár ösztönösen is. Dettó, a fekete labrador például egy somogyi erdőben egy 313 grammos, méretes szarvasgombát talált augusztusban.

2. Tejeskutyák

Európa több országában, különösen Hollandiában, Franciaországban, Németországban és Belgiumban a gazdák egykor kutyákat használtak arra, hogy kis kocsikon a gazdaságokból a tejet eljuttassák a városokba, ahol vagy az utcán vagy a piacon eladták azt. Franciaországban és Belgiumban még ma is van néhány kutyás tejeskocsi, ám ma már a kutyák számára a kocsizás inkább edzés és szórakozás, mint munka.

Azonban nem a tej volt az egyetlen, amit a kutyák kocsin szállítottak! Az I. világháború idején például jellemzően nagy svájci havasi kutyák és berni pásztorkutyák kis kocsikon húzták ki a frontra a kisebb fegyvereket.

3. Tűzoltók segédei

A New York-i Tűzoltóság révén vált elismertté a dalmata, mint tűzoltókutya. A dalmatákat a 17. században angol arisztokraták kezdték el hintóskutyaként használni. Erős testfelépítésüknek, hosszú lábaiknak és kifonomult őrző-védő ösztönüknek köszönhetően nagy távolságokat is képesek voltak a hintó mellett megtenni, ráadásul a lovakkal is nagyon jól kijöttek. Éjszaka és menet közben is az volt a feladatuk, hogy őrizzék a lovat, a gazdát és az értékeket.

A tűzoltók úgy gondolták, hogy ennek a rátermettségnek hasznát vennék a tűzoltókocsikon is. Az FDNY már az 1870-es években elkezdte használni a dalmatákat, néhány még ma is dolgozik különböző tűzoltóállomásokon.

4. Rénszarvaspásztorok

Évszázadokon keresztül az Északi-sarkkörtől északra élő skandináv népek a lapp pásztorkutyát használták a rénszarvasok terelésére. Ezek a patás állatok nélkülözhetetlen húst és bőrt biztosítanak a zord körülmények között élő embereknek, így sok múlik a kutyákon. A finn lapphundok elképesztő ügyességgel és rutinnal irányítják a hatalmas állatokat. A munkakörök közül talán ez a leg átlagosabbnak mondható, mert a kutyák számára rénszarvasokat terelgetni épp olyan, mint bármely más nyájat.

5. Nyársforgatók

Képzeld csak el, hogy a nyílt tűz fölött állsz, és egy hatalmas nyárson sült húst forgatsz hosszú órákon keresztül; nem túl kellemes elfoglaltság. Ez a hálátlan feladat a 16.-19. századig a kutyákra hárult. Annyira bevett gyakorlat volt ez, hogy Angliában kifejezetten erre a feladatra kitenyésztettek egy fajtát is. Így egyes munkakörök a kutyák megjelenését is befolyásolták.

Ezek a zömök kutyák, amelyek testfelépítése a basset houndra hasonlított, fejük azonban inkább bulldog-szerű. Egy hörcsögkerékhez hasonló eszközön kellett sétálniuk annak érdekében, hogy a hús egyenletesen süljön meg. A fajta kihalt, miután megjelentek a gépesített nyársforgatók.

6. Borellenőrök

A borászok felismerték, hogy ennek a nemes nedűnek a kifogástalan minőségét is rábízhatják a kutyák szaglására. A Natinga Project keretében olyan ebeket képeztek ki, akik észlelik 2,4,6-triklór-anizolt (TCA), egy olyan molekulát, amely dohos illatot és ízt kölcsönöz a bornak, így ihatatlanná és eladhatatlanná teszi azt.

7. Bálnakaki detektorok

Számos kutya fontos és megbecsült tagja a Washingtoni Egyetem Természetvédelmi Biológiai Központja tudományos csoportjának. Tucker, a labrador retriever és négylábú kollégái rendszeresen tengerre szálnak a tudósokkal, hogy nyomon kövessék a kardszárnyú delfineket, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget. A 17 kutyáját arra képezték ki, hogy érzékeljék a bálnakaki illatát, amit akár 1,8 km távolságból is kiszagolnak. Az ürülék összegyűjtése és tanulmányozása a legkevésbé tolakodó és legbiztonságosabb módja a kardszárnyú delfinek mozgásának, egészségének és étrendjének nyomon követésére, ami segít a tudósoknak elemezni a faj helyzetét.

Tucker továbbá képes azonosítani a jávorszarvas, a rénszarvas, a farkasok, a leguán és a denevér illatát is. Ilyen módon kiveszi a részét más fajok megőrzéséért való küzdelemben is.