Ezek a leggyakoribb okok a kutya viselkedési problémáinak hátterében

A kutyák viselkedési problémáit gyakran félreértik vagy rosszul kezelik a gazdik. A rendellenes szokások megértése az első lépés azok megoldásához. Ebben segítünk.

Számos oka lehet egyes viselkedésformák létrejöttének, amelyek elkerülésében és kontrollálásában az engedelmességi tréningek vagy akár viselkedés-szakértők is segíthetnek. Az engedelmességi tréningek például szilárd alapot adnak az alapvető vezényszavak megtanulásához, valamint az eb megfelelő szocializálódásához, így segítve a kutya viselkedési problémáinak kialakulását.

1.) Ugatás

A legtöbb kutya különböző módokon adja tudtunkra, mit szeretne tőlünk, gazdiktól; ugat, üvölt, nyafog és nyüszít. A túlzott ugatás azonban viselkedési problémának számít, amit mindenképpen kezelnünk kell. Mielőtt nekifognánk a nehézség megoldásának, próbáljunk meg rájönni, hogy miért ugat sokat kedvencünk. Igyekezzünk kontrollálni a túlzott ugatást; tanítsuk meg kutyánknak az „ugass” és a „csend” parancsokat. Legyünk mindig következetesek, türelmesek, és derítsük ki az ugatás valódi okát.

Az ugatás leggyakoribb okai a következők lehetnek:

• figyelmeztetés;
• játékosság és izgalom;
• figyelemfelkeltés;
• szorongás;
• unalom;
• más kutyákra való reagálás.

2.) Rágás

A rágás minden kutya számára természetes és sokak számára beidegződött tevékenység. A túlzott rágcsálás azonban hamar viselkedési problémává válhat, ha kedvencünk már nem csak a saját játékait rágja. Ösztönözzük kutyánkat, hogy a neki megfelelő dolgokat rágja azáltal, hogy rengeteg játékot biztosítunk számára. A személyes tárgyainkat tartsuk távol tőle, és ha nem vagyunk otthon, kedvencünk mindenképpen legyen elzárva, nehogy pusztítást okozzon, mire hazaérünk.

Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy gondoskodunk kedvencünk mozgásigényének kielégítéséről, és ha állatorvos vagy viselkedés-szakértő segítségét kérjük a rágás okának felderítésében.

A rágás, illetve rágcsálás leggyakoribb okai a következők:

• szeparációs szorongás;
• túl korai elválasztás: egyes kutyák rágcsálják, szopizzák a különféle textíliákat, ami a szakértők szerint a túl korai elválasztás következménye;
• éhség;
• kölyökkori fogváltás.

3.) Ásás

Ha lehetőség nyílik rá, a legtöbb kutya ásni fog; ez is, mint a rágás, ösztön kérdése. Bizonyos kutyafajták, például a terrierek, hajlamosabbak erre a tevékenységre. Bosszantó dolog, ha kutyánk felássa az udvart, éppen ezért itt is, mint más probléma esetén, határozzuk meg az ásás okát, majd dolgozzunk annak megszüntetésén.

Mozgassuk le kutyánkat, töltsünk vele több időt, ne hagyjuk unatkozni. Eljárhatunk vele tréningekre, vagy belevághatunk valamilyen kutyás sportba is. Ha ezek után sem javul a helyzet, jelöljünk ki olyan területet a kertben, ahol kutyánk szabadon áshat, és tanítsuk meg rá, hogy csak itt szabad tevékenykednie.

Az ásás okai a következők lehetnek:

• unalom vagy túl sok energia;
• szorongás vagy félelem;
• vadászösztön;
• kényelmi indok (például fészekrakás ellés előtt, illetve ha fázik az eb)
• a javak elrejtésének vágya (például csonté, játékoké);
• szökési kísérlet vagy bejutás valahova.

4.) A szeparációs szorongás

A szeparációs szorongás sajnos az egyik leggyakoribb, egyúttal legtöbbet tárgyalt kutyaviselkedési probléma. A szorongás legtöbbször ugatásban és szobatisztasági gondokban nyilvánulhat meg. Valamint a pusztítás egyéb formáiban, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a kutyát elválasztják gazdájától. (Ezalatt értsd azt is, ha a gazda elmegy munkába, vagy súlyosabb esetekben átmegy a másik szobába.)

Fontos hangsúlyozni, hogy ezen tevékenységek más problémák következtében is megjelenhetnek. A valódi szeparációs szorongás célzott edzéssel, viselkedésformálással és deszenzitizáló gyakorlatokkal kezelhető, enyhítésére szélsőséges esetekben gyógyszeres kezelés is indokolt lehet.

A valódi szeparációs szorongás jelei a következők:

• A kutya ideges lesz, amikor a gazdi indulni készül.
• A helytelen viselkedés a gazdi távozása után 15–45 perccel következik be.
• A kutya folyamatosan követni akarja a gazdáját.
• A kutya megpróbál gazdájához érni, amikor csak lehetséges.

5.) Ürítési problémák

A nem megfelelő vizelet- és székletürítés az egyik legfrusztrálóbb kutyaviselkedés. A legfontosabb, hogy először beszéljünk állatorvosunkkal, hogy kizárhassuk az egészségügyi gondokat. Kölyökkutyáknál 12 hetes korig természetesnek mondható, hiszen ez a szobatisztává válás folyamatának része.

Idősebb kutyák esetében azonban komolyabb oka lehet a baleseteknek. Egy felnőtt, már szobatiszta kutya esetében a lakásban piszkítás hátterében az említett egészségügyi okok mellett viselkedésproblémák állhatnak.

Ha nem találnak orvosi okot, próbáljuk meghatározni, hogy az alábbiak közül melyikre vezethető vissza kedvencünk esetében:

• alávetett/izgatott vizelés;
• területjelölés;
• szorongás;
• nevelési probléma.

A legtöbb felnőtt, már szobatiszta kutya megtanulhatja az úgynevezett „kutyuscsengő ” használatát, amellyel jelezheti a gazdájának, mikor engedje ki őt egy pisiszünetre. Ez főleg idősödő kedvencek esetében lehet nagyon hasznos, hiszen ők már nehezebben tartják vissza a szükségleteiket, emiatt gyakrabban kell kivinni őket.

Cikkünk folytatásában további viselkedésproblémák hátterét tárjuk fel. Addig pedig ajánljuk figyelmedbe a kutyák szeparációs szorongásáról szóló írásunkat.