Napokba telt, mire rájött, kutya helyett egy vadállatot vitt haza

A történtek – és a hasonló hírek – tanúsága szerint megesik, hogy elsőre nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy kutyával van-e dolgunk. A hölgy ezúttal is csak segíteni szeretett volna egy bajbajutott négylábún, akit végül hazavitt magával. Ráadásul három napon keresztül abban a hiszemben volt, hogy egy ebbel osztja meg az otthonát. Aztán jött a villámcsapásszerű felismerés: a kutya valójában egy vadállat.

Könnyű összezavarodni

Sok kutyafajta valóban nagyon hasonlít egyes vadon élő állatokra. Erről már csináltunk is egy összeállítást: ITT ellenőrizheted, éged hány tévesztene meg. Ez lehet az oka, hogy előfordulnak a mostanihoz hasonló tévedések.

A jelen történet főhőse egy orosz nő, Alida és kedvence, akit egy erdő közelében talált még kölyökként. Az elárvult jószág teljesen egyedül volt, és nagyon gyámoltalannak látszott, így megtalálója úgy döntött, hazaviszi az akkor még teljességgel kutyának hitt négylábút. A karjaiban ölelve tették meg az utat, a kölyök nagyon kezes volt, s mint kiderült, szuka és mindössze pár napos.

A „kutya” a Kíra nevet kapta, ám nem telt bele sok idő, mire újdonsült gazdája rájött, mégsem egy eb büszke tulajdonosa. Hanem egy farkasé. Mint később elmondta, tisztában volt vele, hogy hazájában sok farkas él, így ilyen szempontból nem volt számára nagy döbbenet a felismerés. Hozzátette, hogy mivel az állat anyja nem volt a közelben, így nagy valószínűséggel a kölyök nem élte volna túl, ha magára hagyja. Emiatt utólag is azt mondja, jól döntött. Sőt olyannyira biztos volt ebben már az elején is, hogy fel sem merült benne a búcsú gondolata. Így Kíra vele maradt, igazi „farkas-kutyaként”.

Az alábbi angol nyelvű felvételen láthatod, milyen szoros kapcsolat alakult ki köztük:

Nem ez az első eset

Ha emlékeztek, volt már hasonlóra példa a híreink között. Egy emlékezetes esetben a hídépítő munkások mentetek ki a jeges vízből egy átfagyott, halálközeli állapotban levő kutyát. Róla csak az állatorvosnál derült ki, hogy valójában egy farkas, aki a hipotermia, azaz a kihűlés miatt volt olyan együttműködő – szerencsére!

Az a család is vakarta a fejét, akik tudtukkal egy bajbajutott kölyökkutyát helyeztek biztonságba az otthonukban, ám a kicsiről kiderült, hogy egy csepp prérifarkas.

A kínai nőre pedig biztosan emlékeztek, aki évekig élt együtt egy tibeti masztiffal, aki valójában a kihalás szélén álló ázsiai fekete medve egy példánya volt. Az állatot a rettentő nagy étvágyas buktatta le, és az, hogy sosem ugatott. Ezen mondjuk nem lepődünk meg, azon már inkább, hogyan nem tűnt fel senkinek az asszony környezetében a hatalmas vadállat.

Baj is lehet belőle!

Ezek a történetek mind jó véget értek, az állatvédők valamennyi vadon élő jószágot visszajuttatták a természetes élőhelyükre vagy egy számukra megfelelő mentőszervezethez. Ám a sakál kapcsán az érintett szervezet munkatársai elmondták, hogy abban az esetben, ha az állat bárkit megharap, a veszettség kockázata miatt el kellett volna altatni.

Hazánkban sem szabad csak úgy begyűjteni az elárvultnak hitt apróságokat! Mint arra a természetvédők évről évre felhívják a figyelmet, ellési időszakban sok vad biztonságos helyre rejti a kicsinyét, míg táplálékot gyűjt. Ezek a kölykök tehát nincsenek veszélyben, az anyjuk vissza fog menni értük. Épp azzal ártasz nekik, ha odamész és megfogod, rajta hagyva az illatodat, vagy elviszed a szülő számára ismerős helyről. Sok kis őz kerül így mentőszervezethez, holott az anyjuk szépen felnevelte volna őket.

Ha bizonytalan vagy, a legjobb, ha felhívod valamelyik állatmentő szervezetet, akik eldöntik, szükség van-e közbeavatkozásra.

Kutyasétáltatás közben is fokozottan figyelni kell ebben az időszakban arra, hogy jószágod ne zavarja meg a kicsinyeiket gondozó vadakat vagy a várakozó kölyköket. Bár a pórázhasználat az erdőkben is kötelező, még így is legyél körültekintő!