Új szempontból vizsgálták a kutyák intelligenciáját – meglepő felfedezést tettek

A kutatók által vizsgált témák körében az intelligencia egyértelműen az egyik leglenyűgözőbb és legtöbbet kutatott kérdés. Az ELTE Etológia Tanszékén Kubinyi Enikő laboratóriumának kutatócsoportja a közelmúltban publikált egy jelentést, amely szerint a kutyák intelligenciája az emberéhez nagyon hasonlóan hierarchikusan szerveződik.

Mielőtt azonban rátérnénk az eredményekre, fontos megjegyezni, hogy az emberi intelligenciát tanulmányozó tudósok megállapították, hogy az emberek értelmi képességei a különböző területeken egyenetlenek lehetnek. Így például előfordulhat, hogy egy briliáns író matektudása olyannyira gyengécske, hogy a középiskolás számtan is komoly fejtörést okoz számára. Emiatt számos intelligenciatesztet úgy terveztek meg, hogy specifikus tényezőket mérjenek, amelyek magukban foglalják a szókincset, a matematikai képességeket, a térbeli képességeket, a problémamegoldást és a többi. Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk máris, hogy a kutyák intelligenciáját illetően milyen újabb titkokat tártak fel a tudósok!

A kutyák általános intelligenciáját előre jelezhetjük

Stanley Coren, a British Columbia Egyetem pszichológiaprofesszora, és a Psichology Today szerzője a kutatásai során három tényezőt, vagy ha úgy tetszik, három típusú intelligenciát talált. Van az ösztönös intelligencia, amely magában foglalja a kutya intelligenciájának genetikailag meghatározott aspektusait (például a retrieverek ösztönösen apportíroznak, a pásztorkutyák pedig terelnek). Az adaptív intelligencia a problémamegoldás és az emlékezet aspektusaira utal. A harmadik tényező a munkaképességet és az engedelmességet testesíti meg, amelyet nagyrészt a kutya tanulási képessége dominál.

Egy másik népszerű és hasznos megközelítés azonban sokkal egységesebb módon kezeli az intelligenciát. Az alapkoncepció mögött az áll, hogy bármely konkrét teszt, amely egy kognitív képességet érint, előre jelezheti az egyén általános intelligenciáját. Ez a fogalom az emberi intelligencia vizsgálatában hosszú múltra tekint vissza. A brit pszichológus, Charles Spearman (1863–1945) széles körű mentális képességeket tesztelt embereken. Későbbi statisztikai elemzései alapján arra a következtetésre jutott, hogy létezik egy általános intelligenciafaktor, amelyet g faktornak nevezett el.

Hogy kicsit egyszerűbben fogalmazzuk meg, ez azt jelenti, hogy ha valaki jó egy adott kognitív tesztben, az nagy valószínűséggel jó lesz sok más különbözőben is. Még egyszerűbben: ha jó vagy valamiben, ami mentális készségeket igényel (például a sakk), akkor szinte biztosra veheted, hogy jó leszel sok más kognitív képességet igénylő dologban is (például keresztrejtvények). Még akkor is, ha ezek a kognitív feladatok látszólag nagyon különböző mentális folyamatokat igényelnek. (Vizuális-térbeli képesség kontra verbális képesség.)

Sok pszichológus úgy véli, hogy ez az elmélet nagyrészt helytálló. Emiatt valószínű, hogy az általános intelligencia koncepciója ugyanolyan jól működhet a kutyák esetében is. Bár vannak jelek arra mutatóan, hogy a kutya elméje hasonló módon működik, mint egy fiatal emberi gyereké, eddig csak egy tanulmány foglalkozott közvetlenül az általános intelligencia koncepciójával a kutyák esetében.

A rejtélyes g faktor

Ebben az új tanulmányban Bognár Zsófia vezetett egy kutatócsoportot, amely egy 7 tesztből álló sorozatot hozott létre, hogy felmérje 129 családi kutya (3–15 év között) kognitív teljesítményét. Két és fél éven keresztül követték ezeket az ebeket, hogy az életkorral összefüggő változásokat is integrálhassák a vizsgálatokba. A tesztek számos eredményt hoztak, mi most a főbb tényezőket elemezzük.

A kutatók két kognitív egységet azonosítottak. Az elsőt nevezhetjük független problémamegoldásnak, amely magában foglalja a problémamegoldást, a kitartást és az emlékezetet. (Hasonlóan az adaptív intelligencia dimenzióhoz professzor Coren esetében.) A másodikat nevezhetjük tanulási képességnek, amely magában foglalja az asszociatív tanulás méréseit. (Ez nagyon hasonló a professzor munkaképesség és engedelmesség dimenziójához). Valamint az is kiderült, hogy ezek a területek összekapcsolódnak. Így azok a kutyák, amelyek jobbak voltak a problémamegoldásban, általában gyorsabban tanultak új feladatokat is. Ez az összefüggés pedig megerősíti egy magasabb rendű kognitív tényező létezését, amely nagyon hasonlít ahhoz, amit az emberi intelligencia kutatói g faktornak neveznek.

Fontos azonban kiemelni, hogy a kutatók azt sugallják, hogy a g nem önálló képesség, hanem inkább az agy átfogó, széles körben alkalmazható tulajdonsága. Spearman maga feltételezte, hogy a g azonos a mentális energiával. Ennek fényében érdekes megjegyezni, hogy számos biológiai és örökletes tényező kapcsolódik a g-hez, beleértve az agy méretét. Ez azt jelenti, hogy a magas szintű általános intelligenciára egyfajta „felturbózásként” tekinthetünk, amely felerősíti a kognitív és értelmi képességeket.

A korral jár… vagy nem

Az ELTE kutatócsoportja feltételezte, hogy az előrehaladott életkor alacsonyabb intelligenciával is jár. Mint az embereknél, a kutatások itt is kimutatták, hogy az idős kutyák különböző kognitív képességei csökkennek. Ez magába foglalhatja a nehezebb kiképezhetőséget, az emlékezet romlását, valamint a parancsszavakra való reagálás lassabbodását.

Ahogy írtuk is, a tesztben részt vevő kutyákat két és fél éven át követték, hogy mérjék a kognitív képességeik változásait. Ahogy az várható volt, az életkor előrehaladtával a teszteredmények általános csökkenése volt megfigyelhető. Azonban nagyon fontos adalék, hogy ezt a hanyatlást befolyásolja a kutyák egészségi állapota. Az egészséges kutyák nem mutatták az intelligencia vagy a pontszámok csökkenését, míg a rosszabb egészségi állapotú kutyák gyorsabb g faktor-csökkenést mutattak az életkor előrehaladtával.