Hogyan értelmezzük a kutya testbeszédét?

A kutya testbeszédének értelmezésekor fontos, hogy az állat egész teste szerepet játszik a jelzésekben. Cikkünkből kiderül, mire figyelj.

A kutyák a testükkel fejezik ki érzelmeiket, de mi nem biztos, hogy mindig helyesen értelmezzük az általuk küldött üzeneteket. Megtanulni értelmezni, amit a kutyánk kommunikál, az egyik legfontosabb dolog, amit megtehetünk. A kutyák által küldött üzenetek helyes dekódolása sok konfliktustól tud megszabadítani bennünket is. A kutya a fülétől és arckifejezésétől kezdve a lábak és a farok pozíciójáig mindent együttvéve működik, és kommunikálja az érzelmi állapotát. Íme néhány alapja a kutya testbeszédének, amelyek segítenek megérteni, mit akar mondani az eb.

A nyugodt kutya

A nyugodt kutya a környezetében laza testtartással mozog. Amikor a kutyák nyugodt testbeszédet mutatnak, hajlamosak vagyunk boldognak látni őket. Ilyenkor az állat a füleit természetes helyzetben tartja, azaz ha hegyes fülei vannak, azok egyenesen állnak, míg a hajlott fülek ez esetben kissé előrelógnak. Szája, ha csukva van, feszültségmentes, nyitott állapotban pedig gyakran a nyelv is kilóg. Farkával széles, seprő mozdulatokkal csóvál, egyenes a gerince. A nyugodt kutya mozgékony, játék közben egyes mozdulatai túlzóak lehetnek.

Az éber kutya

Erre a figyelő testtartására jellemző, hogy lábai úgy helyezkednek el, hogy bármikor készen álljanak a következő lépésre. Az éber kutya figyel és felméri a környezetét további információkért. Ilyenkor az állat fülei felemelkednek és előrefelé mutatnak, szemei tágra nyitottak és koncentráltak. A száj ilyen esetben feszülés nélkül zárt. A farok a testtől kinyújtott, esetleg enyhén csóvál.

A stresszes kutya

A testbeszéd nagyon árulkodó, amikor egy kutya stresszes. Ilyenkor az állat általában behúzza füleit és a farkát, valamint görnyedt testtartást vesz fel. A stresszes kutyák gyakran kerülik a szemkontaktust, vagy gyorsan elfordítják a tekintetüket. A mosolygásra emlékeztető arckifejezés is a szorongás és feszültség jele, ahogy a száj nyalogatása is jelezheti ezt. Ha sikerül kikerülni a stresszt okozó helyzetből, megrázkódik, mintegy lerázva magáról a feszültséget.

A békülő kutya

Régebben behódoló viselkedésként tekintettek arra, amikor a kutya békítő gesztusokkal igyekszik kicsinek és kevésbé fenyegetőnek tűnni. Leereszthetik a testüket a földre, vagy akár a hátukra is borulhatnak, hogy felfedjék a hasukat. A fülek ez esetben hátra vannak húzva, a kutya kerüli a szemkontaktust vagy hunyorog. A szája körül feszültség jelentkezik, akár felfedheti az elülső fogait a „békítő mosolyban”. Farkát lassan mozgatja. A kutya békítő gesztusként felemelheti az első mancsát. Mozgásuk ilyenkor lassú, és súlyuk hátrafelé tolódik, hogy kevésbé tűnjön fenyegetőnek.

Az agresszív kutya

A kutyák esetében az agressziót egy másik egyedre (ember vagy állat) váltja ki, és az eb célja, hogy megvédje magát vagy az övéit (gazdáját, területét, kölykeit) az adott helyzetben. Az agressziónak 11 különböző formáját különböztetjük meg, a ragadózótól a félelemagresszióig. A kutyák az agresszió okától függően másképp tartják a fülüket. Ez az eset tipikusan az, amikor a kutya teljes testének helyzetét kell figyelembe venni.

Amelyik kutya fél, jellemzően hátra tartja a fülét, a magabiztos pedig előre. Tekintetük merev, pillantásuk az ingerre szegeződik, ami kiváltja az agressziót. Homlokuk ráncos, szájuk körül feszültség van, ahogy az arc többi részén is megjelenhet. Az agresszió esetén a farok tartásánál az egész testet figyelembe kell venni. Az a kutya, amelyik fél, behúzza a farkát, a magabiztos pedig magasan a teste fölé tartja. Az agresszív kutya testbeszéde merev és feszült, minimális mozgással. A szőre felfelé borzolódhat.

Ám fontos hangsúlyoznunk, hogy a támadás már a végső pontja a kutya eszközrendszerének, mondhatjuk, hogy a jéghegy, pontosabban a létra csúcsa. Ugyanis a szaknyelvben agressziós létrának nevezik azon egymásra épülő jelzéseknek a sorát, amivel a kutyák a diszkomfortjukat kommunikálják. Az alábbi grafikán mutatjuk be a sort a legapróbb intő jelektől egészen a tényleges harapásig.

Érdemes már a korai figyelmeztetést is komolyan venned, így elkerülheted, hogy az eb kénytelen legyen támadni.