Vajon milyen a kutyád személyisége?

Minden kutya egyedi és különleges, ehhez kétség sem fér. De vajon mi az, ami miatt nincs két egyforma eb? Mindez mennyire köthető a fajtához, és miért hezitáltak sokáig a kutatók, hogy személyiséget tulajdonítsanak a kutyáknak?

Az utolsó kérdésre meglepően egyszerű a válasz. Annak ellenére, hogy már maga Pavlov is használta a kifejezést a kutyák közötti különbség leírására, hogy milyen az adott kutya személyisége, sokan kerülték az állatok jellemzésénél, mert „túl emberi” a fogalom. Egy szó, mint száz, az antropomorfizálást, amikor emberi tulajdonságokkal ruházunk fel egy tárgyat vagy éppen állatot, meg akarták hagyni a művészeteknek. Emellett viszont használtak olyan kifejezéseket a különbségek jellemzésére, mint a viselkedési szindróma (egy fajon vagy populáción belüli viselkedés korrelált sorozata), viselkedési típusok vagy éppen megküzdési stílusok. Ezek közel ugyan arra vonatkoznak, kisebb-nagyobb eltérésekkel. De, amit legtöbbször leírnak velük, az a következő:

konzisztens, egyéni különbségek a viselkedéses tendenciákban, különböző időpontokban és helyzetekben

– Julie Hecht, MSc, The Wildest

A kutyák személyiségének megállapítása

Minden kutya más. Vannak, akik mindentől is félnek és vannak, akik a legzajosabb környezetben is megállják a helyüket. Vannak aktív, egész nap nyüzsgő ebek és ismerünk olyan kedvenceket is, akik legszívesebben a kanapén fetrengenek. Ezeket sok körülmény számlájára írhatjuk, de az igazság az, hogy egy kicsit minden hozzáad kutyánk viselkedéséhez és személyiségéhez. Itt van például a szocializáció, ami kétségtelenül fontos része egy kutya életének, hiszen így szokhat hozzá a környezetéhez. De nem minden kutya veszi ugyan olyan jól az elé kerülő akadályokat.

Bár valamennyire hozzájárul a kutya fajtája személyiségéhez, és beszélhetünk általános jellemzőkről, de ezek nem lesznek igazak minden kutyára. Van egy hozott temperamentumuk, ami utána kölcsönhatásba lép a környezettel, tapasztalatokkal, így pedig kialakul a kutya egyedi személyisége.

A temperamentum alapvető, biológiailag öröklött tendenciái az egyénnek, a személyiség a temperamentum és a környezet közötti interakció eredménye

-Dr. Samuel Gosling, személyiség-és szociálpszichológus

A kutyák személyiségének megállapítására már több módszert is kidolgoztak, bár a terület még gyerekcipőben jár. Egyfelől megfigyelhetjük a kutya viselkedését, és ezzel következtethetünk arra, hogy milyen személyiséggel rendelkezik. Másfelől pedig megkérdezhetjük róla a gazdit, hiszen nincs senki, aki jobban ismerné a kutyáját. Sajnos a kutyák nem tudnak magukról nyilatkozni, így közvetlenül nem tudjuk megismerni, hogy milyen személyiséggel rendelkeznek. A gazdiknak tervezett kérdőív az úgynevezett C-BARQ (Canine Behavioral Assesment and Research Questionnaire), ami ironikusan 101 kérdésből áll (mintha csak a 101 kiskutya mesében lennénk). Ezek során a gazdinak arra kell válaszolnia, hogy kedvence hogyan viselkedne bizonyos szituációkban, például, ha vendégek érkeznek.

A kutyák „Big Five” személyiségmodellje

Ha valaki érdeklődik a személyiség iránt, akkor valószínű, hogy hallott már a Big Five személyiségmodellről. Ez öt személyiségvonást foglal magába, az extraverziót, barátságosságot, lelkiismeretességet, érzelmi stabilitást, illetve az intellektust. A kutatók megállapítottak hasonló volumenű vonásokat a kutyákra vonatkozóan is (mindezt a megfigyeléses módszer és a C-BARQ kérdőív eredményeinek összehasonlításával).

Az így kialakított dimenziók:

• szociabilitás (társaságkedvelés),
• játékosság,
• kergetésre való hajlamosság,
• agresszió és
• kíváncsiság/félelem

Tehát elméletileg ezek alapján be lehet mérni, hogy milyen személyisége van kedvencünknek.

Segíthet a tanításban, ha tudjuk milyen egy kutya személyisége

Nem minden kutya egyforma. Akkor miért kéne minden kutyát ugyan úgy tanítani? Gondoljunk bele az emberek oktatásába. Vannak gyerekek, akik nem érzik jól magukat a közoktatási rendszerben, viszont egy másmilyen felépítésű intézményben szárnyalnak. Ugyan így elképzelhetjük a kutyák helyzetét is.

Az érzékenyebb kutyákkal gyengédebben kell bánni.

Ha kedvencünk nagyon érzékeny, akkor jobb, ha gyengéden állunk hozzá. Az ilyen kutyáknál a túl szigorú oktatási módszer nem válik be. A tiszta, egyértelmű de kedves kommunikáció célravezető. Az érzékenység mellé az is jár, hogy szeretnének tanulni, és könnyedén elsajátítják az új trükköket.

Vannak olyan kutyák, akik sokkal kevésbé igényelnek óvatosságot, nem zavarják őket a hangos zajok és nem veszik magukra, ha gazdájuk egyszer-kétszer hangosabban szól rájuk. Ők tipikusan azok a kutyák, akik nem tanulják meg elsőre az új vezényszavakat, így gyakran fel kell frissíteni a tudásukat.

A „kreatív gondolkodók” csoportja a legnehezebben kezelhető engedelmesség szempontjából. Hozzájuk erős kezekre van szükség, és megfelelő mennyiségű szigorra. Minden kutyánál fontos a konzisztencia, de náluk kimondottan hangsúlyt kap. Ők azok a kutyák, akik, ha látják a lehetőséget, akkor a saját fejük után mennek. Ha úgy érzik, hogy a gazda nem gondolta komolyan a vezényszót, akkor szimplán nem fognak engedelmeskedni, csak akkor, ha kedvük tartja. Hozzájuk jóval erőteljesebb nevelési stílust kell alkalmazni (de természetesen tartózkodjunk az erőszakos, durva megnyilvánulásoktól, többek közt azért is, mert könnyedén a visszájára fordulhatnak, és többet rontanak, mint használnak egy kutya viselkedésénél).

A különbségek ellenére minden kutyának jót tesz a struktúra, rutin, konzisztencia és a határok felállítása. Végső soron egy kutya tanítása nem az új trükkök elsajátítása érdekében történik. Ez egy folyamat, ami alatt kötődést alakítunk ki kedvencünkkel, és jobban megismerjük egymást, a másik személyiségét és stílusát. Néha rögös az út, néha pedig egyszerű, de mindenképpen megéri végig menni rajta. Hiszen az eredmény egy szoros, bizalmas kapcsolat kutya és gazdája között.