Kiderült: az esztétikum vagy a feladattudat alapján tenyésztették-e ki a kutyafajtákat

Valóban feladatokra tenyésztették ki az egyes kutyafajtákat? Egy tanulmány szerint nem feltétlenül ez az egyetlen ok áll a kutyafajták kialakulása mögött.

Több mint 30 ezer évvel ezelőtt már biztosan éltek kutyák az emberek mellett. A kölcsönösen előnyös kapcsolat generációról generációra erősödött, és a barátságon és társaságon kívül az is fontossá vált, mely feladatokat képesek ellátni hatékonyan az egyes kutyák. Vadászkutyák, pásztorkutyák, terelőkutyák – a funkcióalapú kategóriákat mind jól ismerjük. Egy kutatócsoport azonban azt állítja, nem ez volt a küllemet tekintve a kutyafajták kialakulásának elsődleges oka.

Mi alakította a kutyafajták kialakulását?

A szakértők kutyakoponyákat vizsgáltak és hasonlítottak össze annak érdekében, hogy kiderítsék, vajon a csontszerkezet teszi-e az egyes, feladatokra kitenyésztett kutyafajtákat alkalmasabbá az általuk jellemzően végzett feladatokra. A koponyamorfológiai vizsgálatok során a Nicholas Hebdon és Lindsay Waldrop által vezetett kutatásban 40 kutyafajta és 18 vadon élő kutyaféle koponyáit hasonlították össze, 117-et összesen. Egyes koponyáknál 3D-s rekonstrukciót is végeztek a vizsgálatokat megelőzően.

A kutatók jelentős átfedést találtak a koponya alakzatában a fajták és a funkcionális kategóriák között, de egyértelmű bizonyítékot nem sikerült felfedezniük arra vonatkozóan, hogy maga a koponya alakja a funkciónak megfelelően fejlődött volna – áll a Phys.org-on közzétett munkájukban.

Szerintük ez arra utal, hogy az emberek elsősorban az előnyben részesített látható tulajdonságok miatt szelektálták a kutyákat. Úgy vélik, más tényezők, például az egyéni személyiség befolyásolják a kutyák feladatellátását.

„Az elmúlt 200 évben az emberek több száz kutyafajtát hoztak létre, amelyek nagyon eltérően néznek ki. A kutyafajták kialakulásuk során specializálódtak olyan feladatokra, mint a terelés, a védelem és a szaglás. Feltételeztük, hogy ezek a kutyák azért néznek ki másként, mert szerkezetileg specializálódtak ezekre a feladatokra, de tanulmányunk azt mutatja, hogy legalábbis a koponyájuk alakját illetően nem így történt” – közölte Waldrop, a Chapman Egyetem biológiai adjunktusa.

A munkafeladat nem látszik meg a koponyákon

A tanulmány során a rendészeti és katonai programokban, járőrözésre és észlelésre kiképzett kutyákat is górcső alá vettek, többek között az American Kennel Club (AKC) és a United Kennel Club (UKC) fajtastandardjait is figyelembe véve. Az eredmények azt mutatták, hogy a háziasított kutyafajták kivételes változatosságot mutatnak koponyájuk alakjában, de nagy az átfedésük a koponya funkcionális feladatoknak megfelelő részei között is.

Ez azt jelzi, hogy az egyes fajták morfológiailag nem annyira specializálódtak az ilyen feladatokra, mint azt korábban gondolták. Például a harapáserő mérésekor nem mutatkozott látványos különbség azoknál a kutyafajtáknál, amelyeket ezen tulajdonságaik alapján szelektáltak elődeink. A tanulmányban a szájzár mítoszával is leszámolnak.

Tanulmányunk azt mutatja, hogy ez egyszerűen nem igaz.

Hasonlóképpen: a szimatmunkára szelektált fajták sem mutattak szignifikánsan jobb szaglómorfológiát más fajtákhoz képest.

A nyomott orrú kutyák fejlődése az emberi esztétikumnak köszönhető

Az egyetlen fajtacsoport, amely egészen eltérő koponyamorfológiát mutatott, a brachycephal fajták voltak, de ez a tulajdonság nem kötődik a funkcionális specializációhoz. Ennek kialakulásában leginkább az emberi esztétikai preferenciák játszottak szerepet. Nicholas Hebron vezető kutatót leginkább az az általános hasonlóság lepte meg, amit a legtöbb, nem brachycephal kutyakoponyában észleltek.

„Az emberek annyi tenyésztési munkát végeztek ezen állatok vizuális megjelenésének megváltoztatása érdekében, hogy őszintén szólva számítottam arra, hogy valóban markáns csoportosulásokat fogok látni, de ebből valójában nem sokat láttunk” – mondta.

A vadon élő állatok és a kutyafajták kialakulása eltérő

Amint azt már a bevezetőben is szóba hoztuk, ez a kutatás azért is volt igazán izgalmas, mert nemcsak a háziasított kutyafajtákat vizsgálták, hanem vadon élő, távoli rokonaikat is. Azt találták, hogy a háziasított kutyafajták morfológiája nagymértékben különbözik a vadon élő állatokétól. Mint kiderült, a farkasok és a rókák koponyájának alakja sokkal jobban illeszkedik természetes funkcionális szükségleteihez, a vadászathoz. A farkasok és a rókák koponyahosszukhoz képest általában megnyúlt orrúak, ami az érzékszerveikre, például a szaglásra támaszkodó fajokra általánosságban is jellemző.

A farkasok koponyájának alakja egyértelműen a vadászathoz és a szagláshoz alkalmazkodott, míg a rókáké valamennyire hasonló a kutyákéhoz.

A kutatók számára a vizsgálatok során kiderült, hogy a rókák koponyájának alakja jelentős átfedésben van néhány modern kutyafajtáéval, különösen terrierekkel. Ezeket a kutyafajtákat történelmileg leginkább a kártevőirtás és apró méretű zsákmányállatok üldözése érdekében tenyésztették ki. Erre utalhat az is, hogy a két faj koponyamorfológiája hasonlóságokat mutat.