Egy különleges, ritka kutya, akinek neve roma nyelven tolvajt jelent

Szinte sehol sem lehet ebben a témában információt találni, de a kutyafajták szempontjából sokkal fontosabb dologról van szó, minthogy azt egyszerűen etnikai különbségek miatt a szőnyeg alá lehessen söpörni. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a romáknak óriási szerepe volt bizonyos fajták kitenyésztésében. Tovább megyünk: abban is, hogy ezek a kutyák elterjedjenek a világ minden táján. Napjaink számos népszerű ebét nekik köszönhetjük, sőt, még egy titkos, illegális tevékenységre használt fajtát is, a lurchert.

Sokaknak ismerős lehet a Blöff című film és benne Brad Pitt legendás szerepe, Mickey az amatőr bokszoló. Nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy bár a Britanniában élő vándor életformát választó romaság életstílusából láthatunk egy szeletet, ott is milyen óriási szerepet játszanak a kutyák. Aki pedig rajongó, az már biztosan tudja, hogy még a címben szereplő lurchernek is jutott benne egy emlékezetes jelenet. Mai cikkünk azonban nem egy filmajánló, bár nem tagadjuk, nagyon rajongói vagyunk Guy Ritchie kultikus művének. Mutatjuk máris, hogy a lovak mellett a roma kultúra milyen nagyra becsülte az ebeket is!

A bedlington terrier: orvvadászból vált kártevőírtó

A cigány szó mára egy rendkívül pejoratív kifejezéssé vált. Tulajdonképpen ez is egy hibának az eredménye. Az Európai népek tévesen úgy hitték, hogy a romák Egyiptomból (Egypt) jöttek, így a gypsy (cigány) elnevezés is innen ered. Tehát nem csupán a negatív felhangja miatt illetlen és sértő használni, hanem a téves jelentése miatt sem állja meg a helyét.

A romák elsősorban Kelet-Európában telepedtek le, de az övék egy utazó kultúra volt, amely szezonális munkával, kereskedelemmel, utcai előadásokkal és jóslásokkal tartotta fenn magát. Ennek az életstílusnak köszönhető, hogy számos olyan kutyafajta jutott el a világ különböző sarkaiba, ami nélkülük valószínűleg nem történt volna meg. A bedlington terrierek követték őket minden útjukon és vadászatra használták őket. Ami jó, és működik, az nagyon hamar felkelti mások figyelmét is. Így történt, hogy a bárányra emlékeztető eb hamarosan a földműveseknek, farmtulajdonosoknak segített a kártevők felszámolásában.

Uszkárok a szórakoztatóiparban

A forrásunk szerint a szórakoztatásból élő romák nagyon szerettek fellépő kutyákat bevonni a tevékenységeikbe, így nagy szerepet játszottak az uszkár széles körű elterjedésében. Még az az elmélet is létezik, hogy ahogy az uszkár egyre népszerűbbé vált ezen előadók körében, úgy az alakja elkezdett megváltozni. Ezeknek az ebeknek gyorsabbnak és mozgékonyabbaknak kellett lenniük, amit korábbi, retrieverre emlékeztető alakjuk ez nem mindig tett lehetővé. A fajta így egyre szögletesebbé vált, az arányok immár bele vannak írva a fajta AKC szabványába: „Általános megjelenés: Egy nagyon aktív, intelligens és elegáns megjelenésű, szögletes testfelépítésű kutya…”

A dalmatákat kedvelték, mert jól megtalálták a hangot a lovakkal

Kevés fajtának van vitatottabb öröksége, mint a dalmatáknak. Egyes történészek úgy vélik, hogy a fajta eredete Horvátország egy régiója, Dalmácia. Mások szerint Indiából származik, így a romák is így ismerkedtek meg ezekkel a foltos kutyákkal. A találgatásoknál azonban biztosabb az a tény, hogy dalmatákat gyakran találtak olyan romák csoportjaiban, amelyek nagyra becsülték a kutyákat feltűnő mintázatuk és a szórakozás iránti lelkesedésük miatt.

Mint korábban említettük, ez az utazó nép lovaskocsin hordta a vagyonát, és olyan hosszú utakat tettek meg, hogy azt ma már elképzelni sem tudjuk. Így hát logikus lehet, hogy a lovak iránti kiváló affinitással rendelkező és a mellettük való futáshoz elég kitartó kutya is ennek a kultúrának a része. Ahogy a dalmaták Ázsiát átutazták, végül talán a 18. század végén érkezhettek Európába. Valószínű, hogy a brit felső osztály így ismerte és kedvelte meg a fajtát; pontosan úgy, mint a bedlington terriert.

De a listának itt még nincs egészen vége! A feljegyzések alapján sűrűn láttak a társaságukban whippeteket, yorkshire terriereket és Dandie Dinmont terriereket is. Sajnos ahogy azt a bevezetőben írtuk is, a témában rendkívül kevés a forrás, pedig ezek alapján az információk alapján egy elképesztően izgalmas élet lehetett az övék.

Az illegális mezei nyúlsport helyett társkutyaként állja meg a helyét a lurcher

A lurcher sem a Nemzetközi Kinológiai Szövetség, sem az American Kennel Club által el nem ismert fajta. Az azonban tagadhatatlan, hogy történelmi jelentősséggel bír ez a jellegzetes külsejű kutya.

A 18. század elején Angliába érkező romák oldalán lépdelt be az országba ez az orvvadászatra használt, agárszerű eb. Neve a roma „lur” szóból származik, ami „tolvajt” vagy „banditát” jelent. A romák a rövid szőrű változatot részesítették előnyben, amit kevésbé lehetett észrevenni. A fajta egy vadászkutya (általában 50-75%) és egy collie vagy terrier keresztezéséből jön létre. Elmondható, hogy esetükben a külsőre kevés figyelmet fordítottak, egyértelműen a munkaképességük miatt tenyésztették őket. Kiváló vadászkutyák intelligenciával, gyorsasággal és remek látással felvértezve.

A mai napig használják őket, legfőképp Nagy-Britanniában; még annak ellenére is, hogy a mezei nyúlsport ma már illegális. Így a túlélése érdekében a társkutya státusza egyre emelkedik, még fajtamentők is vannak már, hogy a világ megőrizhesse ezt az édes és gyengéd, de hatékony versenyzőt.