Nem csak a macskák, a kutyák is hatalmas fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára

A macskákra már nagyon régóta mutogatunk ujjal, amiért rendkívül hatékony opportunista vadászként mindent elpusztítanak, amihez hozzáférnek, nem csak a rágcsálókat. Ennek következményeként több madárfaj is veszélybe került, ami az ökoszisztémánkra jelent kifejezetten nagy terhet. Az újabb kutatások alapján a kutyák sem különbek; invazív fajként ők is számos állatfaj kihalásáért hibáztathatók. És ez még nem minden!

A következőkben megtudhatod, hogy miért veszélyes a kutya a környezetére, és mit tehetünk, hogy javítsunk a kialakult helyzeten.

Mit jelent pontosan az, hogy invazív faj?

Az olyan fajokat nevezzük invazívnak, amelyek nem őshonosak abban az ökoszisztémában, amelyben megjelennek. Felbukkanásuk gazdasági és környezeti károkat okoz vagy okozhat az embereknek és a területen élő őshonos fajoknak is. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden nem őshonos faj okoz károkat; van, hogy a megjelenésük előnnyel jár.

Furcsa az ember legjobb barátjára ezen a szemüvegen keresztül tekinteni, igaz? Pedig sajnos a valóság az, hogy lehet okunk az aggodalomra.

200, a Vörös Listán szereplő fajra jelentenek veszélyt

Kutyásként szomorú lehet szemrevételezni, hogy a négylábúak rovására mik írhatók, de a tisztánlátás kedvéért mégis nézzük meg. A kutyák ragadozóként az őshonos vadon élő állatokkal harcot vívnak az élelemszerzésért, kereszteződhetnek más fajokkal és betegségeket is terjeszthetnek. Persze azt mindenképpen érdemes kiemelni, hogy nem a lakásban vagy jól elkerített udvaron tartott, oltott és chipezett ebekről van szó, hanem azokról, amelyeknek ugyan van gazdájuk, de felügyelet nélkül kóborolhatnak bármikor és bármerre, vagy gazdátlan kóbor, vagy elvadult ebek.

A Global Invasive Species Database szerint a kutyák közel 200, a Vörös Listán szereplő fajt veszélyeztetnek. E fajok közül 30 súlyosan veszélyeztetett, 71 veszélyeztetett, 87 pedig sebezhető. Eddig közel egy tucat vadon élő madár- és állatfaj kihalásához járultak hozzá. Kedvenceink ezzel kiérdemelték a dobogós harmadik helyezést a legrosszabb, ember által behurcolt ragadozók listáján a patkányok és a macskák után.

Izraelben a vadon élő kutyák veszélyt jelentenek a veszélyeztetett hegyi gazellákra, Chilében a sérült törpeszarvasok 70%-ának sérüléseiért szintén a kutyák tehetők felelőssé, az Indiai Rajastanban pedig már 100-nál is kevesebb túzok él; számuk megcsappanásáért szintén a kutyákat terheli a legnagyobb felelősség. Az elvadult vagy kóborló, csapatokba verődött ebek ölhetnek szükségből, de egyszerűen csak kedvtelésből is. A viselkedésük ilyen körülmények között teljesen megváltozhat, ősi ösztöneik, amelyeket a farkasoktól örököltek, még intenzívebben törhetnek a felszínre.

Egy oroszlánpopuláció 30%-ának pusztulásáért is felelőssé tehetők

Sok természetvédő van azon az állásponton, hogy a kutyák által okozott probléma nem kap elég figyelmet. Sok gazdi annak sincs tudatában, hogy kóborló kedvence milyen károkat képes okozni; ez már csak azért is aggasztó, mert ahogy az emberek száma nő, úgy a kóborló és elvadult kutyáké is, ami idővel a probléma volumenét is növeli. És persze a helyzet vizsgálatakor arról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy alapvetően nem ezek a kutyák tehetnek arról, hogy ilyen sorsra jutottak – a háziasításuk óta mi vagyunk értük felelősek.

A legnagyobb gondot a ragadozóhajlamuk kiélése mellett az általuk hordozott betegségek jelentik; ilyen például a veszettség és a szopornyica is. Az ebek több végzetes szopornyicajárványt is okoztak már a kelet-afrikai Serengeti ökoszisztémán belül. Az érintett fajok közé tartozik a panyókás sakál, a lapátfülű róka és az afrikai vadkutya. 1994-ben a Serengetiben élő oroszlánpopuláció 30%-a pusztult el, miután megfertőződött a szopornyica egyik rokonával, a kanyaróval. Úgy gondolják, hogy a betegség a kutyákról a hiénákra, majd onnan az oroszlánokra terjedt. Abban az évben később a vírus fertőzött még a Maasai Mara Nemzeti parkban is, ahol szintén hiénák, oroszlánok, lapátfülű rókák és leopárdok lettek az áldozatai.

Nem csak a vadon élő ebek a hibásak!

Még mielőtt azt gondolnánk, hogy mindenért a kóbor vagy elvadult ebek tehetők felelőssé, álljon itt egy érdekes adat számunkra. Új-Zélandon egy kiviken végzett vizsgálat során a kutatók azt az eredményt kapták, hogy a 23 egyedből 13 halálát egy német juhászkutya okozta. A további vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy ez az egyetlen gazdával rendelkező, de szabadon kóborló állat több mint 500 madarat pusztított el.

De nem kell nekünk ahhoz külföldre menni, hogy az ilyen kóborló kutyák által okozott veszteségekről számolhassunk be! Vidéken komoly problémát jelent, amikor az ilyen csapatokba verődött négylábúak megdézsmálják a jószágállományt, és az útjukba eső emberekre vagy bármilyen más állatra is rátámadnak. Nagyon fontos, hogy emberként és gazdiként is felismerjük a felelősségünk jelentőségét ebben az esetben. Ha azt is gondolod, hogy a kóbor ebekért sokat nem tudsz tenni, arra mindenképpen figyelj, hogy kutyádat ne hagyd szabadon kószálni. Legyen jól elkerített, biztonságos helye, ha pedig sétálni viszed, add rá a pórázt! A kutya, a környezetünk és az embertársaink védelmében is ez a minimum, amit megtehetsz. Köszönjük, ha felelősen cselekszel!