Kinek, honnan, milyen helyről van a kutyája? A származási helye nagyon sokat számít – Márton Attila különvélemény

Kinek, honnan, milyen helyről van a kutyája? Nem egyszerű kíváncsiságból teszem fel ezt a kérdést, hanem mert nagyon sok mindent meghatároz az erre adott válasz.

Ajándékot mindenki szeret kapni. A kutyákat pedig javarészt sokan szeretjük. Tegyük össze a kettőt, és kapunk egy hathatós kombót, amelyet azért érdemes lenne elkerülni, akármennyire is nagy a csábítás.

Honnan érkezik a kutya?

Egy közelmúltban publikált tanulmány jó pár adattal nyújt betekintést abba, hogy kinek, honnan van kutyája, mit tart fontosnak az eb kiválasztása során. A felmérés adatai szerint a populáción belül a megvásárolt egyedek aránya 28,4%. Itt nincs különbség téve aközött, hogy regisztrált tenyésztőtől vagy valamelyik kocsi csomagtartójából vették meg a kiskutyát. A kutyák 71,6% viszont teljesen más módon került a háztartásokba. Itt szerepelnek rendkívül elenyésző arányban az örökbefogadott és megöröklött kutyák, valamint az ajándékba kapott vagy az ismeretségi körön belül átpasszolt ebek. Utóbbi aránya viszont rendkívül kimagasló. Összegezve elmondhatjuk, hogy a kutyák az esetek nagyon nagy többségében csak „úgy” odakerültek valaki jóvoltából.

Az emberi tényező

A kutyák maguktól is képesek párzani és az utódokat a világra hozni. Az ember feladata és felelőssége, hogy minden tőle telhetőt megtegyen azért, hogy a nála megszülető kölykök egészsége minél jobban biztosítva legyen és olyan közegben kezdjék meg életüket, ahol megfelelő módon elkezdődik a szocializációjuk, hiszen be kell illeszkedniük az emberi faj életközegébe.

Ez önmagában nem kis feladat, hozzáértést igényel. Ha pedig elmarad, az ebből kicsírázó problémák egy idő után egészen biztosan a fejünkre nőnek. Beszélhetünk a viselkedésproblémák széles tárházáról vagy a nem megfelelő tartás miatt gyökeret verő és a későbbiekben burjánzásnak induló egészségügyi rendellenességekről. Bízom benne, hogy egyszer komolyabban elterjed az a nézet, miszerint egy kutya származási helye nagyon sokat számít. És nem csak az a lényeg, hogy kaptunk egy kutyát ajándékba és most nagyon örülünk.

Boldog születésnapot!

Jó lenne mélyebb betekintés nyerni a kutatás által vizsgált kérdésekbe, de enélkül is valószínűsíthető, hogy az ország tele van a koncepció nélkül szaporított, rendezetlen sorsú kutyák hadával, akiket – ha nem találunk gazdit, nem kellenek senkinek – majd jól elajándékozunk, akár idő előtt elválasztva az anyjától és az alomtestvéreitől. Hiszen ki ne örülne egy cuki kölyökkutyának?!

Úgy születnek meg kiskutyák – és feltételezhetően jó sokan – hogy lövésünk sincs, hol és hogyan fogják leélni az életük hátralévő részét. Amellett pedig, hogy túl sok azon kutyák száma, akikre nincs szükség, még egy vészjósló motívum van, ez pedig az átgondoltság teljes hiánya. Megkockáztatom, hogy sokan vannak, akik egy új okostelefon megvételét alaposabban megtervezik.

A kutyatartás komplex dolog, így sok mindent kéne tudatosan mérlegelnünk. Ez pedig nem igazán teljesül, amikor meglepetésszerűen landol egy kiskutya az otthonunkban karácsonykor vagy egy születésnapon. Vagy csak úgy.

Egy ölünkbe pottyant kiskutya

Egészen biztosan nem egy olyan élethelyzet létezik, amikor valakit úgy ajándékoznak meg egy négylábú szőrgombóccal, hogy az illető saját maga, vagy a szűk környezete erre rég óta készül. Viszont ha nem ez a helyzet, akkor az ajándékozási rituálé rendkívül sok veszélyforrást rejt magában, főleg a négylábú részére.

Nem kell csodálkozni az egymást érő, segítség után kiáltó Facebook-bejegyzéseken, amelyek alapja: „kaptunk egy kutyát ajándékba”. Aztán jön a részletesebb problémaismertetés, miszerint, soha nem volt kutyánk, ilyen még nem volt, nem szobatiszta, nem tudjuk mivel etessük, morog, harap, nem lehet kivinni, és még sorolhatnánk a rendkívül hamar felbukkanó problémákat, amelyek előtt nagyon sokan értetlenül állnak.

Nagyon komolyan kardoskodunk amellett, hogy a kutya nem tárgy, mégis úgy adjuk-vesszük, ajándékozzuk, cserélgetjük. Én mondjuk sosem ajándékoztam családtagot másnak. Sosem választottam magamnak partnert kép vagy cukisági faktor alapján, hiszen a külső megjelenés tényleg számít, de nem minden. Főleg, ha hosszú távon tervezünk. Kutyát pedig úgy kéne.

Az átgondolatlanság, a hozzáértés hiánya, a házi szaporítás teljes elfogadottsága olyan kiindulópontok, amelyeknek egyenesági következménye az, amivel az állatvédők napi szinten kénytelenek szembesülni.