„A nyomok nem maradnak meg örökké” – beszélgetés Kovács Tímeával, a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány vezetőjével (2. rész)

Honnan kezdődik a gazdi felelőssége, és hol ér véget egy kutya szökése esetén? Mi a teendő, ha megtörtént a baj? Cikkünkből mindezek kiderülnek.

„Ilyen még sosem történt” – így kezdődik szinte minden telefonhívás, amit Kovács Tímea kap akkor, amikor egy eltűnt kutya felkutatása miatt keresi meg egy gazdi. Megelőzhető lenne a kutya szökése? Meddig terjed a gazdi felelőssége? Hogyan zajlik a kutatómunka? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány kurátorával, Kovács Tímeával.

A nyomkövetés hatékonysága nagyrészt az időn múlik

Demi és Timi nemcsak emberek megtalálásában segédkeznek, hanem állatokéban is.

A nyomkövetést rendkívüli módon segíti, ha a gazdi tudja, honnan tűnt el a kutya; ezt hívják nyomkezdetnek, innen indul a keresés. Fontos tudni azonban, hogy a nyomok nem maradnak meg örökké, általában 24–48 órán belül érdemes megkezdni a nyomkövetést. „Az idő jelentőségét sok minden befolyásolja. Például a Hungária körúton egy 24 órás nyom követése is komoly eredménynek számít, míg egy falusi környezetben a 3-4 napos nyom is tud segíteni megfelelő körülmények esetén” – avat be Timi a részletekbe. A másik nélkülözhetetlen dolog a szagminta, ami ahhoz az állathoz (vagy emberhez) tartozik, akit keresni kell. Ha több állat van egy családban, sokszor problémát jelent egy ilyen szagmintát keresni. Bár a kutyusoknak általában a nyakörv vagy hám az sajátjuk szokott lenni, a cicák esetében ez már kicsit nehezebb; nem könnyű találni egy olyan dolgot, ami kizárólag ahhoz az egy cicához tartozik, akit keresni kell.

Az a felelős gazdi, aki pórázon sétáltatja a kutyáját

Timi egy történeten keresztül szemléleti a gazdi felelősségét, amelyben egy kutya megtámadott egy másikat. Egyikükön sem volt póráz. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor ki a felelős: az, akinek sérülés lett a kutyáján, vagy a másik, akinek az állata harapott? „Azt kell mondanom, hogy a felelősség 50-50%, hiszen a póráz használata közterületen kötelező” – hívja fel a figyelmet az alapítvány kurátora a pórázhasználatra.

Egy kutya eltűnése esetén, ha nem volt a kutyán közterületen póráz, az a gazdi felelőssége. Sokan gondolják azt, ha megvan az engedelmességi vizsgája a kutyának, akkor nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy elszaladjon. Azonban a legképzettebb kutya is, ha sokkos állapotba kerül, nem biztos, hogy fog vagy tud reagálni egy visszahívásra. Ha elszalad az eb, elütheti az autó, vonat alá futhat, vagy balesetet okozhat. Ha a négylábú balesetet okoz, az is a gazdi felelőssége. Ha kár keletkezett, annak a megterítése, személyi sérülés esetén pedig büntetőjogi felelőssége is van a gazdinak. Az ilyen esetek megelőzhetőek lennének, ha lenne a kutyán póráz. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a gazda felelőssége megvédeni a kutya testi épségét, és ezt legmegfelelőbben pórázzal lehet megtenni; főleg egy városi környezetben. Persze azt is jó tudni, hogy egyébként a közterületen való pórázhasználat kormányrendeletben előírt kötelesség is.

A természetben is!

A természetben is fontos (lenne) a póráz használata. A Szabálysértési törvény 193. § (1) bekezdése értelmében: aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.

Az erdőben egy pillanat műve alatt elfuthat a kutya egy vad után. Ez pedig egy többesélyes történet. Ha például egy kotorékeb fut egy vaddisznó után, annak a találkozásnak valószínűleg nem lesz jó vége, különösen a kutyára nézve. Ha a kutya egy ilyen helyzetben egy 15 méteres pórázon van, meg lehet állítani; ezzel akár az életét is megmentve. Az erdős-mezős területen lehet egy elvi szabadságot adni a kutyának egy 15-30 méteres pórázzal, amivel a gazda és a kutya is kényelmesen mozog. „Mindenki úgy hív fel, hogy soha nem történt még ilyen. Mindenki ezzel kezdi. A nagy számok törvénye alapján a baj azonban sajnos megtörténik. Vannak szerencsések, akikkel nem, de erre nem lehet alapozni” – emeli ki Timi.

Kertes házból is meg tud szökni a kutya

A keretes házban a kutya és cica kerítésen belül tartása állatvédelmi törvényben előírt kötelesség. (Btk. 1998. évi törvény XXVIII. fejezet) A kiszökés megakadályozása a gazdi felelőssége. „Úgy kell felkészülni az állat tartására, hogy próbáljuk megteremteni a kutyának, hogy egészségben és biztonságban élje le mellettünk az életét. Ez az, ami a felelősség része. Ám az tény, hogy sajnos minden figyelem ellenére is előfordulnak balesetek” – összegzi az alapítvány elnöke a gazdik felelősségét. Gyakori eset, hogy az elektromos kapu meghibásodásakor futnak ki a kutyák, de szintén jellemző, hogy átugorják az alacsony kerítést. Az állatok épsége miatt fontos, hogy figyeljünk ezekre a részletekre is.

Tekintettel kell lennie a gazdáknak arra is, hogy van olyan ember, aki fél a kutyáktól. „Nekem nincs jogom az ő félelmét provokálni azzal, hogy az én kutyám odarohan hozzá. Attól még, hogy tudom, hogy nem fogja őt bántani, az illető megijedhet, stresszhelyzetbe kerülhet feleslegesen. Ennek nem tehetek ki senkit” – magyarázza Timi.

„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél!”

A frissen örökbe fogadott kutyák esetén is gyakori a szökés. „Tudom, hogy milyen leterheltek az állatvédelmi szervezetek, és azt is, hogy mennyi kutya van az utcán. Láttuk a szaporítótelepek kapcsán is, mennyi borzasztó dolog van, ami nehezíti a menhelyek életét. Mégis azt kell mondanom – mint jogi szakokleveles állatvédelmi szakember –, hogy ha a menhelyemen 20 helyem van, vagyis 20 kutyát tudok felelősséggel gondozni, akkor nem vehetek oda egy huszonegyediket. A befogadott állatokat mentálisan is fel kell készíteni a gazdis létre” – foglalja össze Timi a nehézségeket.

A menhelyen élő, gyakran utcáról befogadott kutyák keresik a lehetőséget a menekülésre, hiszen a korábbi életük erről szólt, és nem kötődtek igazán senkihez. Ez nem változik meg egyik napról a másikra. Addig nem szabadna örökbe adni egy kutyát sem, amíg nincs pórázhoz szoktatva és felkészítve a városi életre. Fontos volna, hogy minimálisan szocializáltak legyenek, mire a gazdihoz kerülnek. Az elszökött menhelyi kutyusokat általában a legnehezebb befogni, mert még nem kötődnek a gazdihoz. Sok idő- és energiabefektetés, meg pénz- és eszközigényes egy ilyen akció.