Minden „agresszív” kutya agresszív? Márton Attila-különvélemény

Az agresszió az egyik legkevésbé kívánatos viselkedés a kutyák esetében. Ez nem is csoda, hiszen egyértelműen egy olyan cselekvésről van szó, ami egy másik egyedre irányul azzal a céllal, hogy kárt okozzon.

A kutya az ember legjobb barátja. És ebbe a barátságba, valamint az ezt körülvevő imázsba nem igazán fér bele, hogy kutyánk – főleg, ha a családunk tagjának tekintjük – fizikailag „bántalmazzon” minket, a család egy másik tagját, de akár egy idegen személyt vagy kutyát. Fontos kérdés viszont, hogy mit tekintünk agresszív viselkedésnek.

Morgástól a marcangolásig

Lehet szó egy mélyről jövő, figyelemfelhívó morgásról vagy egy olyan élethelyzetről, ahol a kutya őrjöngve ráveti magát az áldozatára, és marcangolni kezdi. A kettő között számos eltérő intenzitású megjelenési forma helyezkedik el, amit agressziónak tartunk. De az is lehet, hogy nem tartunk. Mindegyikben közös elem, hogy erre a viselkedésre általában nem számítottunk, kárt okoz, vagy annak az előjelét mutatja, hogy támadásra készült, ez volt a kutya szándéka. Lényeges érteni azt is, hogy minden agresszív vagy annak tűnő cselekvés mögött eltérő kiváltó okok szerepelnek.

Miért bántasz?

Alaptétel, hogy egy bizonyos viselkedést csak az adott kontextusban, a körülmények ismerete alapján szabad értékelni. Az nem elég, hogy egy kutya megharapott egy másik kutyát, vagy rámorgott a gyerekre. Hol történt, mi történt, mi előzte meg? Számos kérdést tisztáznunk kell, hogy megértsük a viselkedést kiváltó okokat. Van különbség aközött, amikor egy kutya csak úgy, bármi előjel nélkül támad, vagy ha elkezdem ütni, ő pedig védi magát. A végkifejlet megegyezik, viszont a kiindulópont és a cselekvés mögött meghúzódó motiváció teljesen más.

A cselekedeteket általában egy külső inger váltja ki. Ez megmozgat valamit a kutya belső állapotában, ami egy bizonyos viselkedésben teljesedik ki. Természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor szemmel láthatóan nincs külső körülmény, ami indokolná az agressziót. Egyrészt lehet szó olyan állapotról, amelynek mi magunk nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, a kutya viszont igen. De simán megesik, hogy abszolút téves képünk van a kutya viselkedésének működéséről, a belső folyamatokról és a testbeszédével kommunikált figyelmeztető jelekről. Abban a korban, amikor a kutyákat szélsőséges módon humanizáljuk, ezen nem kell annyira csodálkozni.

Nem egy esetben a kutya jó előre, mondhatni kitartóan, türelemmel jelzi, hogy az adott helyzet az idegrendszere számára túl nagy megterhelés. Ha ezt nem értjük vagy félreértjük, a stressz könnyen átcsaphat valami másba, és a kutya megpróbál kitörni a számára kezelhetetlen szituációból.

Megérteni egy „problémás” kutyát

Ha egy kemény területvédő ösztönnel bíró kutyát tartunk, aki a későbbiekben megmorog vagy megtámad valakit, nem biztos, hogy kóros viselkedésről van szó; a kutya csak hozza a tőle évezredek óta elvárt funkciót. Ez ott van a génjeiben. És ha mindehhez rossz szocializáció és nem megfelelő nevelés társul, a kutyánkból időzített bomba lesz.

Talán az egyik leginkább félreértett indíték a kutya agresszivitásában a félelem. Amikor a kutya nem képes tovább kezelni a rá nehezedő helyzetet, és félelmében támad. Sok „kis méregzsáknak” kikiáltott négylábút látni, akik legbelül rettegnek, felőrlik őket az egymásra halmozódó viselkedésproblémák, és sok esetben a hiányos szocializáció.

Természetesen léteznek idegrendszeri problémák is, de a szakemberek szerint a kizárólag neurológiai okokra visszavezethető agresszív egyedek száma elenyésző. A fő okok között a rossz fajtaválasztás, a nem megfelelő tartás és szocializáció, valamint a kutya testbeszédének és „működésének” meg nem értése szerepel. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egészségügyi problémák okozta fájdalom is többször szerepel okként.

A kutya harap

Ettől függetlenül nem lehet annyival lezárni a dolgot egy támadás esetén, hogy „de ez nem a kutya hibája”. Persze, általában nem az, de az áldozatokat ez nem vigasztalja. Az agresszió negatív jelentéstartalmú szó, sok esetben társul hozzá neheztelés is, mivel egy nem kívánt viselkedés, holott nagyon sok esetben logikus és önmagában kiszámítható lenne. Továbbá nagyon fontos funkció, és a természet működésében alapvető szerepe van, nélküle az életben maradás az állatvilágban elképzelhetetlen – ezt meg kell, hogy értsük. És jobban meg kellene értenünk a kutyánk viselkedését, működését, hogy a nemkívánatos élethelyzetek számát és súlyosságát csökkentsük. Mindeközben pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy nagyon sokszor az agresszív kutya legbelül szenved – függően a kiváltó okoktól –, nem csak az áldozata.