Nem is gondolnád, milyen állatok a kutyafélék legközelebbi rokonai

A kutyaalkatúak az egész Földön megtalálhatók, még az Antarktiszon is. Alrendjéhez tartozik természetesen a kutyafélék családja, továbbá a medvefélék, a macskamedvefélék, a bűzösborzfélék, a mosómedvefélék, a menyétfélék és az úszólábúak öregcsaládja.

A kutyaalkatúak egységes jellemzése igen nehéz, hisz ahogy láthatod is a fentebb felsoroltak alapján, egymástól nagyon eltérő testfelépítésű és életmódú fajok tartoznak ide. Ezért a mai cikkünkben nem is erre fektetnénk a hangsúlyt, hanem bemutatnánk néhány fajt röviden, valamint kiemelnénk azok különlegesebb jellemzőit, szokásait.

Mik azok a kutyaalkatúak?

Persze egy rövidke összefoglaló nélkül a cikk nem lenne teljes! Tehát a kutyaalkatúakra jellemző a megnyúlt pofa és a nem visszahúzható karmok, a macskaalkatúakkal ellentétben. Járáskor általában leteszik a földre a teljes talpukat a kutyafélék kivételével, amelyek az ujjaikon járnak. Fogaiknak a száma is nagyobb, és bár a ragadozók rendjébe tartoznak, hajlamosabbak az opportunista mindenevő táplálkozásra. Érdekesség, hogy a korábbi rendszerekben sokáig nem határolták el a macska- és kutyaalkatúakat, a hiénákat pedig az utóbbiakhoz sorolták. Ezek mára mind megdőltek.

A mai cikkben egyetlen kutyafélét (Canidae) sem tárgyalunk, nekik ugyanis szenteltünk saját cikkeket, amelyeket ide kattintva érhetsz el.

Medvefélék családja (Ursidae)

Bizony, Dr. Bubó Ursulájának neve is a latin névből ered, nagyon találóan. Ebben a családban találhatók a legnagyobb szárazföldi ragadozók, köztük például a jegesmedvével, amely fajnak hímjei akár 400–600 kg-ot is nyomhatnak. Meglepő lehet, de ezen fajok hajlanak a növényevő életmód felé. A medvefélék családjába 5 ma élő nem, ezeken belül pedig 8 faj tartozik. Közülük most egy kevésbé ismert fajt, a maláj medvét emeljük ki és mutatjuk be néhány mondatban.

Maláj medve

A maláj medve a legkisebb medvefaj, mindössze 25–65 kg. Angolul a sun bear, vagyis napmedve névre hallgat, a mellkasán ugyanis van egy jellegzetes sárgás krémszínű folt. Morfológiája igen szokatlan: befelé forduló mellső lábak, lapított mellkas, erőteljes, hosszú karmú mellső végtagok jellemzik, amelyek egyértelműen a mászáshoz való alkalmazkodást sugallják. Nem meglepő tehát, hogy a faj egyedei nagyon jó mászók, ám a szárazföldön úgy tűnhet, hogy kifejezetten ügyetlenül mozognak. Szinte teljes mértékben a lombkoronában élnek, ott is alszanak és napoznak.

Macskamedvefélék családja (Ailuridae)

Valamikor a medvefélékhez és a mosómedvefélékhez sorolták őket, ma azonban már saját családjuk van. Kínában élnek, korábban Észak-Amerikában is előfordultak. A macskamedvefélék családjába 9 ismert nemet sorolnak, amelyek közül ma már csak egyetlen nem, és azon belül egyetlen faj él, a vörös macskamedve. (Mintegy 30 fosszilis faj maradványai ismertek, köztük volt olyan, amely Magyarországon is őshonos volt.)

