Ha egy kutyát megkínoztak, kíméletlen veréssel büntették a perzsák: szigorúan szabályozták az ebek védelmét a Perzsa Birodalomban

A kutyák évezredek óta szinte minden kultúrában szerves részét képezik az emberi társadalomnak. Nem csupán haszonállatként gondoltak rájuk már a ókorban sem, hanem társként és segítőként, aki segítette a mindennapokat. Más kultúrákhoz hasonlóan tisztelték, és szerették az ebeket, olyannyira, hogy veréssel büntették azokat, akik egy kutyát megkínoztak. Fontos tudni, hogy nem csupán a mindennapjaikban, de a mitológiájukban is szerves szerepet töltöttek be az állatok.

A kutyákat rendkívül nagyra becsülték az ókori Perzsiában, mivel úgy gondolták, hogy nem csupán a földön van szerepük az emberek mellett, hanem a túlvilágon is. Ezt oly komolyan vették, hogy a zoroasztriánus szövegek szerint jelentős szerepet játszottak még a vallási rituálékban is. Ez kiváltképpen igaz volt a temetési szertartásokra, hiszen úgy vélték, hogy az ebek biztosítják a túlvilágra való átjutást.

Kutyák a perzsa birodalomban

A perzsák védelem, terelés és vadászat céljára tartottak kutyákat, de emellett úgy kezelték őket, mintha csak a családjuk részei lennének az ebek. Ennek tökéletes bizonyítéka az Avesta, Vendidad néven ismert része, mely kiemelten hangsúlyozza azt, hogy úgy kell bánnia az embernek egy kutyával, mint a saját családtagjával. Sőt, ez a bánásmód nem csupán a földi életére, hanem a túlvilági létére is kihat, hiszen ez befolyásolja azt, hogy jutalmat vagy büntetést kap-e a túlvilágon.

A kutya hűsége számos mítosz központi eleme

A kutya hűsége, őrző- és védőszerepe jelentős mértékben megjelenik az eredetével kapcsolatos mítoszokban. A Bundahisn néven ismert zoroasztriánus tangyűjtemény azt állítja, hogy a kutya az emberi lények védelmére jött létre, és ez a központi küldetése a földön. Továbbá Simurgh, mitológiai lénnyel hozzák összefüggésbe az adott állatokat. Ez a lény a bölcsesség madara, amelyet minden esetben kutyafejű és oroszlánkarmokkal rendelkező pávaként ábrázolnak, gyakran pedig „kutyamadárnak” is emlegetik. A Simurgh állítólag hosszú, 1700 éves élete során sajátította el a korok bölcsességét, ami után lángokban hal el, és újjászületik, mint a Főnix. Hűsége pedig messze földön híres, és hasonlatos az ebek odaadó szeretetéhez. Ezentúl több eredetmítoszban is szerepelnek az ebek, az egyikben egyenesen Ádám és Éva védelmezőjeként jelennek meg, akit Isten küldött számukra.

A kutyák a halotti rituálékban jelentős szerepet játszottak

Érdekes módon a korai vallásban nagyon egyértelmű magyarázatot lehet találni a kutyákkal valló bánásmódra. Egy tanmese szerint például Allah egy mágikus pálcát küldött Ádámnak, hogy védelmet nyújtson a Sátán és a vadállatok ellen. Azonban Ádám nem érti a kutyák szerepét, ezért őket is vadállatnak gondolván megüti őket a bottal. Erre válaszul Allah közbelép, és megparancsolja, hogy inkább simogassa a kutyát. Ahogyan hozzáér az ebhez Ádám a mágikus bottal, a kutya háziasodik, és innentől kezdve az ember barátjaként, védelmezőjeként tekintenek rá. A kutyák fontosságát a Vendidad határozta meg, ahol jóindulatúnak, tisztának, védelmezőnek, tiszteletre és emberi védelemre érdemesnek nevezték őket. Sőt, a perzsa temetési rituálé egyik fontos eleme volt a sagdid („kutya pillantása”), amelynek során egy kutyát bevittek abba a helyiségbe, ahol az újonnan elhunytat lefektették. Ezt egyrészt azért tették, mert úgy gondolták, hogy az ebek képesek megállapítani azt, hogy az illető valóban meghalt-e. Másrészt úgy vélték, hogy mivel a kutyák közvetlen kapcsolatban állnak a szellemvilággal, így képesek arra, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, ezzel biztosítva az elhunyt túlvilágra jutását.

A mennyország hídját is kutyák őrizték

Fontos tudni, hogy hitük szerint a halál után a lélek a Chinvat-hídhoz utazott, amely az élők és a holtak világa közötti szakadékon ívelt át. Ezt a hidat két kutya őrizte. Amikor valakinek át kellett kelnie ezen a hídon, akkor ezek az ebek fogadták, akik eldöntötték, hogy az illető átléphet-e a mennyország kapuján. Az igazakat és az erényes lelkűeket meleg szívvel fogadták, és előttük kiszélesedett az út, melyen átkelhettek a túlvilági paradicsomba. Azonban a gonoszok számára ez leszűkült, és zárt ajtókra találtak. Az egyik fő meghatározója annak, hová jutott a lélek, az volt, életében hogyan bánt a kutyákkal. Az embereknek úgy kellett törődniük a kutyákkal, mint a saját családtagjaikkal, és ahogyan az ember nem akar szándékosan bántani vagy megölni szeretteit, úgy az ebbel sem szabad ezt tenni.

Hogyan bántak a kutyákkal a mindennapi életben?

Egészen pontos előírások voltak az állatok gondozására tekintve. Például a vemhes kutyákat – még a kóborokat is – gondozni kellett, és jó otthont találni kölykeik számára. A Vendidad egyértelművé teszi, hogy mindenkit meg kell verni, aki szándékosan megsebesít egy kutyát, és az ebnek ugyanolyan minőségű ételt kell felszolgálni, mint amit a ház gazdájának adnának. A túl kemény, és a kutya fogait megsértő étel felszolgálása súlyos szabálysértésnek, az eb szándékos bántalmazásának bizonyult. Továbbá az ételek nem lehettek sem túl melegek, sem túl hidegek. Ezentúl előírták, hogy minden étkezésből három falatot kell megtakarítani ajándékként a kutyának, azon kívül, amit meg kellett ennie. A beteg kutyákat ugyanolyan gondossággal kellett ellátni, mint az egészséges és termékeny állatokat. A veszett ebet meg kellett nyugtatni és meggyógyítani az őrültségéből, a szaglóképességét elvesztett kutyát pedig nyakörvön és pórázon kellett vezetni, hogy ne szökjön el.

Leggyakrabban a vadászkutyákat, az őrző kutyákat és a pásztorkutyákat emlegetik a korai források. Ezek az ebek segítettek táplálékot szerezni gazdáik számára, megvédték őket, az otthonukat a fenyegetésektől. A védelem és a hűség szimbólumaivá váltak, jelenlétük egyenlő volt az egészséggel és a gyógyítással. Azonban a későbbiekben megjelent muszlim vallásban már minden eb tisztátalannak számít, és a mai iráni területeken napjainkig is számos vita zajlik a kutyatartásról.