Magyar kutatók fedezték fel, miért figyelnek jobban a nőkre a kutyák

Egy egészen különleges oka van annak, hogy a kutyák jobban értik a nők hangját, szemben a férfiak hangjával.

Érdekes módon a fajta háziasítását is elősegítette az a tény, hogy a kutyák jobban figyelnek, ha  nők hangját hallják. Talán ha a múlt korban élő nők nem szólítgatják, becézgetik a szabadon, falkában élő kutyákat, akkor az ebek sosem lesznek az ember legjobb barátai?

A frekvencia az oka, hogy a kutyák jobban figyelnek a nők hangjára

A tudományos kutatás 19 hétköznapi kutya bevonásával készült, akiknek egyetlen feladatuk volt: figyeljenek az őket megszólító személyekre. A megszólítók között voltak gyerekek, férfiak és nők is, akiket arra kértek, hogy több hangnemben beszéljenek a kutyákhoz:

úgy, mintha egy felnőtt emberhez szólnának; úgy, mintha egy kisbabához szólnának; és végül úgy, mintha egy állathoz szólnának.

Ebből kiderült, hogy a nőkre minden esetben hallgatnak. De miért éppen a magas és finom női hang késztet aktív figyelemre egy kutyát, szemben a határozott férfi hanggal? A magyarázat egyszerű. A kutyák füle evolúciósan érzékenyebb a magas hangokra, tehát a magasabb frekvenciára minden esetben felkapják a fejüket.

Akár a csecsemők

A felmérésből kiderült az is, hogy a kutyák egyformán meghallották azokat a szavakat, amelyeket a kísérlet alatt nekik címeztek, akárcsak a kisbabáknak mondott gügyögést. Ennek oka, hogy a gügyögés az egyik leginkább figyelemfelkeltő hang, amire a kutyák figyelnek.

Érdemes kipróbálni, hogy milyen hatást érünk el, ha elkezdünk úgy beszélni a kedvencünkkel, mintha egy csecsemőhöz beszélnénk.

Ugyanakkor mindez nem azt jelenti, hogy az ebek jobban hallgatnak a nőkre, vagy hogy például egy feladatot sikeresebben teljesítenek, ha gügyögve hallják a parancsot. A felmérés csupán azt a tényt erősítette meg, amely szerint a kutyák füle fogékonyabb a magasabb frekvenciára.

Nem csupán a hangmagasság számít

A megfigyelések alapján a nők hajlamosabbak magasabb, éneklő hangon beszélni a kutyákhoz, épp úgy, mint a csecsemőkhöz. A dajkanyelvhez hasonlóan a magánhangzók tisztább és elnyújtott artikulációja, erőteljesebb hangsúlyok és magasabb hangszín jellemző erre a kommunikációra, mikor egy nyelvet nem értő partnerrel kommunikálunk.