Vörös macskamedve

Ha a vörös panda nevet említjük, akkor már biztosan tudod is, hogy kiről van szó, hazánkban azonban a hivatalos elnevezése a vörös macskamedve. Bár ő is kutyaalkatú, nem kifejezetten közeli rokona az óriáspandának, amely a medvefélék családjában kap helyet. Leginkább bambuszrüggyel vagy bambuszlevelekkel táplálkozik, de az étlapjára felkerültek még a gyümölcsök és a virágok is. A Vörös Lista szerint jelenleg veszélyeztetett státuszban van. Kifejezetten nehéz megfigyelni a vadonban, így az eddig szerzett információk nagy része fogságban tartott állatok megfigyelésein alapul. Talán nem gondolnád, de ezek a végtelenül helyes kis állatok territoriális, magányos lények, akik kifejezetten vokálisak. Megfigyeltek náluk 7 különböző jelzést, amelyek között ott van az ugatás, a bömbölés, a morgás és a sikítás is, valamint egy dudáláshoz hasonló hang. Itthon több vadasparkban és állatkertben is megcsodálhatjuk.

Bűzösborzfélék családja (Mephitidae)

Korábban a menyétfélékhez sorolták őket, és az anális bűzmirigyeikről ismertek. 4 nem és 12 ma élő faj tartozik a bűzösborzfélék családjába. Sötét szőrzetükön világos mintázat figyelhető meg, amely a ragadozókat hivatott figyelmeztetni. Végbélnyílásuk mellett jól fejlett bűzmirigyek vannak, amikből veszély esetén bűzös és égető váladékot lövellnek a támadójukra, amely a szembe jutva átmeneti vakságot is okozhat.

Csíkos bűzösborz

A csíkos bűzösborz akár 4 méterre is el tud spriccelni, és közvetlenül az áldozat szemét célozza. Csak hogy komolyan vedd az amerikai filmekben a bűzösborzos jeleneteket, a váladék szaga egyszerre emlékeztet a fokhagymára, az égő tollra és gumira, valamint a rothadó káposztára. Ha ez nem lenne elég szörnyű, 7-8 alkalommal is képes spriccelni, és a szag hetekre beveszi magát a bőrbe, a szőrbe, a hajba, a tollba és a ruhába is. De hogy lásd, jóindulatú jószágról van szó, a bűzösborz mindig figyelmeztet: hátsó felét mutatja az ellenfélnek, bozontos farkát felegyenesítve, miközben mellső lábaival topog és füttyög is. Ha ez nem hatásos, kegyetlenül veti be biológiai fegyverét. Rendkívül szomorú, hogy Észak-Amerika egyik legkeresettebb prémállata, és egykor a pézsmapocok után a második legtöbbet befogott állat volt.

Mosómedvefélék családja (Procyonidae)

A mosómedvefélék kizárólag Amerikában őshonosak, tépőfoguk kicsiny, nincs vakbelük és ujjaik végén rövid, hajlott karmokat viselnek. A családba 6 ma is élő nem és 12 faj tartozik. Köztük vannak magányosan és családi közösségekben élők is. Mindenki kedvencéről, a trash pandáról, vagyis a mosómedvéről már többször is írtunk az oldalon, így ma inkább a farksodró nevű fura szerzetet elemezzük ki.

Farksodró

A farksodró a trópusi erdők lombkoronájában él Dél-Mexikótól délre, a brazíliai Mato Grossóig. Bár a faj a lombkoronák lakója, nincsen közeli rokonságban a főemlősökkel. Gyümölcsevő állat, amely többnyire nyers gyümölcsöket vagy gyökereket, hajtásokat, magvakat eszik, kifejezetten előnyben részesítve a fügét. Ezeknek a 82–133 cm-es állatkáknak a nyelve majd 13 cm hosszú, amelynek igen nagy hasznát veszik, ha meg kell szerezniük a gyümölcsöket, vagy ki kell nyalogatni a virágok nektárját. Eredeti neve a kinkajou, amely francia eredetű szó, és a rozsomák algokin elnevezésén alapul. Tehát, Marvel, ha szükséged lenne egy új karakterre, van egy tippünk! Sajnos gyakran tartják őket egzotikus kedvencként is, ugyanis az elbeszélések szerint játékos természetük van, szinte egyáltalán nincs szaguk, és akár 40 évig is élhetnek fogságban.

