Mindenki kedvenc árnyalata az aranyos „zsemleszín”, de tudtad, hogy a farkasoknak is köze van hozzá?

Egyes kutyafajtákat különösen vonzóvá tesz jellemző szőrszínük vagy mintázatuk. Ilyen például a golden retriever aranyosan csillogó „zsemleszínű”, szakkifejezéssel élve sárga bundája, vagy az auzstrál juhászkutya merle mintázata. A kutatók korábban úgy gondolták, hogy a szőrzet színének eltérései azután kezdtek kifejlődni, hogy az emberek elkezdték háziasítani, majd tenyészteni a kutyákat. A Nature Ecology and Evolution folyóiratban megjelent tanulmány arról számol be, hogy létezik egy olyan gén, amely jelen volt már a háziasítás előtt is, és létrehozott 5 olyan árnyalatot és mintát, amelyek ma is több száz fajta esetében vannak jelen.

A mutációk egy olyan állati őstől származnak, amely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt vált el a szürke farkasoktól. A tanulmány azért is különösen érdekes, mert segíthet feltárni a a különböző kutyafajták eredetét és fejlődését.

Egyetlen fehérje irányít mindent

A kutyák egyedi szőrszínüket az agouti-signaling protein, röviden ASIP nevű géntől nyerik. Ez a gén felelős a sok emlősben előforduló sárga és fekete pigmentek mennyiségének és változatosságának szabályozásáért. A sárga árnyalatot pheomelaninnak, a fekete árnyalatot pedig eumelaninnak nevezik. A szőrzet színmintái e két pigment szabályozott előállításának eredményeként alakulnak ki. Az ASIP gén által szabályozott 5 színváltozat, vagy fenotípus a következő: domináns sárga (dominant yellow), árnyalatos sárga (shaded yellow), agouti, fekete nyereg (black saddle) és fekete hát (black back).

Domináns sárga bundája van például az akitának, a basenjinek és a labradornak. Ez a mintázat a sarki farkasokkal közös, és a mai kutyák akkor örökölték meg, amikor a leszármazási vonal 2 millió évvel ezelőtt szétvált. Hatalmasat ugrunk itt az időben, ugyanis a háziasítást körülbelül 40 ezer évvel ezelőttre teszik. A tudósoknak így már sokkal több fogalma van arról, hogy mi történhetett kedvenceink őseivel a köztes időszakban.

Árnyalatos sárga szőrrel büszkélkedhet a skót juhászkutya és a leonbergi. A csehszlovák farkaskutya és a malinois bundája agouti, melynek különlegessége, hogy akkor fordul elő, amikor egynél több pigment van jelen minden szőrszálon. Fekete nyereg mintázattal a német juhászkutya és például a beagle rendelkezik. Fekete háta pedig többek között a berni pásztorkutyának és az erdélyi kopónak van. Az utóbbi abban különbözik az előbbitől, hogy ezeknek a fajtáknak a hátát nagyobb részben fedi fekete szőrzet, szinte az egész testüket beborítja. Általában ezeknél a fajtáknál megfigyelhető a jelentősen eltérő árnyalatú has vagy mancsok.

A sárga tulajdonképpen fehér

A tudósok szerint a világosabb szőrszínek, mint a domináns sárga és az árnyalatos sárga, kedvezhettek az ősöknek. Mégpedig úgy, hogy a havas környezetben vadászat közben jobban rejtve maradhattak így. Elképesztő erre gondolni, de ezek az árnyalatok sokat segítenek abban, hogy biztosabb képet alakítsunk ki arról, hogyan nézhettek ki ezek az állatok 2 millió évvel ezelőtt, és milyen életvitelt élhettek. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a színmintáknak a kialakulása a kutatók között már hosszú évek óta vita tárgyát képzik. Végre ezt is sikerült tisztázni.

„Eleinte meglepődtünk, amikor felfedeztük, hogy a fehér farkasok és a sárga kutyák szinte azonos ASIP DNS-konfigurációval rendelkeznek. De még jobban meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ez a konfiguráció több mint 2 millió éves.” – mesélte Chris Kaelin, a HudsonAlpha Biotechnológiai Intézet kutatója. Ha lehet fokozni a meglepetéseket, arra is rájöttek, hogy a farkasok és a kutyák eggyel több dologban egyeznek olyan távolról kapcsolódó fajokkal, mint az aranysakál vagy a prérifarkas.

Tosso Leeb, a tanulmány egyik társszerzője kifejtette, hogy lenyűgöző, hogy a már kihalt fajból származó DNS egy kis darabkája még ma is megtalálható a sárga árnyalatú kutyákban. Pontosan úgy, ahogy a modern ember genomja is hordoz egy darabkánt a neandervölgyiek DNS-éből.