Kutyák és brit tudósok: Márton Attila különvélemény

Az elmúlt pár évtizedben rohamosan megnövekedett a kutyákat érintő tudományos kutatások száma. Ennek köszönhetően egyre többet tudunk az ember legjobb barátjáról. Vagyis tudnánk, mert ehhez az is kell, hogy képesek legyünk olvasni a sorok között és megértsük azt, mit tud a tudomány.

Jómagam nem vagyok kutató, de a publikált eredményeket rendszeresen böngészem. Rengeteg tudományos alapokon nyugvó írás szabadon elérhető, és (számomra legalábbis) roppant fontos, illetve érdekes, hogyan alakulnak át a népi megfigyelések a tudomány által igazolt tézisekké. Viszont a feltárt tudás mit sem ér, ha ezeket nem használjuk, nem emeljük be a mindennapokba. Ehhez pedig sok minden szükséges.

Félresiklások

Nem igazán élek aktív életet a közösségi média platformokon, néha azért megesik. Legutóbb akkor vágtam bele egy kis eszmecserébe, amikor megjelent az ELTE Etológiai Tanszékének világsajtót is bejáró kutatási eredménye, miszerint a kutyák agyában valószínűsíthetően nincs külön agyi terület arra, hogy feldolgozza az emberi arcot úgy, ahogy ez az ember esetében megvan. Beleértve az észlelést és az ehhez kapcsolódó minden egyéb folyamatot. Rengeteg hozzászólást olvastam, amelyek többsége arról szólt, hogy ne mondja már senki sem, hogy a kutyám nem látja az arcomat. A különféle agyterületek munkáját – vagyis mikor, melyik agyterület aktív, amikor az eb egy arcot lát – így sikerült félreértelmezni.

Városi legendából törvényszerűség

Egyre inkább leegyszerűsített, durván sarkított az életünk – sok esetben a világról alkotott képünk és nézeteink is –, de ettől még a világ egy bonyolult hely. A kutyákat érintő tudományágak is nagyon komplex témaköröket dolgoznak fel.

Az ember úgy van összerakva, hogy a körülötte zajló történéseket meg kell, hogy értse. Ezért van az, hogy amikor még a tudásunk nem állt olyan szinten, jöttek a különféle – most már rendkívül nevetséges – teóriák arról, hogy például mi az a fényes korong fenn az égen, és különben is, hová mászkál minden egyes nap újra és újra? Tudnunk és értenünk kell azt, ami körülöttünk történik. Így születnek a népi megfigyelésen alapuló teóriák. Amik vagy igazak vagy nem.

Vannak olyan népi elgondolások, amelyek hamisak. Vannak olyanok is , amelyekről kiderül, hogy jól raktuk össze, hogy mi lehet a dolgok hátterében. Mert a tudósok bebizonyítják azt, hogy azok az összefüggések, amiket korábban feltételeztünk, azok tényleg léteznek és van bennük törvényszerűség. Emellett az is fontos, hogy ilyenkor nem egyedi esetről beszélünk. Mert egy törvényszerűség az olyan dolog, hogy ha a feltételezést újra és újra megismételjük, akkor is igaz.

A brit tudósok kutyája

A kutatási eredmény esetében sokszor elhangzik, hogy az „esetek többségében” vagy „nagy számban” ez vagy az igaz. Erre pedig jönnek a kritikus hangok: de az én kutyám nem ilyen. Innentől kezdve pedig az össznépi sortűz teljes mértékben aláássa a hitelességet és közben eltereli a figyelmet a valódi mondandóról.

Egy kutyákat érintő kutatás eredménye az adott, vizsgált populációra készült el, meghatározott és pontosan leírt módszerekkel és eszközökkel. Azt, hogy a feltárt igazság más populáció esetében is igaz-e, és hogy ugyanekkora arányban és jelleggel, majd a jövő igazolja. A tudomány nem egy statikus valami. Folyton változik és önmagát csiszolja, pontosítja. Majd más kutatócsoport megpróbálja megismételni az eredményt vagy megcáfolni. Esetleg az ötlettől vezérelve csinál egy hasonlót.

A tudomány így „gerjeszti” saját magát, így fejlődik. A világ bonyolult és komplex. Nem lehet mindenre egy darab választ, egy könnyen felépített képletet adni, ami minden körülmény esetében igaz lesz. Akármennyire is szeretnénk ezt.

A tudomány működésben

Eleve egy olyan világban élünk, amikor mindenki mindenhez ért. Pontosabban úgy véli, hogy jogában áll így éreznie. Az meg már (sajnos) megszokott dolog, hogy a tények esetében valahogy odakeveredik a szólásszabadság és szabad vélemény fogalmának emlegetése is.

Sokan könnyedén leteszik a voksukat egy kacifántos összeesküvés-elmélet mellett, miközben könnyedén, bármi komolyabb hozzáértés nélkül lefitymálnak egy tudományos eszközökkel bizonyított tézist. Ennek több oka van. Van pszichológiai háttere is, de sok esetben az alapprobléma a megfelelő szövegértési készség hiánya. Esetleg csak egyszerűen hiányzik a szükséges alaptudás, ami ahhoz lenne szükséges, hogy valaki a leírtakat megfelelő módon értelmezze, kontextusba helyezze és megértse azt, hogy az ő hétköznapjaiban mindez mit is jelent.

Az elméleti tudást gyakorlati szinten kell adaptálni és alkalmazni. Ez pedig egy kis gondolkodást is igényel. Felelős kutyatartás elégséges mértékű, megfelelő tudás nélkül nem létezik. A tudás pedig ott van előttünk. Csak ki kell nyúlnunk érte, és megtanulni használni.

(Képek: Getty Images Hungary, Kubinyi Enikő – ELTE)