Így szolgálták az ötezer éves Nimrud kutyák a palota biztonságát

Az egyik legrégebbi és egyben légérdekesebb leletek közé tartoznak az úgynevezett Nimrud kutyák. Az öt kutyafigurát a mezopotámiai Nimrud városában találták egy 19. századi expedíció során. Az régészeti leletek keresésének célja az volt, hogy bizonyítsák a Biblia történeteinek a valódiságát.

Kalhuban, az Asszír Birodalom egyik korábbi fővárosának helyén a mezopotámiai homok fokozatosan beborította a romokat. Ennek köszönhetően számos város valószínűleg feledésbe merült volna, ha nem említenek a Bibliában olyan mezopotámiai városokat, mint Babilon és Ninive.  A 19. században az európai felfedezők, akik történelmi bizonyítékokat kerestek a bibliai elbeszélésekhez, elkezdték kutatni ezeket az elveszett városokat. Köztük volt Austen Henry Layard , aki az elsőként tárta fel a későbbi nevén ismerté vált Kalhut városát. Ezek a felfedezések növelték az európai érdeklődést a régió iránt. Így több régészt és tudóst küldtek ki a helyszínre annak érdekében, hogy minél dinamikusabban történjenek az ásatások. Amikor Layard elkezdett dolgozni Kalhuban, úgy vélte, hogy felfedezte Ninivét, azonban a további munkálatok során kiderült, hogy az általa feltárt romok nem Ninive romjai, hanem Kalhu romjai. Ezeket a korabeli tudósok a bibliai Nimruddal hozták összefüggésbe, amely név azóta is ismert. A 19. század hátralévő részében és egészen a 20. századig további expedíciókat kezdtek el finanszírozni és a világ minden tájáról érkeztek régészek, feltárva az ősi városokat. 1951-1952-ben Agatha Christie férje Max Mallowan régész számos rendkívüli fontos leletet vélt felfedezni. Ezek közé  tartozott öt kutya szobra, az úgynevezett Nimrud kutyák.

Kutyák a mezopotámiaiak mindennapi életében

A kutyák kiemelkedő szerepet töltöttek be a mezopotámiaiak mindennapi életében. Wolfram Von Soden történész úgy véli, hogy jelentős szerepe volt az ebeknek a társadalomban és a mindennapi életben. Annak ellenére, hogy a kutyák szabadon kóboroltak a városokban, az ókori Keleten általában mindig egyetlen gazdához voltak kötve, aki gondoskodott róluk. Alapvetően házi kedvencként, de emellett védelmezőként is tartották őket, sőt gyakran ábrázolták istenségek társaságában is az adott állatokat. Inannát vagy Ishtart, a mezopotámiai történelem egyik legnépszerűbb istennőjét sokszor ábrázolták kutyáival. Gulát, a gyógyítás istennőjét pedig a kutyák gyógyítónak vélt hatása miatt szorosan kötötték az adott állatokhoz. A kutyanyálat érdekes módon fontos gyógyászati ​​anyagnak, az állatot magát, pedig az istenek ajándékának tartották. Sőt, az óbabiloni időszaktól Gula istennő szimbólumává váltak az ebek.

A kutya szobra védelmet jelentett

Pontosan a kutyák körül kialakult kultusznak köszönhetően készítettek kutyaszobrokat, melyek az isteni védelmet képviselték. Illetve úgy vélték, hogy ezek biztonságban tartják az embereket.  Ennek az oka az volt, hogy a kutya mint védelmező legalább ugyanolyan fontos volt, mint gyógyító. Éppen ezért rendszeresen készítettek kis kutyafigurákat agyagból vagy éppen bronzból, és a küszöbök alá helyezték azokat, hogy teljes védelmet nyújtsanak a háznak. Az ilyen agyagból vagy bronzból készült figurák a gyógyítás istennőjének és az otthonok védelmezőjének szimbólumai voltak. A padló alá temették őket, a küszöb alá, hogy elriasszák a gonosz szellemeket és a démonokat. Az otthon bejárata alatt eltemetett kutyák jelentették az első védelmi vonalat a természetfeletti veszélyekkel szemben, és a házban lévő amulett dobozok, melyek a sarkokban voltak elhelyezve a további kényelmet és biztonságot nyújtottak.

Az alábbi angol nyelvű videón számos érdekes dolgot megtudhatunk a mezopotámiai kutyatartásról:

A Nimrud kutyák

Ninivében Layard  pontosan erre utaló jeleket fedezett fel, ugyanis egy öt figurából álló kutyaszobor csoportra bukkant az Északi Palota ajtaja alatt. A maximális védelem érdekében akkoriban azt javasolták, hogy temessenek el öt ilyen figurát az ajtó mindkét oldala alá. Nimrudban Mallowan hasonló felfedezésekre lett figyelmes, ugyanis hasonló a kutya szobrocskákat talált egy kútban az északnyugati palota egyik szobájának sarkában. Ezeket a tárgyakat valószínűsíthetően szándékosan dobták a kútba a város kifosztása után. A kutyafigurák közül öt egyértelműen kutyát ábrázolt, azonban a hatodik inkább egy macskára hasonlított. Végül a  „macska” figurát a cambridge-i brit tudósok macskaként értelmezték, és az is maradt 2013-ig, amikor a figurákat csoportosan tanulmányozták, és felismerték, hogy a macskafigura igazából egy másik kutya szobra, így immár a tudomány 6 kutyaszoborként tartja számon az adott régészeti leleteket.

A Ninivében talált kutyafigurák ma a British Múzeumban, míg a Nimrud kutyák az iraki bagdadi múzeumokban találhatóak. Az Iraki Múzeum figurái érintetlenül maradtak a 2003-as fosztogatások során, és továbbra is az állandó gyűjtemény részét képezik.