Vajon a kutyák érzik a hüllők szagát? Egyes ebek veszélyeztetett gyíkokat kutatnak fel

Egy gyakran figyelmen kívül hagyott és alulértékelt cserje fontos szerepet játszik a gyíkok túlélésében a száraz, sivatagos területeken. A tudósok pedig rájöttek, hogy kutyák is segíthetnek a veszélyeztetett hüllőknek.

A kutyák köztudottan nagyon jó szaglással rendelkeznek. Segítenek a földrengések után romok alá temetett túlélők, de drogok vagy szarvasgombák felkutatásában is. A torontói York Egyetem kutatói néhány éve új felhasználási módot találtak ennek a rendkívüli képességnek: a gyíkok kiszagolását.

A kutyák érzik a hüllők szagát?

A kutyák jellemzően egy lépéssel előttünk járnak a hüllők felderítésében. Sok hüllő, beleértve a kígyókat is, olyan különleges szagokat bocsát ki, amelyek talán észrevehetetlenek lehetnek számunkra. A kutyák azonban sokkal érzékenyebbek a lesben álló hüllő illatára.

Bár nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy minden kutya képes megérezni egy hüllő illatát, nagy valószínűséggel, ha kedvenced jó szaglással rendelkezik, képes lesz megmondani, ha egy kígyó vagy valami más állat van a közelben. Lehet, hogy nem érti pontosan, mit szagol, de minden bizonnyal érzékeli a hüllő által kibocsátott illatanyagokat.

Kutyák a veszélyeztetett hüllőkért

A kutatók megpróbáltak többet megtudni a veszélyeztetett és megfoghatatlan tompa orrú leopárdgyíkról, amely csak Kalifornia egy meghatározott részén található. Ahelyett, hogy magukat a gyíkokat próbálták volna felkutatni, a csapat gyíkürüléket keresett az állatok élőhelyén, amelyet a szagazonosító kutyáik segítségével kutattak fel.

Érdekes kapcsolatot találtak a gyík és a területen jellemzően növő cserje között. Amikor 2014-ben aszály sújtotta a területet, az állatok ürüléke hirtelen jobban koncentrálódott a cserje alatt. Ez azt jelzi, hogy a gyíkok ott kerestek menedéket a hőség elől. Az állatok a cserjét a ragadozók elől való menekülésre is használják. Rágcsálók által ásott odúkban bújnak meg, és általában a cserjék alatt is megtalálhatók.

„Ez azt mutatja, hogy az állatok mennyire támaszkodnak a növényekre a túlélésükhöz, ami túlmutat azon, hogy egyszerűen megeszik őket” – mondta Alex Filazzola, a York Egyetem doktorandusza, a projekt vezetője.

És a cserje jelentőségének ez a felfedezése még jókor jött. „Mivel az éghajlat felmelegszik, és a gyíkok egyre nehezebben szabályozzák testhőmérsékletüket a hőségben, ezek az eredmények nemcsak Kaliforniában, hanem globálisan is segíthetnek megőrizni őket” – mondja Filazzola.

Az elmúlt években sok napelemet telepítettek Kaliforniának arra a területre, ahol ezek a bizonyos gyíkok élnek, és sok, látszólag irreleváns cserjét eltávolítottak. Filazzola arra figyelmeztet, hogy ez a tendencia milyen potenciális hatással lehet a gyíkokra, ha továbbra is csillapítatlanul folytatódik.

„Az olyan cserjék ültetése, mint az Ephedra californica, kritikus fontosságúnak bizonyulhat a veszélyeztetett fajok kezelésében és megőrzésében nagy igénybevételnek kitett vagy száraz ökoszisztémákban, például sivatagban” – mondta.

A tompaorrú leopárdgyík egykor nagy számban élt a San Joaquin-völgyben, de elterjedési területe már csaknem 85 százalékkal csökkent az emberi tevékenység miatt. Ha a térségben fokozódik az aszály, kihalhatnak.

Az új módszer előnyei

A gyíkfajok felmérésének korábban jellemzően élő befogáson vagy vizuális felméréseken alapultak. Az ürülék-mintavétel lehetővé teszi a biológusok számára, hogy megfoghatatlan, ritka vagy veszélyes állatokat tanulmányozzanak közvetlen érintkezés nélkül. Az állatok jelenlétéről, élőhelyéről és genetikájáról való tájékoztatáson túlmenően az ürülék is elemezhető, hogy tájékoztassa a kutatókat az étrendről, a hormonokról, a parazitákról és más egészségügyi tényezőkről.

Az új módszer segítségével a Kaliforniai Egyetem kutatói genetikailag meghatározott fajokat azonosítottak a kutyavezető csapatok által a négy év alatt gyűjtött 327 minta 78 százalékánál. Az azonosítottak többsége (82 százaléka) tompa orrú leopárdgyíkból származott.