Itthon is összeakadhatsz viperával: így reagálj, ha kutyával vagy

Minden gazdi szeretné biztonságban tudni a kutyáját, ám vannak olyan ebek, akik egyszerűen „keresik a veszélyt”.

A következő videón látható találkozás a kígyó számára valószínűleg igen kellemetlen élmény lehetett, ugyanis egyszeriben egy fekete labrador (vagy legalábbis labrador jellegű kutya) szájában találta magát. Szerencsére a „puha szájú” vadászkutya nem bántotta a kígyót, sőt, a hüllő sem tett kárt a kutyában, csak rátekeredett a szájára, mintha egy szájkosár lenne. Nem csoda, hogy a videó készítője, aki kígyók befogásával foglalkozik, az egyik legemlékezetesebb esetének könyvelte el. Hiszen nem mindennapi látvány egy kutya egy élő és mozgó kígyóval a szájában; főleg úgy, hogy mindkét állat sérülésmentesen megússza a találkozást. Következő cikkünkből megtudhatod, hogy mi a különbség egy vipera és egy sikló között, valamint hogy hazánkban hol találkozhatsz ezekkel a hüllőkkel.

Hazánkban is az utadba akadhat vipera?

Egy kígyóval való találkozás igazán kellemetlen meglepetés lehet, de nem kell, hogy rossz vége legyen. Szerencsére Magyarország kígyópopulációja leginkább siklókból áll, akik méreg híján közel ártalmatlanok mind az emberre, mind a kutyákra nézve. Igazi veszélyt két viperafajunk jelenthet, a rákosi vipera, illetve a keresztes vipera. Előbbi nagyon ritka, veszélyeztetett faj, és kiválóan rejtőzködik. Utóbbi elterjedtebb (emellett még mindig védett), de ez nem azt jelenti, hogy szeretne emberrel vagy számára veszélyes állatokkal összetalálkozni.

Első ránézésre onnan tudhatjuk, hogy viperával, és nem siklóval van dolgunk, hogy a viperák kisebbek, zömökebbek, farkuk hirtelen elvékonyodik, fejük pedig háromszög alakú. Ha valamilyen oknál fogva közelebb kerülünk hozzájuk, akkor azt is észrevehetjük, hogy pupillájuk függőleges. Azt érdemes kiemelni, hogy vannak nehezebben megkülönböztethető példányok, amelyek hosszúkásabbak, és nem olyan definiáltan háromszög alakú a fejük. Annak ellenére pedig, hogy legtöbbünk fejében a viperákról az a kép él, hogy barnák, jól felismerhető mintázattal a hátukon, ez nem mindig van így. Vizes élőhelyek közelében ugyanis előfordulhatnak teljesen fekete példányok is.

A rákosi vipera mérge gyenge, ennek ellenére nem árt, ha egy orvos is látja a megmart személyt. A keresztes vipera marása már veszélyesebb lehet és ellenmérget igényelhet, de azt hangsúlyoznánk, hogy a viperák első reakciója a menekülés, nem pedig a támadás. Sőt, ha az utóbbira lenne kényszerülve, még akkor sem biztos, hogy méreggel védekezik, hiszen nem szereti pazarolni, ezért viszonylag gyakori, hogy az első marás általában „álmarás”, avagy „száraz marás”.

A marások azonban többnyire nem balszerencséből fakadnak, hanem emberi felelőtlenségből

– említi meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Ennek ellenére ne nézzük le

Az MME felhívja a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi 60 év alatt mindössze két alkalommal volt halálos kimenetelű a keresztes vipera marása, nem szabad lenézni a mérge erejét. A méreg alapvetően a keringési rendszert támadja, a marás helyén, illetve nagyobb méregmennyiségnél az egész végtagra kiterjedő ödéma alakul ki. Ezenkívül számos más, kellemetlen tünettel járhat a marás, nem beszélve arról, hogy állományonként változhat, hogy milyen súlyos a méreg hatása. A megfelelő, gyors orvosi ellátás mellett viszont nem kell pánikba esni.

Hazai viszonylatban véve évente hozzávetőlegesen 3-4 eset fordul elő, bár olykor évek telnek el baleset nélkül, ami híven tükrözi az állományok alacsony egyedszámát is

– írják az MME honlapján.

Egy kutya számára nagyobb veszélyt jelentenek

A kutyák számára nyilván veszélyesebb lehet egy viperamarás, de abból ítélve, hogy milyen ritkán marnak meg embereket, nem valószínű, hogy a gazdájukkal túrázó ebek nagy veszélyben lennének. Ennek ellenére érdemes elővigyázatosnak lenni, ha pedig mégis megtörténne a baj, akkor azonnal kérjünk orvosi segítséget, és minél hamarabb juttassuk el kedvencünket egy szakemberhez. Maradjunk nyugodtak, hogy kutyánk is a lehetőségekhez képest nyugodt maradhasson. Ha tudjuk, akkor vigyük kézben az ebet, lehetőleg úgy, hogy a harapás helye a szív szintje alatt legyen.

Így minimalizálható a találkozás esélye

Ha kijelölt túraútvonalakon közlekedünk, akkor viszonylag kevés esély van arra, hogy valaha is összetalálkozunk egy mérges kígyóval. Főleg, hogy minél messzebb szeretnének lenni az emberektől, kerülik a konfliktust, és megérzik, ha közeledünk. Ennek ellenére érdemes a saját oldalunkról is kerülni a találkozást, így újabb érv hozható fel a pórázhasználat mellett, vagy legalább amellett, hogy ne engedjük el annyira a kutyánkat, hogy nem is tudjuk, éppen mit csinál. Ha kígyót látunk, ne ijedjünk meg, egyszerűen hagyjuk békén. Vezessük tovább úgy a kutyánkat, hogy elkerüljük a kontaktust.

A rákosi vipera a Hanságban, illetve a Duna–Tisza közén fordul elő. A keresztes vipera kicsit elterjedtebb, a Zemplénben, Belső-Somogyban, a Szatmári- és a Beregi-síkon, illetve Dél-Zalában lehet megtalálni.

Összességében tehát nem árt az elővigyázatosság, de ne menjen el a kedvünk a túrázástól. Tiszteljük a természetet, vigyázzunk rá, és nézzünk a lábunk elé! Felelős gazdiként pedig figyeljünk a kutyánkra. Így könnyedén elkerülhetjük a kellemetlen találkozásokat.