A kutyák és félelmeik: a szeparációs szorongás az egyik leggyakoribb probléma, mégsem ismerjük eléggé

A kutyák félelmeit sok minden kiválthatja, legyen az egy szerzett trauma vagy veleszületett tulajdonság. A leggyakrabban előforduló viselkedési zavar a szeparációs szorongás, ami jelentős gondot okoz a gazda és kedvence mindennapjaiban. A probléma azonban igen komplex és a kutatók számára is nehéz megérteni.

A félelem lehet veleszületett vagy tanult. Megnyilvánulhat agresszivitásban, lefagyásban és menekülési viselkedésként is. A tanult, trauma általi eset jóval többször fordul elő. Elég a kutyának csak egyetlen kellemetlen élmény is ahhoz, hogy egész életében rettegjen valamitől vagy valakitől. Ez a trauma később félelmi vagy szorongásos zavarrá alakul. A magas sérülési kockázattal járó helyzetekben a kutyák sokkal gyorsabban tanulnak, jelen esetben azt, hogy az adott dologtól távol kell tartaniuk magukat. Ez a tulajdonságuk az evolúciónak köszönhető. A szakértők szerint a tanulás sebessége és a halál valószínűsége ezért szorosan összefügg. A szeparációs szorongás sok esetben olyan kutyáknál alakul ki, akikkel korábban rosszul bántak, elhagyták, bezárva tartották őket. Ennek következtében, amikor új, szerető gazdához kerülnek, rettegnek attól, hogy ő is magukra hagyja őket.

A félelmi viselkedés négy típusa

„A kutya félelmi viselkedése nem egy nagy viselkedésjegy, hanem legalább négy típusba sorolható. A fajta/fajtacsoport illetve a gazdához kerülés kora úgy tűnik, általában összefüggésben van a legtöbb félelem-típussal (kivéve a szeparációs viselkedést). A fajta-hatás elsősorban a társkutyák magas pontszámának eredménye, ennek egyik lehetséges oka, hogy ezeknek a fajtáknak nem volt korábban konkrét, gyakorlati funkciójuk (pl. vadászat, terelés, őrzés), de persze az sem kizárt, hogy a társkutyák magasabb félelme kis termetük következménye. (…) A fiatalabb korban történő gazdához kerülés „jótékony” hatással van a kutya viselkedésére, csökkenti a félelmet pl. ismeretlen helyzettől, vagy ismeretlen emberektől; megerősítve, hogy a fiatalkori tanulás és tapasztalat (…) jelentős hatással van a kutya későbbi viselkedésére. A szeparációs viselkedés kialakulása azonban, úgy tűnik, sem a fajtával, sem a gazdához kerülés korával nem mutat összefüggést; más tényezők, pl. a tartás helye és módja befolyásolja.” – írta Turcsán Borbála, az ELTE Etológiai Tanszékének oldalán.

Jó az, ha kitesszük őket félelmük tárgyának?

A kutyák sok mindentől félhetnek. Bizonyos tanítási módszerek úgy vélik, a probléma kiküszöbölhető oly módon, hogy az ebet szembesítik félelme tárgyával, esetleg meg is büntetik esetlegesen a félelemből adódó agresszív viselkedése miatt. A szakértők szerint ez azonban rendkívül káros. Bizonyos ideig lehetséges, hogy látszólagos javulás érhető el vele, viszont hosszú távon csak ront a helyzeten. A viselkedéselnyomás káros az állat idegrendszerére nézve, valódi javulás nem érhető el vele. Ahhoz, hogy kedvenced súlyos félelmeit feloldd, terápiára esetleg gyógyszeres kezelésre is lehet szüksége. A helyzet azonban nem feltétlen ilyen egyszerű.

A szeparációs szorongás összetettebb, mint gondoltuk

A kutya kötődési magatartási problémáinak egyik fő kiváltó tényezője, hogy az eb mérsékelt stresszt tapasztal a gazdi távollétében. Általában ez az enyhe stressz nem okozhat jóléti gondokat, azonban bizonyos esetekben a stresszreakció olyan intenzív, hogy magatartási problémának tekinthető.

A szeparációval kapcsolatos problémák a családi kutyák leggyakoribb viselkedési zavarai közé tartoznak. Nemcsak magukat az állatokat érintik, hanem zavarhatják a gazdát és a környezetüket is. Bár vannak módszerek az érintett kutyák tüneteinek enyhítésére, például gyógyszerek és viselkedési terápia, ezek a kezelések gyakran hosszúak és időigényesek. Néhány súlyos esetben pedig nem hatékonyak, ami olykor az állatról való lemondáshoz vezet. Következésképpen a szeparációs szorongás jelentős jóléti problémát jelent, és vizsgálata etológiai és állat-egészségügyi szempontból egyaránt fontos.

A kutyák szeparációs szorongása sokrétű jelenség. A legújabb kutatások szerint pedig még összetettebb, mint azt korábban gondoltuk. Magyar tudósok 56 kutyát teszteltek szeparációs helyzetben. Az ebek reagálhatnak gazdájuk hiányára különböző belső állapotok, például félelem, pánik vagy frusztráció miatt. A kutatók feltételezik, hogy a kutyák, akik idegen környezetben hajlamosak a frusztrációra vagy a félelemre, más viselkedési reakciót mutatnak a gazdától való elváláskor. A teszt során a kutyatartók kérdőívet töltöttek ki kedvenceikhez kapcsolódóan. Az ebek félősségére, fóbiáira és frusztrációtűrésére voltak kíváncsiak.

Akikre jellemző volt a félősség, azok a teszt során sokat nyüszítettek, de nem ugattak. A pánikolásra hajlamos, fóbiás ebek szintén nyüszítettek, de emellett próbáltak minél hamarabb szabadulni a helyzettől, elszökni. Azok a kutyák, akik alacsonyabb frusztráció küszöbbel rendelkeztek, jellemzően csak ugattak és az ajtót kaparták.

A kutatók azt feltételezik, hogy a kutyák szeparációval kapcsolatos viselkedési reakcióit különböző érzelmek válthatják ki. Ezek az eredmények az elsők, melyek bizonyítják, hogy a szeparációs problémák változatos tünetei a gazda távolléte során részben az eltérő feltételezett érzelmi állapottal magyarázhatók. Ennek hatására az is kiderült, hogy a szeparációs szorongás jóval komplexebb, mint azt eredetileg gondolták. Megoldásához pedig lehetséges, hogy az egyéni terápia a leghatékonyabb módszer.

(Képek: Getty Images Hungary)