Menyétfélék családja (Mustelidae)

A menyétfélék családja mind közül a legváltozatosabb. Fajai hírhedtek ádáz természetükről és hosszúkás testükről. A család 22 nemet és 67 fajt foglal magában; köztük a kutyaalkatúak legkisebb faját, a menyétet, amely Magyarországon is előfordul. Elképesztően fifikás és könyörtelen kis ragadozók, akik már babakorukban elkezdik a ragadozás gyakorlatát. Egy meglepő esetet sikerült Angliában valakinek lefényképeznie: egy zöld küllő repült egy fiatal menyéttel a hátán. A fényképész magyarázata szerint a fiatal menyét megtámadta a madarat, de annak végül sikerült elmenekülnie, a kis vörössel a hátán. A fotót ide kattintva nézheted meg.

Fontos még kiemelni, hogy a menyétfélék családja rendkívül népes; idetartoznak például a borzformák, a zorillaformák és a vidraformák is, így nagyon nehéz volt egyetlen fajt kiemelni. De ha már emlegettük a rozsomákot, és végre oly hosszú évek után a vásznon láthatjuk old school kosztümjében, megérdemli a karakter névadója, hogy róla is megemlékezzünk.

Rozsomák

Népies nevén a torkosborz, amelyre nem igazán szolgált rá, legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében, ugyanis falánkság nem jellemző rá, féktelenség azonban igen. A rozsomák ugyan lusta vadász, de akár nála nagyobb élőlényeket is el tud ejteni. Sőt, az emberre is veszélyes lehet. 2007 nyarán néhány példány elszabadult Balatonvilágoson, és hatalmas károkat okoztak, a riadalomról nem is beszélve. Az állatokat egy turistacsoport hozta be Magyarországra. Itthon ugyan nem található meg a faj, de fosszilis maradványaikat több barlangban is megtalálták hazánkban. Egy felnőtt példány territóriuma 2000 km² is lehet, ahol levadássza még a jávorszarvasborjakat is. Télen ér igazán a csúcsra, az addig nehezen mozgó ragadozó a havon hangtalanul csúszva lepi meg az áldozatait, a bőrhártyás mancsoknak köszönhetően pedig a nála nagyobb állatokat is játszi könnyedséggel gyűri le futás közben. Gyakran orozza el más ragadozók zsákmányait, sokszor a farkas vagy a medve elől is elveszi a prédát.

Úszólábúak öregcsaládja (Pinnipedia)

Korábbi rendszerekben eltérő volt a csoport klasszifikációs megítélése. Egy rendszerezési elv szerint a ragadozók különálló alrendjét alkotják mint víziragadozók, szemben a szárazföldi ragadozó emlősökkel, mint a kutya- és macskaalkatúak. Az úszólábúak öregcsaládjába tartozik a rozmárfélék (egyetlen fajjal, a rozmárral), a fülesfókafélék és a fókafélék családja. Ez a 3 család 22 ma is élő nemet és 25 fajt foglal magába.

Rozmár

Bár a rozmár alakja a legtöbbünk lelki szemei előtt van, az sokkoló lehet, hogy valójában mekkora állatok. Egy hím átlagos mérete 3,2 m és 1,2–1,5 tonna, a nőstényeké 2,7 m és 600–850 kg. A hímek agyara elérheti az 1 métert is, de átlagosan 50 cm, a nőstényekén valamivel kisebb. Gyökerük nincsen, bár a szemfogakból alakulnak ki, és az állat teljes életén át nőnek. Az ajkak fölött érzékelő szőrszálakat figyelhetünk meg, amelyek mechanikai ingereket és hullámokat fognak fel. A borjaknak még tömött, puha bundája van, azonban ahogy egyre növekszenek, ez ritkul, majd el is tűnik, és csak a rendkívül vastag bőr marad. Ez az öreg bikáknál 2,6 cm vastag is lehet. Többnyire családokban vagy csordákban élnek, a bikák háremet gyűjtenek maguk köré, akiket a riválisokkal szemben védenek. A fóka- és bálnavadászok Európában és Amerikában a 18. és 19. században egyformán vadászták a rozmárt is, ami az atlanti alfaj drasztikus visszaszorulásához vezetett. Húsát még ma is fogyasztják, bár nem különösebben ízletes; a sarkvidéki népeknél azonban ez létszükséglet, így engedélyezett is.