Ilyenkor tilos a kutya hasát vakarni

Egy puha kutyapocak látványának nehéz ellenállni, de van, amikor muszáj – mutatjuk, miért.

A kutyák az állatvilág egyik legkutatottabb teremtményei. A folyamatos etológiai tanulmányoknak köszönhetően egyre többet tudunk róluk. A viselkedésük megismerésével pedig lehetőséget kapunk arra, hogy a lehető legjobb gazdik lehessünk.

Az emberek azonban sokszor még mindig félreértelmezik az ebek által küldött jeleket. Ezek a félreértések pedig számos problémához vezethetnek, még akkor is, ha csak a jó szándék vezérelt bennünket.

Az alábbiakban bemutatjuk az egyik leggyakoribb félreértést a kutyák egyik tipikus viselkedésével kapcsolatban.

A has „felkínálása”

Amikor egy kutya hanyatt veti magát, és a hasát mutatja, az emberek többsége számára szinte zsigeri reakció, hogy azonnal elkezdje az állatot vakargatni. Bár a legtöbb kedvenc alapesetben szívesen fogadja a simogatást még ezen az érzékeny területen is, vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem javasolt, hogy hozzá érj.

Fontos ugyanis megtanulni különbséget tenni a „gyere és vakard a hasam” és az alárendeltségi hanyatt fekvés között. Ez utóbbi esetében ugyanis nem szabad az állat pocakjához érni.

Amikor egy kutya egy helyzetben úgy érzi, hogy alá kell rendelnie magát a szociális vagy fizikai biztonsága megőrzése érdekében, egy nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Nyilván nem célod, hogy bármi baja essen az állatnak, de mivel nem látunk bele az ebek fejébe, nem tudhatjuk, valójában mi játszódik le benne. Ami biztos, hogy az alárendelt pozícióban a kutya bizonytalan és ideges, és az utolsó dolog, amit szeretne az, hogy a legsebezhetőbb pontján megérintsék.

Hogyan tudsz különbséget tenni az invitáló és a behódoló kutyahas között?

Nem győzzük hangsúlyozni, gazdiként mennyire fontos, hogy a lehető legalaposabban tanuld meg értelmezni a kedvenced testbeszédét – a legapróbb rezdülésekig. A kutyák kommunikációjának legfontosabb eszközei a testrészek: a fülek, a szemek és a farok elképesztően sok mindent elárul nekünk.

Ha a kutyád hanyatt fekszik, figyeld meg, hogyan teszi ezt. A tágra nyílt szemek, hátrahúzott fülek, ideges farokcsóválás mind azt mutatja, hogy valami miatt szorong az állat. Árulkodó jel az is, ha az eb a száját nyalogatja. Lehet, hogy rossz fát tett a tűzre, és úgy próbál a kedvedben járni, hogy teljesen behódol neked. Fontos, hogy észrevedd ezeket az apró jelzéseket, hogy felismerd és megértsd a kedvenced szándékát.

De miért nem szabad simogatni?

Felmerülhet benned a kérdés, hogy ha a kutya úgyis a kedvedben akar járni, miért ne simogathatnád meg a hasát egy ilyen helyzetben? Vagy miért ne biztosíthatnád őt a szeretetedről egy óriási vakarás kíséretében?

A válasz a kutyák viselkedésében keresendő. Bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy a kedvenceink pont olyanok, mint mi, ők valójában ösztönlények. Nincsenek összetett gondolataik (egyelőre legalábbis kutatások nem bizonyították ennek ellenkezőjét), és nem tudják összekapcsolni azt, hogy egy szubmisszív helyzetben a pocaksimi igaziból jutalom. Számukra ez egy kiszolgáltatott helyzet: ha még fölé is tornyosulsz, felesleges stressznek teheted őt ki – még akkor is, ha a kutyával amúgy szoros a kapcsolatotok.

Természetesen fontos, hogy a behódolt állapotból kizökkentsd az állatot, de a pocaksimit helyett alkalmazz más módszert. Menj egy-két lépéssel arrébb, és hívd oda magadhoz, hogy fel kelljen állnia. Így, a már nem szubmisszív helyzetben pedig jöhet a fülvakarás és a kedves szavak.