Ez az, amit a kutyák megértenek, de a macskák nem

Magyarországon is a két legnépszerűbb háziállat a kutya és a macska. Valamivel több kutyát tartanak itthon, mint macskát, de tagadhatatlanul masszív rajongótábora van a bajszos banditáknak is. Ha összecsapnak a kutyások és a macskások – már pedig időről időre ez megtörténik – az biztos, hogy szóba kerül a két faj intelligenciája és képességei.

Úgy szeretjük macskákat és a kutyákat is, ahogy vannak, azonban mégis izgalmas lehet megnézni, hogy mi az, amiben a kutyák esetleg jobbak, és ennek mi lehet az oka. A kutyák és macskák kognitív képességei az ELTE új kutatásában lettek letesztelve.

A kérdésben a háziasításnak központi szerepe van

Az ELTE friss kutatásának Salamon Attila volt a vezetője, és a kutya-macska intelligencia kérdéskörét vizsgálta. Arra fókuszáltak, hogy vajon a kutyák vagy a macskák értik-e jobban az emberi kommunikációs gesztusokat. Az evolúció és kedvenceink háziasításának története sok tekintetben támpontot ad ennek az összehasonlításnak.

Körülbelül 14 000 évvel ezelőtt a kutyák már szoros kapcsolatban dolgoztak az emberekkel együtt. Segítettek a vadászatban, az őrzésben és a terelésben, valamint a folyamat során társakká is váltak. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, kommunikációra volt szükség. Valamivel könnyebb dolguk volt az ebeknek ebbe az új szerepbe beilleszkedni. Farkas őseik falkákban éltek, ahol összetett társadalmi rendszerekbe szerveződtek és szükségük volt az interakciókra. Valamint az is elég valószínű, hogy az irányított tenyésztés során azokat a kutyákat részesítette előnyben és válogatta ki az ember, amelyek a legnagyobb mértékben reagáltak az emberi kommunikációs jelzésekre.

A macskák háziasítása később, valószínűleg körülbelül 7000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a mezőgazdaság elterjedésével a gyűjtögető, vadászó, vándorló életmód háttérbe szorult. A rágcsálók azonnal ott teremnek, ha valahol nagyobb mennyiségű eleségre számíthatnak, őket pedig követték a macskák emberi irányítástól szinte teljesen függetlenül. És pontosan így is dolgoztak. Az ember és a macska is hamar rájött, hogy a kettejük kapcsolata mindkét fél számára kifizetődő.

Míg a kutyák függtek az emberektől, addig a macskák nem. A macska őse erősen territoriális, többnyire magányos állat, az egyedek kevés kivételtől eltekintve csak akkor érintkeznek, ha párzási időszak van. A háziasított macskák kapcsolata az emberekkel ennél fogva nem volt olyan erős, mint az ember és a kutya kapcsolata. A cirmosok csak az elmúlt néhány száz évben váltak igazán társállatokká.

A szociális intelligencia tesztelése

A szociális kogníciót – vagyis annak a képessége, hogy felismerjük mások érzéseit, személyiségét, gondolatait vagy szándékait – a mutogatással lehet nagyon egyszerűen tesztelni. Két éves korukra az gyerekek felismerik, hogy a mutogatás kommunikációs gesztus, amely az érdeklődésre számot tartó dolog irányát jelzi. Az állatok esetében egy ilyen teszt meglehetősen egyszerű: először bevisszük az állatot egy vizsgálóhelyiségbe, és megmutatunk neki egy tálat, amiben egy kis finomság van, majd azt azután megeheti. Ezt többször megismételjük. Ezután két egyforma tálat teszünk le, az egyiket az alany jobb, a másikat a bal oldalán, majd a kísérletet végző személy rámutat arra, amelyikben a csemege van. Ha az állat felismeri, hogy ez egy kommunikációs gesztus, odamegy az edényhez és elfogyasztja a tartalmát. Sikeres kísérlet az, amikor az állat ahhoz az edényhez megy, amelyre rámutattak.

A kutyák számára a laboratóriumi vizsgálatok gyerekjátéknak bizonyultak. Mindannyian gyorsan elkényelmesedtek a laborban, és mindannyian választottak, amikor a kísérletet vezető személy az ujjával rámutatott a csemegés tálra. A kísérletvezető ujját az egyik edényre mutatva a csoport összes kutyája (egy kivételével) pontosan választott, így ez jóval az átlag felett volt, ami kizárta a találgatás lehetőségét.

A macskák esetébe sokkal nehezebb volt a helyzet. Már akkor problémába ütköztek, amikor a macskáknak meg kellett szokniuk a laboratóriumi környezetet és el kellett érni, hogy nyugodtak legyenek és egyenek. Az első tesztsorozatban a macskák 60%-a nem tudott annyira megnyugodni, hogy teszteljék őket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretlen környezet miatt ők már eleve hátrányos helyzetbe kerültek. Emiatt otthonaikban tesztelték őket, ahol már 60%-ukkal sikerült is dolgozni. De még mindig sok macskát kellett kihagyni amiatt, mert elbújtak vagy agresszíven viselkedtek.

A kutyák és macskák kognitív képességei eltérnek

A macskák teljesítménye meglehetősen gyenge volt még azon kiválasztott egyedek esetében is, akiket végül lehetett tesztelni. A kísérletet végzők így foglalták össze az általános teljesítményüket: „Csak három macska (7%) választott az idő legalább felében; ez otthon valamint a laborban is kizárta a véletlen találgatás lehetőségét.” Ez azt jelenti, hogy a tesztelt macskacsoport fennmaradó 93%-a találgatott, ahelyett, hogy információkat gyűjtött volna arról, hogy a kísérletező hova mutatott a finomság helyéről.

A tesztek szerint a társadalmi megismerés és az emberi kommunikációra való reagálás képessége tekintetében a macskák teljesítménye elmarad a kutyákétól. Ugyanakkor az is tény, hogy kutyáknak dupla annyi idejük volt az emberhez igazodni és megismerni, és az sem elhanyagolható, hogy személyiségük és hozzáállásuk is merőben más, mint a macskáké.