Mi történne az emberekkel, ha a kutyák egyszer csak eltűnnének a Földről?

A fordítottjáról, vagyis arról, hogy mi történne a kutyákkal, ha az emberek eltűnnének a Földről, már írtunk, és be kell vallanunk, hogy nagyon szórakoztató volt eljátszani a gondolattal. Még akkor is, ha kissé morbid.

Ezen felbuzdulva arra gondoltunk, hogy a másik eshetőséget is érdemes lenne megvizsgálni. Egészen pontosan azt, hogy mi lenne az emberekkel, ha a kutyák eltűnnének a Földről. Már csak azért is vérpezsdítő kérdés ez, mert ha a macskák nem lennének többé, nagyon hamar nagyon nagy gondokkal kellene szembe néznünk.

Érdekes módon azonban úgy tűnik, hogy az internetet egyáltalán nem érdekli ennek a kérdésnek a kutyás verziója. Szinte egyáltalán nem találtunk anyagot a kutatásunk során. Így hát a következőkben a fantáziánkra és különböző fórumok kommentelőire támaszkodtunk. Nem lesz unalmas, ígérjük!

Lehetséges, hogy a kutyák egyszer kihalnak?

Kezdjük az alapoktól, hogy legalább megtartsuk valamelyest a tudományosság látszatát.

Arról például már itt írtunk, hogy mely különleges kutyafajták haltak ki az évszázadok során, és persze a saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy milyen torokszorító érzés küzdeni azért, hogy a 9 magyar kutyafajta ne merüljön a feledés homályába. Az American Kennel Club 199 fajtát ismer el hivatalosan jelenleg, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség 356-ot, ám még ennél is több létezik a világon. Folyamatosan létrehoznak újakat, a régebbiek pedig a legtöbb esetben azért tűnnek el, mert nem ismerik őket szélesebb körben, vagy mert a modern életvitelbe valami miatt nem illeszthetők be.

Tehát az egyértelműen látható, hogy a különböző kutyafajták jönnek és mennek az idő múlásával. De vajon arra számíthatunk-e, hogy szépen fokozatosan az összes eltűnik egyszer? Kegyetlenül fogalmazva abban az esetben igen, ha az embereknek már nem lesz rájuk többé szüksége. (Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a kóbor és elvadult kutyákról sem, akik miatt a faj kihalása nem túl valószínű lehetőség.)

A tudomány őrületes tempóval fejlődik, ezáltal pedig az igényeink is. Jelenleg a kutyatartás a virágkorát éli. Egyre többen és egyre szívesebben válnak gazdivá, azonban azt nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap.

Mi lenne, ha a kutyák eltűnnének a Földről?

A fórumokon az „unalmas” és „szomorú” jelzőkön kívül más választ nem nagyon olvastunk a feltett kérdésre, így a saját fejünk után kellett mennünk. Nem mintha nem lenne igazuk, de ennyivel mégsem zárhattuk le a témát!

Szinte lehetetlen elképzelni ezt a forgatókönyvet, olyannyira az életünk részeivé váltak. A kutyák családtagok, így pedig kicsit olyan a faj kihalásáról beszélni, mintha egyszer csak azzal kellene szembe néznünk, hogy nagynénik nincsenek többé. Segítségünkre vannak terápiás- és segítőkutyaként, nyomkövetőként, őrző-védőként, pásztorként – és akkor csak néhányat ragadtunk ki a hatalmas listából. Az embereknek tehát gondoskodnia kellene arról, hogy a munkakutyák és segítőkutyák helyett valaki más támogassa őket. Ki szagolná ki a csempész cigarettát és alkoholt a vámon? Ki segítene a gazdáknak az állatállomány őrzésében? Kire bízhatnánk a túlélők utáni kutatást a romok alatt? Ki vigyázna a család testi épségére, a birtokok háborítatlanságára? A rendőrség és a katonaság az életveszélyes bevetéseik során kinek a rettenthetetlen bátorságában és segítségében bízhatna meg? Mely állatról képzelhető el, hogy a vakokat és a láttássérülteket vezesse? Ők a mi hőseink!

Ha az ebek nem lennének többé, ezekhez a feladatokhoz más támogatást kellene keresnünk. És ezen a ponton ez az elképzelés szinte lehetetlennek tűnik, hiszen évezredek csiszoltak össze bennünket tökéletes párossá. Persze, ott vannak a macskák – akiket imádunk és tisztelünk, és egyre inkább kiderül, hogy nagyon sok olyan dologra képesek, amire négylábú barátaink is – ám az mégsem lenne ugyanaz. Az ebek feladatainak ellátásához az embereknek valószínűleg egy másik állatfajt kellene háziasítani. A háziasítás azonban rendkívül munka- és időigényes feladat. Főleg akkor, ha jelenleg elképzelésünk sincs, hogy mely állat vehetné át a kutyák helyét.

A háziasítást ne keverjük a megszelídítéssel! Az utóbbi folyamat során egy faj egy-egy példányát szoktatja az ember kézhez csupán. A Föld a legújabb híresztelések szerint egyébként sem húzza már sokáig – kinek lenne 7-10 ezer éve egy új faj háziasítására? A viccet félretéve, szerinted melyik állat lehetne esélyes jelölt egy ilyen nagyívű projekthez? Vagy az lenne a legjobb megoldás, ha mindenki magának intézné, ha háziállatot szeretne? Kimenne a vadonban, kiválasztana egy számára tetsző egyedet, elragadná és megszelídítené? Látod, olyannyira összetett ez a téma, hogy több a kérdésünk, mint a válaszunk egyelőre.

Az érzelmi veszteségről nem is beszélve!

A kutyák eltűnése számos problémát vetne fel, de eddig csak a praktikus oldalát néztük a dolognak, az érzelmi veszteségről nem esett szó. Ahogy a fentebb is említett kommentelők megjegyezték, az élet nélkülük sokkal unalmasabb és szomorúbb lenne. Nem élvezhetnénk tovább ezeknek az önzetlen lényeknek a támogatását terápiás- és segítőkutyaként a kórházakban, az iskolákban, az óvodákban, a munkahelyeken vagy egyszerűen csak a mindennapokban. Gondoljunk csak a világjárványra! Magyarországon a pandémia alatta a kutyatartók száma 50,4%-kal emelkedett. Többen arról számoltak be, hogy egyedül a kutya segített nekik abban, hogy átvészeljék ezt az időszakot.

Egészen úgy tűnik, mintha a társadalmunk ragasztója a kutya lenne. Az érzelmi támogatásukra, a fizikális erejükre és a képességeikre is támaszkodunk számtalan területen. Ezek alapján talán újra érdemes átgondolni, hogy valóban felelős gazdiként tartjuk-e a kedvencet otthon és hogyan viszonyulunk azokhoz az ebekhez, amelyek gazda nélkül kénytelenek élni a nagyvilágban.