Kutyabarát helyek, helybarát kutyák: Márton Attila különvélemény

Ahogy a kutyák mindennapi szerepe megváltozott az életünkben, egyre inkább elvárjuk azt is, hogy a környezetünk is másképp viszonyuljon jelenlétükhöz.

A kutyabarát helyek száma évről-évre gyarapodik. Ez rendkívül jó hír a gazdiknak, hiszen sokkal könnyebben kivitelezhető egy nyaralás, egy éttermi vacsora vagy sörözés az ismerősökkel. Ha útnak indulunk bevásárolni vagy ügyeket intézni, akkor sem kell a négy fal közé zárva magára hagynunk négylábú kedvencünket. A fogadóhely esetében pedig a kutyák iránti vendégszeretet – amellett, hogy egy praktikus marketingeszköz – felvállalja és népszerűsíti az állatok elfogadását és szeretetét.

Milyen egy kutyabarát hely?

Azt tisztázzuk le, hogy egy hely nem attól lesz kutyabarát, hogy oda őket beengedik. Ennél egy kicsit több kell. Létezik már egy-két minősítő rendszer, amely a tevékenységi kört is figyelembe véve vizsgálja meg azt, hogy a kialakított közeg mennyire felel meg egy eb igényeinek.

Nagyon leegyszerűsítve: nem arról van szó, hogy jófejek vagyunk és nincs azzal gondunk, ha betipeg egy kutya, hanem a betérő négylábúnak képesek vagyunk olyan körülményeket biztosítani, ahol az igényeinek megfelelő módon töltheti el idejét.

A különbség leginkább a szálláshelyek esetében látható. Nem csak arról kell szóljon a történet, hogy az ebet beengedjük a szobába. Szükséges egy hely, ahol megfelelő és higiénikus módon el tudja végezni a dolgát és jó az is, ha rendelkezésre áll egy-két kutyatartáshoz szükséges felszerelés. Optimális esetben pedig arra is van lehetőségünk, hogy kicsit játsszunk vele, lefárasszuk.

Amikor egy boltból nem zavarnak ki, ha kedvencemet egy táskába téve beviszem, attól még a helyet nem feltétlenül kell kutyabarátnak nevezni. Mondjuk inkább azt, hogy „gazdibarát”.

Milyen a helybarát kutya?

Ahhoz, hogy a világot ellepjék a kutyabarát helyek, kell az is, hogy az oda betérő kedvencek megfelelő módon tudjanak viselkedni. Ennek feltétele pedig az, hogy a gazdik képesek legyenek megfelelően szocializálni, nevelni, és ha szükséges, szabályozni saját kedvencüket. Arról nem is beszélve, hogy egy esetlegesen kialakuló, elkerülhetetlen konfliktust is kezelni kell.

Azok a kutyák, amelyek már a napi rutinnak számító séta idején sem tudnak viselkedni a parkban vagy a kutyafuttatóban, egészen biztosan valók a bevásárlóközpontba? A póráz végén mindenre vicsorgó, teljesen labilis ebeknek van helye egy étteremben? Miért akarjon egy szálloda kutyákat is beengedni, amikor a kedves gazdik leginkább elsunnyogni próbálják azt, ha kedvencük valamit tönkretett?

Felkészültünk rá?

Általában mindenki elfogult a saját kedvencével szemben. Ami önmagában nem is lenne gond. Viszont kellő önkritika szükséges ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk azt, hogy a kutyánkat bevigyük egy számára sok esetben idegen ingereket jelentő helyre. Ha azt szeretnénk, hogy az emberi élettér minél több szegletében szívesen lássák őket, ahhoz az is kell, hogy mi, mint felelős gazdik felnőjünk a feladathoz, és megfelelő módon felkészítsük erre négylábú kedvencünket.

(Képek: Getty Images Hungary)