Kutyahideg – mennyire fázósak a kutyák? Márton Attila különvélemény

A fogcsikorgató hideg beköszöntével mindig előjön a figyelemfelhívás is: tessék a kutyákat bevinni fűtött, zárt helyre. Aki pedig mégis arra vetemedik, hogy a kutyáját kint tartja, nagyon sok esetben kihívja a népharagot.

Fázni nem szeretünk. És szeretnénk, ha a kutyánknak is jó élete legyen. Ergo, nem szeretnénk, ha ő is vacogna. Na, de mikor mondhatjuk azt, hogy a hőmérséklet elért egy olyan pontra, amikortól már nem komfortos az élete?

Embertelenség!

Elcsépelt közhely, hogy mindenki magából indul ki. Gyerekek esetében is nem egyszer előfordul, hogy a fázósabb szülő nem hajlandó elfogadni a túlöltöztetett gyermek érvelését, miszerint neki melege van. Ha nekem ez már hideg, akkor biztosan neked is az.

A tél beköszöntével gyakran előjön a szezonális vita, hogy egyesek miért annyira embertelenek, hogy a szabad ég alatt, a jeges szélnek kitéve tartják kutyájukat. Mert a kutyának az ember közelségében, benn a házban, a jó melegben a helye. Az érvelést alátámasztandó, sok esetben jönnek is a fotók az ágyban bevackoló saját kutyákról. És mindemellett időről időre előkerül az a kissé hibás képanyag is, miszerint a télen, a szabad ég alatt élő kutya a törvény szerint állatkínzás áldozata (nem, nem az) és az ilyen gazdit bizony azonnal fel kell jelenteni.

Láttam én már a jeges földön békésen szundikáló kutyát. Nem zavarta a jeges szél és a körülötte repkedő mínuszok sem. A világért se lehetett volna bekönyörögni a házba, megfelelve ezzel a jelen kor felfogásának. És nem a kutyával volt a gond.

A szőrzet funkciója

A kutya szőrzete sok minden miatt fontos. Nem csak azért számít, mert nagyban meghatározza a kutya küllemét. Nem csak arra jó, hogy fésülgessük, vagy egy jókezű kutyakozmetikus segítségével olyan külsőt „faragtassunk”, amelytől egyedivé válik.

A szőrzet típusa meghatározza, hogy az adott földrajzi területre jellemző klímában a kutya be tudja-e tölteni a funkcióját. Egy alapvetően szánhúzásra kitenyésztett kutya nem fog panaszt emelni a hideg ellen és nem fog reklamálni, hogy miért nem a kandalló mellett élvezheti a tűz ropogását. Egy olyan sem, akinek az őseit évszázadokon át a zord hegységekben élők használták – vagy használják ma is – területvédelemre a nagyragadozók ellen. Ezeknek a kutyáknak a külső megjelenése, azaz az anatómiai felépítésük, valamint a szőrzetük az, ami lehetővé tette, hogy az ember ezekre a feladatokra hatékonyan használja őket.

Amikor a talajmenti fagy miatt befagy a pocsolya és mi már húzzuk is a vastag ruhát, ezeknek a kutyafajtáknak valószínűleg még melegük is van. Hiszen ennél jóval hidegebb klímához lettek „kalibrálva”.

Szerencsére az elmúlt évtizedekben az a hiedelem megkopott, miszerint a hidegtűrő képesség összefüggene a testalkattal, azaz egy nagytestű kutya, függetlenül a szőrzettől, egészen biztosan bírja a hideget. (Volt ilyen.) De azért fázósság és a tartási körülmények témákban mind a mai napig van még bőven helyreteendő félreértés.

A kutyák évezredek óta velünk vannak. Igaz, hogy pár évtizede fizikailag is beköltöztek az ember otthonába, de vegyük figyelembe, hogy nem minden fajtát kell szükségszerűen betuszkolni a négy fal közé, aztán beszoktatni az ágyba. Mert könnyen megesik, hogy a kutya köszöni szépen, de ebből nem igazán kérne.

A fogkocogtató hideg beálltakor általában mindig előjön a kérdés, hogyan is tartsunk kutyát. Ez hasonló kérdés, mint amikor azt akarjuk egy pillanat alatt eldönteni, hogy egy kutyának kertben vagy lakásban van-e jobb élete.

Arra a kérdésre is, hogy mennyire fázósak a kutyák és mennyire megfelelő a kinti tartás, a helyénvaló válasz: melyik kutya?